„Halottkultusz” változatai közötti eltérés

A '''halottkultusz''' egy olyan vallási tanítás és gyakorlat, amely [[Ősök tisztelete|a halottak tiszteletére]] összpontosít, és amelyben azt gondolják, hogy az élők közbenjárhatnak a [[Túlvilág|túlvilágra]] került halottak lelkei számára vagy kiengesztelhetik egyébként haragos [[Szellem (vallás)|szellemeiket]]. A rituálékat vagy a rokonuk vagy a [[Pap (foglalkozás)|papok]] egy osztálya végezte, amelyet kineveztek és megfizettek a végrehajtására. Ezekre a rituálékra a halottak sírhelyeinél vagy az erre a célra kijelölt [[Halotti templom|halotti templomokban]] került sor. A halottkultuszok sok egykori kultúrában megtalálhatók.<ref>Yayoi Shirai, "Ideal and reality in Old Kingdom private funerary cults", in ''The Old Kingdom Art and Archaeology'', Miroslav Bárta, ed.; (Czech Institute of Egyptology, 2004), pp. [http://www.gizapyramids.org/pdf%20library/shirai_okaa_2006.pdf 325 et. seq.], accessed June 8, 2011</ref>

 

A halottkultuszok különösen az [[Ókori Egyiptom|ókori Egyiptomhoz]] kapcsolódnak. A kultusz célja az volt, hogy keresztülsegítse a halottat a végítéleten, s eljuttassa Ozirisz országába.{{refhely|[[Szimonidesz Lajos]]ː A világ vallásai}} A feltámadás magától értetődő reménység volt, azonban nem a testi feltámadást foglalta magában. A test bebalzsamozása, mumifikálása főként azért történt, hogy ha a léleknek a testre szüksége volna, az rendelkezésére álljon. Hitük szerint a halott [[Egyiptomi lélekfogalom|Bá-ja]] időnként visszaszállt a sírba,{{refhely|Gecse Gusztávː Vallástörténet, 30. o., 1980.}} és az egyén csak akkor léphette át a túlvilág kapuját, ha testét megőrzi az öröklét számára.<ref>Tobler Gusztav: Nincs többé halál</ref> Ezért gyakori volt, hogy az uralkodókat és előkelő személyeket [[Mumifikálás|mumifikálták]], hogy romlatlanul őrizzék meg a testüket a [[Túlvilág|másvilág]]<nowiki/>ba vezető úton.<ref>(p50, 1910, Encyclopedia Britannica)</ref> A [[múmia|múmiát]] test alakú koporsóba tették, és a halott használati tárgyaival együtt díszes temetési menetben a holtak városába (temetőbe) kísérték. A sír előcsarnokában előadták Ozirisz életre keltésének mítoszát, azután elhelyezték a múmiát a belső kamrában. A gyászolók ezután halotti tort tartottak. Az elhunytról a temetés után is gondoskodtak, nehogy a [[Egyiptomi lélekfogalom|Ká]] éhen vagy szomjan haljon, esetleg [[kísértet]]ként kóboroljon a világban.{{refhely|Gecse Gusztávː Vallástörténet, 30. o., 1980.}}

 

A [[Római Birodalom|Római Birodalomnak]] szintén volt halottkultusza.

 

{{fő|Római_vallás#A halottkultusz és szertartásai}}

 

Az ókori [[Mezopotámia|Mezopotámiában]], a halottkultuszokat ''kispu-''nak hívták''.'' Ez a kultusz elsősorban az elhunyt rokonok köré fonódott, és többnyire az elhunyt legidősebb fia végezte el. [[Sumerek|Sumer]] nézet szerint ha az élők nem teljesítették az eltávozott személy lelkének igényeit, akkor azok visszatértek, azaz a kultusz nélkül a halottak lelkei rosszindulatú természetfeletti erőkké válhattak. <ref>{{CitLib |aut=Roberto Giacobbo |tit=Mi van odaát?: Az élet folytatódik! |ann=2012-10-26 |isbn=9789630972918 |url=https://books.google.hu/books?id=rhSVCgAAQBAJ&pg=PT26&lpg=PT26&dq=#v=onepage&q&f=false |accd=2019-08-30}}</ref>

 

Az ókori görög hőskultusz ugyancsak halottkultusz volt.