„Theuderik keleti gót király” változatai közötti eltérés

A hun uralom alól felszabadult gótok, miként [[Iordanes|Jordanes krónikaíró]] írja, az ''Amalok'' ősi családjából származó Valamir király és testvérei, Theudemir és Vidimir alatt éltek Pannóniában ''"nagy egyetértésben"'', de megosztva maguk között a területet.<ref name=barbarkiralyok>Sz. Jónás Ilona: '''Barbár királyok''', Kossuth Könyvkiadó, 1994, {{ISBN|963-09-3695-X}}, 29. oldal</ref> [[456]]–[[457]] [[tél|telén]] Attila fiai ''"ellenük jöttek, mintha azok csak uralmuk alól szöktek volna meg"'', azonban Valamir király visszaverte a hun csapatokat, amelyek Szkítia [[Dnyeper]] menti részére menekültek. A győzelem hírével Valamir örömhírnököt küldött testvéréhez. ''"Thiudimer házában azonban még nagyobb örömet talált. Ezen a napon született meg ugyanis Thiudimer fia, Theodorich, bár csak egy ágyasától, Ereleivától, de azért nagy reményű fiúcska"''.<ref name=barbarkiralyok/>.<ref group=a>Valószínűleg a [[Kis-Balaton]] partján, [[Valcum]] mellett.</ref> Jordanes, miként a későgót hagyomány is, a győzelem napjára helyezi Theuderik születését, mintegy ezzel is kiemelve személyiségét. Valójában Theuderik korábban, [[452]]–[[453]] körül született.<ref name=barbarkiralyok/>

A gótok harcos népe azonban nem tudott békésen, hosszú ideig egy helyben élni. Így amikor I. Leó keletrómai császár (ur.: [[457]]–[[474]]) megtagadta a gótoknak az addig fizetett évi segélyt, azok ''"dühükben fegyvert ragadnak és majdnem egész [[Illyricum]]ot végigdúlva rabolva pusztítják"''. A császár ''"érzelmeit rögtön megváltoztatva"'', követei révén tárgyalásokat kezdett a gót királyokkal. [[461]]-ben új ''foedus''ban elismerte pannóniai berendezkedésüket, s ''"anekik úgy a régi, mint a most járó ajándékokat, megígérve, hogy azt a jövőben is minden vonakodás nélkül meg fogja adni"''. A béke megtartásának garanciájaként a császár a főkirály, Valamer fiát kérte túszul. Azonban neki gyermeke nem volt, ezért unokaöccsét, az akkor nyolcéves Theuderket mint saját fiát küldte túszul Konstantinápolyba,<ref name=barbarkiralyok/> [[462]]-ben.<ref name=pallas/> Theuderik, ''"mivel szép gyermek volt, megszerezte a császári kegyet magának"''.<ref name=barbarkiralyok/>.

Eközben – a szerződés értelmében – a gótok nem is támadták meg a Birodalmat, hanem a szomszédaik ellen fordultak. Először [[Noricum]]ba törtek be, ahonnét ugyan visszaverte őket a nyugatrómai rész katonai parancsnoka, Ricimer, de a gótok elzárták a híres ''[[borostyánút|borostyánutat]]''. [[468]]-ban halt meg Valamir király, utódja Theudemir lett, aki ''"örvendezve fogadta fiát, Theodorikot, akit Leó császár nagy ajándékokkal hazabocsátott."''.<ref name=barbarkiralyok/>.

Theuderik ekkor tizennyolc éves volt. Ha a császár azt hitte, hogy az udvarában nevelkedett ifjú Konstantinápoly érdekeit fogja képviselni, csalódnia kellett. Theuderik – Jordanes tudósítása szerint – egy 6000 fős sereggel átkelt a [[Duna|Duná]]n és megtámadta a ''[[szarmaták]]'' által a rómaiaktól elfoglalt [[Singidunum]]ot. A szarmaták királyát megölte, ''"s miután családját és vagyonát felprédálta, diadalmasan tért vissza atyjához"''.<ref name=barbarkiralyok/>. A várost azonban nem adta vissza a rómaiaknak, hanem saját hatalma alá vette.<ref>''Barbár királyok'', 29–30. oldal</ref>

A keleti gótok, akik a harci zsákmányból éltek, miután kifosztották szomszédjaikat, további vándorlásra kényszerültek.<ref name=bkf>''Barbár királyok'', 30. oldal</ref> Jordanes így ír pannóniai kivonulásukról: ''"Ezután, minthogy a szomszéd népektől szerzett zsákmány megfogyott, kezdték a gótok egyrészt az élelem és ruházat hiányát érezni, másrészt ezen embereknek, akiknek folyton a harc nyújtott táplálékot, a béke kezdett ellenszenvessé válni. Tehát Thiudimer királyhoz mentek, és nagy zajjal kérték, hogy bárhova tetszik is neki, csak indítson háborút."''.<ref name=bkf/>.