Wikipédia

„Vizelethajtó gyógyszerek” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a formai igazítás
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
246. sor:
[[Fájl:Starr 020911-9003 Petroselinum crispum.jpg|100px|bélyegkép|Petrezselyem]]
 
Az emberiség már ősidők óta használ [[gyógynövény]]eket, melyek között igen nagy számban találhatók vizelethajtók. Ezek egy része túlélte a századokat és a modern tudományos igényeket is kielégítve a mai napig alkalmazásban maradt. Mivel ezek használata sokszor orvosi ellenőrzés nélkül történik, használatuk kellő körültekintést igényel, mert hatóanyagaik vagy hatásuk módosíthatja az orvosilag előírt és alkalmazott más gyógyszerek hatását. További problémát jelenthet, hogy a legtöbb gyógynövény hatóanyagának pontos hatásmechanizmusa és mellékhatása még nem ismert, a hatóanyagtartalom származási helytől, talajtól, időjárástól függően változhat, ezért a tartós alkalmazásuknál ezt is figyelembe kell venni.<ref>Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: ''Integrated Pharmacology''. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 617–619. oldal. {{ISBN |0 7234 3221 X}}</ref>
 
[[Illóolajok]]: számos illóolaj-tartalmú [[Drog (gyógyszergyártás)|drog]]ot régóta használnak húgyhajtónak, főleg teának elkészítve. Hatásuk a vesetubulusok többé-kevésbé enyhe izgatásán alapszik, amiért az erősebbek könnyen okozhatnak [[fehérjevizelés]]t. Emiatt tartós alkalmazásuk ép vese mellett is kellő óvatosságot igényel.<ref name="ISE">Issekutz B., Issekutz L.: ''Gyógyszerrendelés''. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979. 427. oldal. {{ISBN |963 240 641 9}}</ref>
 
[[Közönséges boróka]] (''Juniperus communis''): bogyótermése a gyógyszerkönyvi nevén ''Juniperi fructus'', amely 0,8% illóolajat (''Aetheroleum juniperi'') tartalmaz; önmagában és más diuretikus teákkal keverve gyakran használt vizelethajtó.<ref name="ISE"/> A [[Gyógyszerkönyv]]ben (Ph. Hg. VIII.)<ref group="m">Ph. Hg. VIII. jelentése: A VIII. ''Magyar Gyógyszerkönyvben'' hivatalos növényi drog.</ref> mindkettő, a borókabogyó és a borókaolaj is hivatalos növényi drog (Ph. Hg. VIII.).
264. sor:
[[Tövises iglice]] (''Ononis spinosa''): Az Európában honos, lágyszárú, félcserje jellegű gyógynövény gyökere a gyógyszerkönyvi nevén ''Ononidis radix'' (Ph. Hg. VIII.), ononint ''(isoflavon glikozid)'' tartalmazó főzete kiváló vízhajtó tulajdonságokkal rendelkezik.<ref name="ISE"/>
 
[[Tea (ital)|Tea]] (''Camellia sinensis''): a növény 0,02-0,04% [[teofillin]]t tartalmaz, amely több más, a keringésre kifejtett hatása mellett számottevő diuretikus hatással is rendelkezik. A teofillin mellett [[koffein]] és [[teobromin]] is található a tealevélben, amelyek fokozzák a vese vérellátását, növelve a glomerulusok vizelet-szekrécióját.<ref name="ISE"/><ref>Szekeres L.: ''Orvosi gyógyszertan''. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 251–253. oldal {{ISBN |963-240-111-5}}</ref>
 
[[Arab kávé|Kávé]] (''Coffea arabica''): Mindennapjaink kávéjának diuretikus hatásáért három hatóanyag felelős: a [[koffein]], a [[teofillin]] és a [[teobromin]], de koncentrációja miatt csak a koffeinnek van lényegi diuretikus hatása, amit a kávé fajtájától, származási helyétől függően a másik két komponens kisebb vagy nagyobb mértékben kiegészíthet. A koffein által kiváltott diuretikus hatást óvatosan kell megítélni, mert a központi idegrendszerre gyakorolt izgató hatása miatt fokozódhat a nagyagykéreg gátló befolyása a víz- és sóháztartás-központokra és ennek következtében a veseerek akár szűkülhetnek is, ami gátolja a diurézist. A teobrominnak és teofillinnek ilyen hatása nincs.<ref name="ISE"/>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vizelethajtó_gyógyszerek”