„Paraguay” változatai közötti eltérés

A becslések szerint {{szám|250000|főnyi}} őslakosság az európaiak megjelenése előtt több hullámban népesítette be a területet. 1527-ben a [[Spanyolország|spanyolok]] megbízásából a [[Csendes-óceán]]hoz vezető utat kereső [[Sebastián Gaboto]] fedezte fel a területet. Az 1537-ben alapított [[Asunción]] város hamarosan a spanyol gyarmati közigazgatás központjává vált a [[Río de la Plata]] vidéken. Innen indultak a későbbi expedíciók további területek és nemesfémek felkutatására. 1547-ben a Domingo [[Martínez de Irala]] kormányzó által szervezett expedíció felderítette a szárazföldi utat [[Peru]] felé, ezt követően a területet a [[Perui Alkirályság]] alá rendelték.

Ezek a telepek az ún. ''[[jezsuita út]]'' mentén feküdtek és széles körű jogokkal bírtak, akárcsak a középkori európai apátságok. A jezsuiták által vezetett közösség csaknem önálló államnak számított, az ezen a területen élő guariníguaraní indiánok védve voltak a spanyolok elnyomásától. A jezsuiták még külön katonaságot is fenntartottak belőlük, nehogy valamelyik földesúrnak erőszakoskodni támadjon kedve.

: ''A redukciók redukciók lakóinak napi 10-11 órát kellett kemény munkában tölteniük. A férfiak földműveléssel, állattenyésztéssel és iparral foglalkoztak, amíg a nők a házimunkát és a középületek körüli tevékenységet látták el. A redukciókban magántulajdon nem volt, a földek, műhelyek, üzemek, de a termelési eszközök is "Isten tulajdonát" képezték, azaz köztulajdonban voltak.'' {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}

[[1776]]-ban Paraguay-t a Perui Alkirályságból kivált [[Río de la Plata Alkirályság]]hoz csatolták. 1810-ben az argentin függetlenségi felkelés csapatai [[Buenos Aires]]ből indulva Paraguay bekebelezésére tettek kísérletet. Ezt a helyi csapatoknak sikerült meghiúsítani. Az 1811. június 17-i asuncióni kongresszuson kimondták a [[Spanyolország]]tól független, önálló Paraguay létrejöttét. Az ország élére [[José Gaspar Rodríguez de Francia]], a függetlenségi harcok egyik hőse került, akit [[1817]]-ben örökös diktátorrá neveztek ki. A szomszédos államok által területileg fenyegetett ország megerősítése érdekében Francia vaskézzel kormányzott. Az országot teljesen elzárta a külvilágtól. A külső és belső nyugalmat kicsiny, de jól fegyelmezett hadseregével sikerült biztosítania haláláig, 1840. szeptember 20-ig.

Az állandó határincidensek 1932-ben a [[Gran Chacó-i háború]]hoz vezettek (1932–35)). Az 1938-ban megkötött béke értelmében Paraguay a vitatott területek nagy részét megkapta, de biztosítania kellett Bolívia számára egy kijáratot a [[Paraná (folyó)|Paraná]] folyóhoz. Közben az ország irányítását [[Eusebio Ayala]] elnöktől (1932-36) az 1936. február 17-én lezajlott febrerista népi felkelésben annak vezetője, [[Rafael Franco]] ezredes (1936-37) ragadta magához, akit egy újabb katonai puccs elődje sorsára juttatott. 1939-ben [[José Félix Estigarribia]] tábornokot (1939–40), a chacói háború hősét választották elnöknek, aki nem sokkal később váratlanul meghalt és helyét [[Higinio Morínigo]] (1940–48) vette át.

MoríngioMorínigo kormányzását követően az ország ismét politikai anarchiába süllyedt, és az egymást követő diktátorok rövid életű kormányzását csak [[Alfredo Stroessner]] tudta megszakítani. Stroessner [[1954]]. május 5-én hadügyminiszterként katonai puccsal megdöntötte [[Federico Chávez Careaga]] (1949–54) hatalmát, és az elnökválasztás után – ahol egyedüli jelöltként indult – ő lett az ország elnöke (1954-89). A Colorado Párt és a hadsereg támogatásával felszámolta az ellenzéket, ugyanakkor a külföldi segélyeket felhasználva visszaszorította az [[infláció]]t, és iskolák, kórházak, utak és vízi erőművek építésébe kezdett. Nyolcszori újraválasztását követően Stroessnert [[1989]]. február 2-án a hadsereg főparancsnoka, [[Andrés Rodríguez]] tábornok vezette katonai puccs buktatta meg. A katonai irányítású Colorado Párt megtartotta politikai vezető szerepét.

[[1992]]-ben új alkotmánnyal demokratikus reformokat hajtottak végre. Ennek eredményeként 1993. májusában megrendezték az ország első demokratikus választását, melyen a Colorado Párt tagja, a részben magyar származású [[Juan Carlos Wasmosy]] győzedelmeskedett. Elnöksége alatt (1993-98) Paraguay csatlakozott a [[Mercosur]]-hoz és felgyorsult a privatizáció az egyes ágazatokban. Az 1998-as elnökválasztáson a szintén Colorado Pártbeli [[Raúl Cubas Grau]] győzött és vette át Wasmosytól az ország kormányzását.