„Magnókazetta” változatai közötti eltérés

A magnókazetták kezdetben fekete, illetve fehér vagy világosszürke műanyagházzal készültek leginkább, ezeken kerültek kétoldalt elhelyezésre a címkék, melyek műsoros kazetta esetén a szalagon lévő A és B oldali programot sorolták fel, üres kazettánál a gyártó logója kapott rajta helyet, és az az üres felület, ahova a később felvett anyag címét lehetett utólag kézzel felírni. A két orsó közti kis ablakon a szalag áttekert állapotát lehetett látni, hogy mennyi ment át egyik orsóról a másikra. A kazettákhoz mindig járt egy szétnyitható műanyag tok is, mely egy átlátszó elülső és egy matt fekete hátsó részből állt. Az elülső rész „hátrakunkorodva” a tok hátuljának egy részét is képezte, e mögé került a papír címlap, aminek a hátranyúló részén lehetett a kazetta programját a tokon elolvasni, míg a gerincén az előadó neve és a kiadvány címe kapott helyetthelyet, akárcsak a címoldalon, és ebbe a tokrészbe került maga a kazetta is. Üres kazettánál ez a papír is gyártólogókkal rendelkezett. A hátsó fekete tokrész belsején két rögzítőtüske kapott helyet, melyek összecsukva a kazetta orsóiba csúszva rögzítették a tokot és a kazettát. Ez a rész időnként szintén kaphatott más színt, jellemzően egy-egy előadó kazettáinak tokjaként. Az 1970-es évek végén kezdtek megjelenni a teljesen átlátszó kazetták és tokok, melyek főleg az 1980-as évekre váltak divattá, de más dizájnelemekkel is próbálták egyes gyártók egyedibbé tenni a kazettáikat. Időközben próbálkoztak más tárolómegoldásokkal is, de a hagyományos szerkezetű praktikus kazettatokokat semmivel nem tudták kiváltani.