„Központi Papnevelő Intézet” változatai közötti eltérés

| rektor = MartonMartos ZsoltLevente Balázs

A '''Központi [[Szeminárium (papnevelő intézet)|Papnevelő Intézet]]''', rövidítése '''KPI''' ({{ny-lalatinul|Seminarium Centrale}}) egykatolikus budapestipapok oktatásiképzéséért iskola,felelős aholbudapesti papképzés[[Szeminárium (papnevelő folyikintézet)|iskola]]. Az oktatás célja a katolikus papi erények kialakítása. A kispapok bentlakásos rendszerben a [[Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar]]án tanulnak. 1802. január 11. óta a budapesti Papnövelde utcában folyik a képzés.

A kispapok a budapesti kulturális élet megismerése, és széles körű művészeti, művelődési tevékenységeik támogatása céljából elindították 1831-ben a [[Magyar Egyházirodalmi Iskola|Magyar Egyházirodalmi Iskolát]], amely szünetekkel a mai napig működik. Ennek keretében különböző kiadványokat is létrehoztak (pl. Centralista; 1989-től Új Centralista). Az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] az Intézet működésére is hatással volt. A tanév lezárása zavartalanul megtörtént, ugyanakkor a kispapoknak már a fülébe jutott, hogy a forradalom egyházi reformokat is sürget. A hittudományi kar működését teljesen lekorlátozták az 1848. júniusi – az autonómia fölfüggesztésével és a szigorlatok megszüntetésével kapcsolatos – új rendeletek, a forradalmi kormány közoktatási és kultuszminisztere, [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] jóvoltából. A szabadságharc kirobbanása miatt a november 1-jén kezdődő 1848/49-es tanév már nem indulhatott el, a kispapok és a tanárok elmentek a fővárosból, a szeminárium épülete kihasználatlanul állt. A következő tanévben ismét lehetővé vált az oktatás az Intézet épületében, amelyet a [[kiegyezés]] után tovább bővítettek.

Az [[első világháború]] alatt a közellátás ugyan akadályokba ütközött, ennek ellenére csak kismértékben esett az Intézmény tanulóinak a száma. 1919-ben a [[Tanácsköztársaság]] úgy vélte, hogy a hittudományi karon „termelő szellemi munkát” végeznek, ezért átnevezte Hittudományi Kutató Intézetnek, majd pedig május 10-től a Vörös Őrség gazdasági hivatalát helyezte el az Intézet földszinti, utcai szobáiban. 1932-ben az új prímás, [[Serédi Jusztinián]], a római egyetemi rendszer mintájára átalakította az Intézményben az oktatást hatévesre, az épületet pedig tovább bővítették. A szeminaristák ebben az időszakban indítottak el ''Centralista'' címmel egy saját újságot indítottak.

A [[második világháború]] alatt az Intézet épülete megrongálódott, ám a szeminaristák elöljáróikkal még Budapest ostromakor is benne tartózkodtak. 1944 őszén és telén zsidó gyerekeket bujtattak el az Intézetben. 1945. január 18-a éjjelén az Intézethez tartozó templom egyik tornyát, február 12-én pedig a könyvtárat egy akna eltalálta. Az Intézet fennállásának 300. évfordulója 1948-ban volt esedékes, ezért a szeminaristák amint tehették, megkezdték a romeltakarítást és az épület rendbetételét. A szükséges anyagok egy részét ők biztosították, és szakemberek vezetésével ők végezték a fizikai munkákat is. Az 1948-ban rendezett ünnepségen az új politikai vezetés által sokat támadott [[Mindszenty József]] bíboros is részt vett, akit 1948. december 26-án letartóztattak és be is börtönöztek. A szeminaristákat az a tény, hogy a fennálló hatalom a bíborost, sok papot és szerzetest börtönbe vetett, és a katolikus egyház intézményeivel szemben is intézkedéseket foganatosított (pl. 1946 nyarán a katolikus egyesületeket feloszlatták, 1948. június 16-án az egyházi iskolákat államosították, 1950. júniusában a szerzetesrendeket is feloszlatták), illetve az 1947. augusztustól 1948. december 8-ig meghirdetett Mária-év arra buzdította, hogy több időt szánjanak imára a börtönben sínylődő egyházi személyekért, és odaadóbban készüljenek a pappá válásra, hiszen ezekben az időkben a papi hivatással könnyen vértanúság is járhatott.

A minisztérium 1950. augusztus 23-án megszüntette a teológiai fakultást és azonnali hatállyal a hittudományi kar összes professzorát menesztette. Augusztus 30-án megállapodást kötött az Államállam és az Egyház. Ennek függeléke új keretek kijelölésével engedélyezte a szeminaristák további képzését. A megállapodás függelékében vállaltak szerint az egyetem hittudományi karát a püspöki kar önálló új intézménnyé alakította át Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia néven, amely államilag elismert nyilvános jogú akadémiaként tudományos fokozatú képzést nyújthatott. A hittudományi kar eddig az egyetemi központi épületben működött, az átalakítással azonban a régebben klarissza kolostornak helyet adó épületbe, a Szerb utcába helyezték volna át. Ám el akarták kerülni még a lehetőségét is, hogy az 1919-es eseményekhez hasonló történhessen, ezért inkább az Intézet épületébe átköltözésre vette rá a kart az Intézet vezetősége. Az első félév végére sikerült is erre alkalmassá tenni az épület helységeit, így szeptember 20-tól a két intézmény egy épületben működött. 1951-52-ben a vidéki szeminárium felét erőszakkal bezáratták, növendékeik az Intézetben folytatták tanulmányaikat. Így bár az épület zsúfoltabbá vált, ez mégsem okozott a szeminaristák körében gondot, sőt hivatástudatukra még ösztönzőleg is hatott, hogy az állam sorozatosan tartóztatta le és fogta perbe a papokat. 1952. októberében és 1954. januárjában a kispapoknak utasításba adták, hogy jelenjenek meg az ún. papi békegyűlésen, cserébe „engedményként” hordhattak polgári viseletet. 1953-ban a szeminaristáknak erősen ajánlották, hogy írják alá a „békenyilatkozatot”. [[Grősz József]] kalocsai érseket 1956 tavaszán kiengedték a börtönből, ahova 1951 nyarán zárták be, aki ezt követően meglátogatta az Intézetet. Ezért egyesek már abban kezdtek reménykedni, hogy hamarosan Mindszenty József bíborost is szabadon engedik.

