A '''Bhagavad-gíta''' ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]], eredeti írásmóddal भगवद् गीता, [[ISO 15919|ISO]]: ''Bhagavad-gītā'') szanszkrit [[filozófia]]i költemény, a [[hinduizmus|hinduizmus]] vallásainak egyik legszentebb könyve. A cím magyar jelentése: „''A magasztos szózata''”.
A Bhagavad-gíta a [[védák|védikus irodalom]] egyik alapműve, a [[védák|védikus irodalom]] filozófiájának összefoglalása. Eredetileg a [[Mahábhárata]] című eposz része (a Bhísma-parva könyv 25-42. fejezetei, mintegy 700 vers), de önállóan talán még nagyobb hírnévre tett szert, mint a teljes mű. Jelentősége a hinduizmuson belül hasonló mértékű, mint a [[kereszténység|keresztény vallásban]] az [[Újszövetség]]é. A Bhagavad-gíta az [[Upanisadok]] és a [[Védánta-szútra]] mellett az [[ind filozófia]] harmadik legfontosabb forrásanyaga. [[Filozófia]]i mélységeire nemcsak [[Kelet]]en figyeltek fel, hanem a nyugati világban is sok gondolkodó nagyra értékelte – például [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] és [[Albert Einstein]].