„Egervár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
svg címer Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
→Története: (bővítés) |
||
25. sor:
== Története ==
Egervár nevét a mocsaras környezetében gyakori égerfából és a
Nevét 1281-ben említette először oklevél, rődjét pedig 1288-ban említették először az írásos forrásokban, amikor a vár éppen gazdát cserélt: János nádor cserélte el polosniczai várát és birtokait Miklós bánnal Egervár váráért és tartozékaiért. Ez a – korban szokásos építkezési módokból következtethetően fából épült, vesszőfonatokkal és karósorral megerősített – mocsaras rét közepén álló építmény 1313–1325 között, a belháborúk során elpusztult. 1325-ben, a [[Geregye nemzetség]]ből származó Kalmer fiai, a később magukat Egervárinak nevező János és Mihály birtoka volt, akik birtokaikon megosztoznak, a várat ekkor már nem említették.
A település a [[14. század|14.]]–[[15. század]]ban az Egerváriak birtoka volt. Az Egervári család legkiemelkedőbb tagja, [[Egervári László]] volt, aki [[Mátyás király]] uralkodása alatt mint bizalmi ember szerepelt, a főrendek sorába emelkedett, és akit [[Ulászló király]] tett az ország tárnokmesterévé. Egervári László építtette a mai vár elődjét és a település ma is álló templomát, mely 1495-re Szent Katalin tiszteletére épült fel, és a templom mellett 1510-re ferences kolostor is épült, melynek befejezése Egervári Bereck püspök nevéhez fűződik. A kolostor azonban az idők folyamán elpusztult.
Egervár 1497-ben Ulászló királytól [[mezőváros]]i jogokat kapott. Egervár a [[15. század]]ban élte fénykorát.
A település az Egerváriak után a [[Kanizsai család]], majd a [[Nádasdy család|Nádasdyak]] birtoka lett. A település történetéhez a család tagjai közül [[Nádasdy Tamás]], [[Nádasdy Ferenc]] és [[Nádasdy Kristóf]] neve és tevékenysége kötődik. Nádasdy Tamás 1542-ben országbíró, 1554-ben az ország nádora lett. A fennmaradt adatok szerint nem sokat tartózkodhatott itt, nevében az ügyeket apja, [[Nádasdy Ferenc]], [[Vas vármegye]] főispánja intézte, helyreállíttatta az ekkor már erősen romló várat is.
Egervárt az 1550-es években általában [[Sárvár]]ról igazgatták, azonban a Nádasdy-birtokok között bizonyos mértékű önállóságot élvezett. Az egervári uradalomhoz ekkor kilenc falu tartozott. Lakosai 1554-ben harmincnégy porta után adóztak.
Az 1500-as évek közepén Nádasdy Kristóf átépítteti a várat négysaroktornyos, olaszbástyás várrá, melynek átépítése 1569-re fejeződött be.
1600 körül Kanizsa is török kézre kerül, mely idő után az erődítmény a nyugati országrész egyik legfontosabb végvára lett. Törvénycikkek sora rendelkezett megerősítéséről. A [[török megszállás]] idején Egervár nem pusztult el teljesen, bár megmaradt lakói ebben az időszakban magyar földesuruk mellett a töröknek is adóztak.
1676-tól 1873-ig a [[Széchényi család]] Egervár dbirtokosa. A család tgjai közül Széchényi György állította helyre romjaiból a templomot, újra betelepítette a falut, termelőképessé tette a szétzilált uradalmat. Fia, [[Széchényi Zsigmond]] a [[mezőváros]] számára helyi törvénykönyvet alkotott, szabályozta a szőlőhegy rendjét is. Széchényi Ignác nevéhez a templom teljes barokk átalakítása kötődik 1749–1757 között. Ekkor készült a templom szószéke és oltára, melyek a magyar barokk művészet kiemelkedő alkotásai.
A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején Egervár határában zajlott 1706-ban az úgynevezett [[győrvári csata]], mely a szabadságharc egyik legjelentősebb, kuruc győzelmet hozó csatája volt.
A vár mai formáját 1712–1713-ban Széchényi Zsigmond idejében kapta, aki ekkor az épület megmentése végett felszámolta a külső védelmi rendszert, és lebontatta az épület északi szárnyát.
A [[18. század]] végén [[Széchényi Ferenc]] birtoklásának időszakában komoly gazdasági fellendülés volt érezhető, majd a [[19. század]] második felére Egervár jelentősége erősen háttérbe szorult a Széchényi család más, sokkal jobban jövedelmező birtokai közt. A Széchényiek 1873-ban Solymosy Lászlónak adták el a várat és az uradalmat.
A Solymosy család kiemelkedő képviselője volt ifjú báró Solymosy László, aki 1930-tól 1945-ig élt Egerváron.
A falu élete az 1940-es évek végétől kezdődően ismét jelentősen megváltozott. 1948-ban Egervár néven egyesült Egervár és Déneslak, majd 1991-ben a hajdani Déneslak részét képező Lakhegy önálló településként kivált Egervárból.
Egervár 1950-től Zala megyéhez tartozik. Az 1950-es évektől szinte napjainkig meghatározta fejlődését a tíz kilométerre lévő, rendkívül gyors fejlődésnek indult megyeszékhely, Zalaegerszeg.
Lakossága a [[20. század]] közepéig a mezőgazdaságból élt. Az 1950-es évektől egyre többen vállaltak munkát Zalaegerszegen, az iparban, kereskedelemben.
Egervár a középkortól napjainkig megőrizte körzeti központ szerepét. Az 1940-es évektől kezdődő jelentős mértékű elvándorlás az 1980-as évek végén megállt, az 1990-es évektől ismét a lélekszám gyarapodása jellemzi a települést.
== Népesség ==
| |||