„Ókori egyiptomi építészet” változatai közötti eltérés

A '''[[Fajjúm-kultúra]]''' a neolitikum fejlett, előrehaladott szakaszából való. időszakait az ábécé nagybetűivel jelölik — a legősibb a [[Fajjúm A]] (i.e. 5000 körül). Építészeti emlékei gyakorlatilag nem kerültek elő.

A vele közel egyidejű '''[[Merimde-kultúra]]''' (i. e. 4570–4250 körül) lelőhelye [[Merimade-Merimde beni-Szalame]] a Delta délnyugati szegélyén. Itt az ovális alaprajzú, lemélyített kunyhók két sorban, egymástól szabálytalan távolságra helyezkednek el egy utca mentén. Alacsony vályogfalukba nem vágtak ajtót; a bejutáshoz egyszerűen át kellett lépni a falon. A lemélyített padlón földbe ásott edénybe gyűjtötték az esetleg becsurgó vizet. A lelépést belül vízilócsontból készült küszöb könnyítette meg. A nádtető valószínűleg cölöpökön nyugodott.

A telepnek nem volt külön temetője, a halottakat gyakran–arccal a kunyhó felé–a házak közelében temették el. A zsugorított testhelyzetben elföldelt holttestek mellett sírmelléklet csak ritka esetekben található. A kevés sírmelléklet többsége díszítetlen [[kerámia]].<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyiptom.html Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyiptom ]</ref>

A sírok falát néha gyékénnyel vonták be, egyes síroknál cölöpökön nyugvó lefedést is készítettek a holttest fölé. Különös temetkezési rítus figyelhető meg egy női sírban, ahol a fej helyére edényt tettek. A gazdag sírmellékletekből kiderül, hogy edényeiket többnyire díszítették.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyiptom.html Magyar Katolikus Lexikon > E > Egyiptom ]</ref> A vallás korai történetének fontos emlékei a badáriaz állattemetkezések. Nem egyszerűen elföldelték a leölt vagy elhullott állatokat, hanem tervszerűen utánozták az emberi temetkezéseket. Ezekben a szarvasmarha-, illetve juh- (vagy kecske-) sírokban a tetemeket gyékénybe csavarták.