„Acélgyártás” változatai közötti eltérés

[[Fájl:SteelMill interior.jpg|bélyegkép|350px|Acélgyártás ívfényes kemencében]]

Az [[acél]] a [[vas]] legfeljebb 2,06%{{refhely|Prohászka János 1997}} [[szén]]nel alkotott ötvözete, de ötvözőelemként számos más [[Elemek|elem]] is szóba jön ([[szilícium]], [[mangán]], [[króm]], [[nikkel]], [[molibdén]], [[vanádium]], [[volfrám]] stb.). Az acél az [[ipar]] egyik legfontosabb anyaga, előállításával az ''acélkohászat'' foglalkozik. Az acél [[képlékeny alakítás]]sal ([[kovácsolás]], [[hengerlés]], [[kisajtolás]] stb.) hidegen és melegen megmunkálható, tulajdonságai hőkezeléssel tovább alakíthatók.

 

 

== Az acélgyártás története ==

Az acélgyártás története azonos a vasgyártás történetével. Az első használatos vastárgyak feltehetőleg [[Vasmeteorit|meteoritvasból]] készültek, arról azonban nincs pontos információnk, mikor és hogyan kezdték a vas kinyerését érceiből. Tény, hogy a vas megjelenése az emberi kultúrában ([[vaskor]]) az emberiség technikai fejlődése szempontjából meghatározó fontosságú.

 

Az első vaskohók még csak kis gödrök voltak, a vasércet faszénnel izzították. A szén redukálta a vasércet, azaz eltávolította [[oxigén]]tartalmát. A gödrök azután nagyobbak lettek, agyagbélést kaptak, a tűz táplálásáról természetes huzattal gondoskodtak. A gyártott termék alig olvadt meg, a viszonylag kis [[hőmérséklet]] miatt a szén alig ötvözte a vasat. Az eljárás során az ércből salakkal szennyezett acélszerű terméket kaptak. A salakot [[kovácsolás]]sal távolították el, az anyagot ezután acélként fel lehetett használni. A fejlődés eredményeként a kemencék tovább nőttek, és már bőrtömlős levegőbefúvásról is gondoskodtak. Ezek voltak a ''bucakemencék'', amiket évszázadokon át használtak.{{refhely|Remport Zoltán 1995|12. oldal}} A [[nagyolvasztó]]k és a [[Vízkerék|vízkerekes]] fújtatás megjelenésével a kohókban elérhető hőmérséklet is nagyobb lett, az adag teljes egészében megolvadt és jobban ötvöződött karbonnal (a kohászok szóhasználatában ez a szén neve). Emiatt a kapott termék rideg, kovácsolhatatlan lett. Innen ered a nyersvas angol neve: ''pig iron'', orosz neve: ''csugunnaja szvinyka'', mindkettő magyar megfelelője: ''disznóvas''.{{refhely|Sziklavári János}} Acélt ezután más módszerekkel kellett gyártani.

[[Fájl:Bessemer converter.jpg|bélyegkép|Bessemer-konverter egykorú rajza]]

[[Fájl:Siemensmartin12nb.jpg|bélyegkép|Siemens-Martin-kemence egykorú rajza. Fent látható a teknő alakú kemence, alul a levegő ás a fűtőgáz előmelegítésére való regenerátorok]]

Az első ilyen eljárás a [[frisstűzi acélgyártás]] volt. A nyersvas kísérő elemeit faszénnel fűtött kemencében, oxigénben dús atmoszférában égették ki. A módszer évszázadokig használatos volt, például [[Svédország]]ban még a 20. század elején is állítottak elő acélt ezzel a módszerrel. Fontos megjegyezni, hogy az eddigi acélgyártási eljárások esetén az acél nem folyékony állapotban jelent meg, ellentétben az ezt követő, új módszerekkel. Ezért a korábbi eljárással készült acélt ''forrasztott acélnak'', míg az újabb eljárások szerintit ''folytacélnak'' nevezték.{{refhely|Sziklavári János}}{{refhely|Óvári Antal 1985|273. oldal}}

A [[tégelyacélgyártás]]t 1740-ben találta fel [[Benjamin Huntsman]]{{wd|Q2553963}}. A nyersvasat fedett tégelyben olvasztották, a szükséges hőmennyiséget faszén-, koksz-, később gáztüzeléssel biztosították. Ezzel a módszerrel kezdődött az ötvözött acélok gyártása.{{refhely|Sziklavári János}}{{refhely|Óvári Antal 1985|273–274. oldal}}