„Hans Frank” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
42. sor:
'''Hans Frank''' ([[Karlsruhe]], [[1900]]. [[május 23.]] – [[1946]]. [[október 16.]]) német politikus és ügyvéd, aki a [[második világháború]] alatt a [[megszállt lengyel területek főkormányzója]] volt.
Az [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt|NSDAP]] elődpártjának a [[Német Munkáspárt|DAP]]-nak is a tagja volt. [[1926]]-ban tette le az ügyvédi vizsgát, majd [[Adolf Hitler|Hitler]] és az NSDAP jogtanácsosa lett. [[
Az [[1939]]-es [[Lengyelországi hadjárat|német invázió]] után Franket kinevezték a megszállt lengyel területek főkormányzójává. Hivatali ideje alatt terror uralkodott a polgári lakosság felett, és közvetlenül részt vett a zsidók tömeggyilkosságában. Bevezette a kényszermunkát és négy megsemmisítő tábort felügyelt, később a kényszermunkát és a kiirtás politikáját széles körben alkalmazzák a [[Szovjetunió]]ban. [[1942]]-re Frank elvesztette Hitler kegyét, de a megszállt lengyel területek főkormányzója maradt egészen annak [[1945]] eleji összeomlásáig.
60. sor:
Frank lett [[Adolf Hitler]] jogi tanácsadója. Ahogy az NSDAP hatalomra került, úgy lett a párt ügyvédje is. Több mint 2400 esetben képviselte a pártot és több, mint 10000 dollár értékben költekezett. Ez néha konfliktusos helyzetbe hozta más ügyvédekkel. 1930 szeptember-októberében védőügyvédként szolgált Richard Scheringer, Hans Friedrich Wendt és Hanns Ludin, [[Lipcse (Németország)|lipcse]]i hadnagyok tárgyalásán, akik az NSDAP tagjai voltak. A tárgyalás média szenzáció volt. Maga Hitler tett tanúvallomást, és a védekezés sikeresen magát a [[Weimari köztársaság]]ot is bíróság elé állította. A tárgyalás után számos hadsereg tiszt szimpatizálni kezdett a nemzetiszocialista mozgalommal.
1930-ban választották be a [[Reichstag (épület)|Reichstag]]ba, és 1933-ban pedig [[Bajorország]] igazságügyi miniszterévé nevezték ki. 1933-tól a Nemzetiszocialista Jogászok Egyesület vezetője és a Német Jogi Akadémia elnöke. Frank tiltakozott a bírósági kivégzéseken kívüli gyilkosságok ellen, mivel ez gyengítette a jogrend hatalmát (amelynek maga is kiemelkedő tagja volt), mind a [[Dachaui koncentrációs tábor]]ban, mind a [[Hosszú kések éjszakája]] alatt.
Frank nézete arról, hogy mi szükséges a bírósági eljáráshoz:{{quote|A bíró szerepe a faji közösség konkrét rendjének védelme, a veszélyes elemek eltávolítása, büntetőeljárás indítása minden, a közösségre ártalmas cselekmények ellen és a közösség tagjai közötti nézeteltérésekben történő döntőbíráskodás. A nemzetiszocialista ideológia, különösen a pártprogramban és a vezetőnk beszédeiben kifejezve, képezi a jogi források értelmezésének alapját.}}
1934-ben Frank csatlakozott Hitler kabinetjéhez, mint tárca nélküli birodalmi miniszter. 1938. április 7-én, mintegy 10000 nemzetiszocialistát hívott el a [[passau]]i Nibelungenhalle-i rendezvénycsarnokba.
== Jegyzetek ==
| |||