Az 1950-es években az Intézet jelentősége növekedett, mivel a vidéki szemináriumok közül soksokat összevonásraösszevontak került,vagy sokatmeg is megszüntettekszüntettek. Ezekben az időkben úgy határozták meg a napirend menetét, hogy az szoros időbeosztású legyen:

*vacsorát követően nem túl hosszú rekreációra volt lehetőség (szabadfoglalkozás), ugyanakkor fűtési szezonban a beosztás szerinti négy szeminaristának a gazdasági bejáróhoz kellett salakot hordani a kazánházból, ahonnan elszállításra kerültelszállították,

1956 októberében a kispapok már értesültek barátaik látogatása, illetve találkozások révén diákok mozgolódásairól, amelyet elégedetlenség váltott ki. Viszont Október 21-én az október 23-i eseményekből kimaradtak, mert október 21-én kezdődött az az egyhetes kötelező [[lelkigyakorlat]], amelyben szigorú szilencium volt elrendelve. Ennek lejárta után október 29-én az összes kispap a [[Vöröskereszt]] által kijelölt kórházakba, klinikákra siettek a sebesültek adatainak összegzésére, ápolásukban segíteni. - A tanári testület, miután Mindszenty prímásnálprímás Budapestre érkezett, tiszteletüket tették nála a budai várban egy látogatás alkalmával Októberoktóber 31-én. Ennek alkalmával a prímás a centrista kispapokra bízta az [[Állami Egyházügyi Hivatal]] (ÁEH) Zugligeti úton lévő épület őrzését, mert az ott tárolt iratanyag esetleg megsemmisült volnamegsemmisülhetett az egyházellenes tevékenységek hatásáramiatt. A bíboros parancsát az orosz katonai alakulatok megérkezéséig tartani tudták. Több kispap a megtorlás időszakában börtönnel sújtották ezért.

Eközben az Intézet konyhája ellátta étellel azt a mintegy 100 főnyi fegyveres diákot, akik a szomszédos egyetemi épületben tartózkodtak. Ebben is a szeminaristák segédkeztek, és ha volt sebesült azt is ellátták, ápolták. Amikor azonban arról volt szó, hogy a szomszédos egyetemi épületből ki kellett szöktetni diákokat, hogy nehogy a [[Karhatalom|karhatalmisok]] kezére jussanak november 4.-e után, akkor sokan [[reverenda|reverendákba]] öltöztetve adtak segítséget nekik. Ezért is súlyos börtönbüntetés járt.

Elérkezett a félévi vizsgaidőszak, - amely 1957. január. 15 és február 8. közé esett -, és ennek leteltével már a kispapok a nyugati országokból érkező segélyek osztásában vállaltak szerepet. Az ÁEH visszakerült a hatalomhoz, és arra készült, hogy vagy megszünteti, vagy vidékre költöztesse az Intézetet, miközben ellenforradalmi tevékenységnek bélyegezte a kispapok a forradalom alatt mutatott segítségadásait, tevékenységeiket. Elkezdődtek a házkutatások 1957. május 10-én - a [[Loretoiloretói litánia]] időszaka alatt - és május 17-én és július 19-én további házkutatást tartottak. Az egyik vádat -– "Péter„Péter levél"levél”-ként ismeretes (egy röpirat volt), – egy másikkal egyesítettek, és azt a vádatkispapokat hoztákazzal kivádolták, hogy a kispapoknak az irattár„irattár "kifosztására irányuló szándékuk"szándékuk” volt, amikor Mindszenty az irattár épületének őrzésére rendelte őket oda. A per kimenetele az volt, hogyeredményeként több kispap, és a papok ispap hosszabb-rövidebb időszakraidőre bebörtönbe kellett vonulniuk a börtönbekerült. Ezenkívül avvalazzal is megvádolták őket később egy 1958. november 25-én rendezett „találkozón” - mely az ÁÉH-ban került sor -, hogy a kispap növendékek nem teljesítik hazafias kötelezettségüket. Az Intézeten belül kialakult egy sajátos védekezés, amely abból állt, hogy az idősebb növendékek tájékoztatást adtak mindazokról a folyamatokról, hogyan alakulnak a pillanatnyi események. Ezeket az összejöveteleket "kurzusgyűlésnek" nevezték, és azért informálták egymást, hogy ne tudják megosztani a közösség egységét, illetve távol tartsák a nemkívánatos befolyásolásokat.