„Németh Gyula (nyelvész)” változatai közötti eltérés

Tanulmányait mint az [[Eötvös József Collegium|Eötvös Kollégium]] tagja [[1909]]-től a [[budapest]]i tudományegyetemen végezte, [[1913]]-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. [[1913]]–[[1914]] között állami ösztöndíjjal a [[kiel]]i és a [[Humboldt Egyetem|Berliniberlini Egyetemenegyetemen]] tanult. [[1915]]-ben magántanárrá képesítették, [[1916]]-tól rendkívüli, [[1918]]-tól rendes tanár lett a keleti nyelvek ([[1930]]-tól török filológiai és magyar őstörténeti) [[1950]]-től a török filológiai tanszéken. 1932–1933-ban és 1935-ben a bölcsészetibölcsészettudományi kar dékánja, 1947-től 1949-ig az egyetem rektora. [[1922]]-től az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező, [[1935]]-től rendes, [[1941]]–[[1946]] között igazgatósági tagja. [[1950]]–[[1965]] között az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Nyelvtudományi Intézetének igazgatója volt. [[1920]]–[[1943]] között szerkesztette a Kőrösi Csoma Archívumot, [[1951]]-től az Acta Linguistica főszerkesztője; [[Gombocz Zoltán]]nal és [[Melich János]]sal együtt szerkesztette A magyar nyelvtudomány kézikönyvét. [[1965]]-ben mentvonult nyugdíjba.

* The runiform inscriptions from Nagy-Szent-MiklosMiklós and the runiform scripts of Eastern Europe. «Acta Linguistica», t.21 (1—2). [[Budapest]], [[1971]])

Az 1940-es kiadás előszavát Németh Gyula írta. [[Ligeti Lajos]] jegyzi az ''Attila hunjainak eredete'' és ''Az ázsiai hunok'' című tanulmányokat. Váczy Péter írta ''A hunok Európában'', Eckhardt Sándor pedig az ''Attila a mondában'' részeket. Németh Gyulának két cikke jelent meg a kötetben: ''A hunok nyelve'', ''Hunok és magyarok''. [[Fettich Nándor]] írta ''A hunok régészeti emlékei'' c.című tanulmányt. Az 1986-os hasonmás kiadáshoz [[Harmatta János]] írt egy hosszabb előszót. Ebben így méltatja a könyvet: „''Az »Attila és hunjai« kötet a tudományos kutatás közel fél évszázada után is megőrizte jelentőségét, s hozzá mérhető, átfogó jellegű, színvonalas hazai vagy külföldi kézikönyv hiányában mint klasszikus mű még ma is a legjobb útbaigazítást adja az érdeklődő olvasónak''.” Előszavában Harmatta részletesen foglalkozik a könyv megjelenése óta eltelt időszak - a témához kapcsolódó - újabb kutatási eredményeivel és irányaival.