Főmenü megnyitása

Módosítások

2 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
Kiszedtem a "Bővebben: Optikai izoméria" linket, mivel bővebb felvilágosítást csak a térizoméria egy részéről ad. Ehelyett a címszóval egyenlő hivatkozást kellene előnyben részesíteni, de egyelőre nincs önálló cikk a térizomériáról. Azonban nem veszett el semmi, hiszen a folyószövegben továbbra is linkelve van az optikai izoméria. Ezen kívül a zöld linkeket is kékítettem. Allén helyett a kevésbé félreérthető nevét szerepeltettem.
|align="center"| [[Fájl:Isobutanol.svg|200px|x60px]]
|-
|align="center"|[[n-Butanol|n-butanol]]
|align="center"|[[izobutanol]]
|-
 
{{bővebben|Konstitúciós izoméria}}
Konstitúciós izomerek (szerkezeti-, vagy struktúrizomerek) azok a vegyületek, amelyekben az azonos [[Kémiai képlet#Molekulaképlet|összegképlet]] mellett az alkotó atomok kapcsolódási sorrendje (konstitúciója) eltér. A konstitúciós izomerek gyakran különböző funkciós csoportokat tartalmaznak, ezáltal teljesen eltérő [[molekula|molekulák]], vagyis jellemző kémiai (pl. reakciókészség), illetve fizikai (pl. olvadáspont, forráspont, oldhatóság) tulajdonságaik semmilyen hasonlóságot nem mutatnak egymással, saját [[Homol%C3%B3g_sor|homológ soruk]] elemeivel állnak rokonságban.
 
A konstitúciós izoméria további altípusokra osztható a következők szerint:<br />
* funkciós izoméria (pl. [[etanol|etil-alkohol]] és [[dimetil-éter]])
* láncizoméria (pl. [[n-Butanol|n-butanol]] és [[izobutanol]])
* helyzetizoméria (pl. [[propanol]] és [[izopropanol]])
* vegyértékizoméria (pl. [[allénpropadién]], [[propin]])
 
===Tautoméria===
 
==Térizoméria==
{{bővebben|Optikai izoméria}}
A térizoméria (sztereoizoméria) az izomériának az a típusa, amikor az azonos konstitúciójú vegyületek alkotóinak egymáshoz viszonyított térbeli helyzetében különböznek egymástól a molekulák.<br />
* ''Konfigurációs izomereknek'' nevezzük azokat a vegyületeket, ahol egyetlen atom, illetve egy gátolt rotációjú kötés körüli viszonylagos térbeli elrendeződés okozza az izomériát. A konfigurációs izoméria két további altípusa
A sztereoizomer vegyületek azonos konstitúció mellett is igen nagy számú különböző molekulát alkothatnak, ezért szükséges a molekulák egymáshoz képesti rendszerezése is.
 
* '''Enantiomereknek''' nevezzük az egymással tükörképi viszonyban álló, egymással fedésbe nem hozható molekulákat.<br />Egy vegyületnek csak egyetlen enantiomer párja létezik, és az enantiomerek minden kémiai és fizikai tulajdonságukban megegyeznek, akirális körülmények között teljesen azonosan viselkednek. Megkülönböztetésük királis körülmények (enzimhatás, cirkulárisan polarizált fény) között lehetséges, elválasztásukra is ezen technikák alkalmasak.<br />Királis szénatomnak (aszimmetriacentrumnak) nevezzük azt a szénatomot, amelyhez négy különböző [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]] kapcsolódik, ekkor ugyanis a szénatom körül a ligandumoknak két különböző elrendeződése lehetséges, mely két sztereoizomer vegyület enantiomer párt alkot.<br />Amennyiben egy vegyület több kiralitáscentrumot is tartalmaz, valamennyi centrum tovább kétszerezi a lehetséges izomerek számát (az ''n'' kiralitáscentrumot tartalmazó molekulának ''2<sup>n</sup>'' sztereoizomere létezik), a sztereoizomerek közül csak azok alkotnak enantiomer párt, amelyek minden kiralitáscentrum körül eltérő konfigurációban tartalmazzák a ligandumokat.
 
{| align="right" class="wikitable"
Az izoméria, különösen a térizoméria nem mindig jelent nagy különbséget a molekulák szerkezetében, mégis elhanyagolhatatlanul fontos és megkerülhetetlen része a szerves kémia tárgyalásának az izoméria típusainak részletes bemutatása. A legapróbb különbségek, melyek a kiralitásból adódnak, is fontosakká válnak, ugyanis maga az élő természet királis: az enzim-[[Enzim_szubsztrát|szubsztrát]] viszonyt úgy szokás leírni, mint a zár és a kulcs kapcsolatát, s mint ahogy akármelyik kulcs nem nyitja a zárat, illetve a jobbkezes kesztyű sem illik a bal kézre, úgy az enzimek is csak a megfelelő térszerkezetű molekulákon képesek kifejteni a hatásukat.
 
A természetben a szénhidrátok[[szénhidrát]]ok (cukrok), illetve a fehérjék felépítésében részt vevő aminosavak szisztematikusan csak egyféle sztereoizomer alakjában fordulnak elő, s a sejtek nem is tudnák hasznosítani a természetes vegyületek tükörképi párjait. Van olyan cukor, amelynek természetes formája édes, sztereoizomerei azonban íztelenek, vagy egyenesen keserűek; számos bonyolult szerves vegyület megfelelő térszerkezetű formája vitaminhatást fejt ki, azonban sztereoizomereik hatástalanok.
 
Így tehát például a gyógyszerek vagy bármilyen más anyag laboratóriumi előállításánál szükséges azoknak az eljárásoknak a feltárása és alkalmazása, amelyekkel szelektíven a keresett biológiailag aktív sztereoizomer forma állítható elő, hiszen ilyen eljárások hiányában a gyógyszermolekulát enantiomerjével párhuzamosan előállítva mindössze fele hatékonyságú szerekhez juthatnánk. A sztereoszelektív kémiai szintézisek kutatása és fejlesztése pedig elképzelhetetlen a vegyületek pontos konstitúciójának ismerete nélkül. Ma már fejlett képalkotó módszerekkel "lefényképezhetőek" a molekulák, tehát egyre több és pontosabb információt szerezhetnek a kutatók.