„Kunmadaras” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Története: bővítés |
|||
29. sor:
A [[honfoglalás]] előtt [[szkíták]], szarmata [[jazigok]], [[hunok]], [[avarok]], [[bolgárok]], sőt a [[Római Birodalom|római birodalmi]] időkben római zsoldosok is eljutottak a vidékre, és hosszabb-rövidebb ideig be is népesítették azt.
A honfoglalás idején Kunmadaras környékén [[Kabarok|kabar]] nemzetségek folytattak nomád életet, akik a [[9. század]] végén az előre nyomuló magyarokkal együtt jöttek az országba, és Hohat (más források szerint Ohat) vezér vezetésével Kunmadarastól északra fekvő területeken telepedtek le. Szálláshelyük központjának nevét ''
A közvetlenül a honfoglalás után, a [[10. század]]ban az [[Jelek (Árpád fia)|Üllő]] nemzetség birtokába került, e birtoklás tényét őrzi a Kunmadaras déli határán elterőlő Kis-Üllő és Nagy-Üllő lapos. Később, egy [[1270]]-ből származó oklevél tanulsága szerint a Tomaj nemzetség birtokába került, mely a kunmadarasi határ déli részéig is lenyúlt, magában foglalva a Kis- és Nagy-Üllőt, és a Nagymező fábiánkai részét. IV. Béla a tatárok elől menekülő [[kipcsakok|kipcsak]] törzseknek adott letelepedési engedélyt, de a magyarok ellenszenvel viseltettek irántuk, és nekik támadtak, s a kipcsak nemzetség Bulgáriába távozott. A bevonuló [[tatárok|tatár]] seregek felégették Gergelyt és Gacsát, melyek soha többé nem épültek újjá. Kunmadaras mai területének szomszédságába, a dúlás után [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] kipcsak Olas (vagy Ohat) nemzetségét költöztette <ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 7-8. old.</ref>
A község létezésének első írásos emléke [[1393]]-ból származik. Eszerint Madaras György jászkapitány birtokába adta a területet [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]]. Innen ered a település elnevezése
[[1437]]-ben meghal [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] király, s így a királyi védelem is megszűnt, s [[Luxemburgi Erzsébet magyar királyné|Erzsébet]] királyné Pohárnok istvánt nevezte ki, mint a földesúri hatóság, s elrendelte, hogy mindenfélejövedelmet az ő kezéhez szolgáltassanak. Visszaéléseinek az [[1444]]. évi országgyűlés határozata vetett véget, melyet követően Madaras falu visszakerült Madaras György leszármozotjai kezébe.
1505-ben éhínség, 1511-ben [[pestis]] járvány ütötte fel a fejét.
A lakosság élethelyzetének nehezedésével elterjett egyféle anti-feudális nézet, s az 1430-as években a Tiszántúlon, így Madarason is virágzott a [[Husziták|huszitizmus]] és a madarasiak részvétele a [[Dózsa György-féle parasztfelkelés]]ben is valószínűsíthető, mivel a fő sereg útvonalába esett. A felkelés leverését és [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] halálát követő zűrzavaros állapot kedvezett a faluközösségeknek, és a [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd]] és [[I. János magyar király|Szapolyai János]] közötti ellenségeskedést kihasználva sikerült visszaszerezniük a [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] által adományozott szabadságjogaikat is (pl. a bíráikat maguk választhatták).<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 19-23. old.</ref>
[[1571]]-ben [[török hódoltság|török]] kézre került, majd [[Eger]] eleste után a törököket támogató krimi tatár martalóc csapatok felégettek több falut is, mint Fábiánka, Kápolnás és Kunmadaras. (Fábiánka soha többé nem épült újjá, Kápolnás fél évszázadig lakatlan maradt, csak Madarason maradt folytonos a lakosság). A madarasiak ekkoriban vagy a mocsaras lápos vidéken kerestek természetes védelmet maguknak, vagy törökök által védett településekre költöztek, amelyek mentesek voltak a török harácstól. A török pusztítás és a német zsoldosok rablásai a Nagykunság lakosságát bújdosásra kényszerítette. [[Thököly Imre]] a labancok fő fészkei ellen indított támadásait, [[Karcag]], és Madaras is támogatta, majd Thököly török segítséggel Bécs ellen fordult, ám a török hadak [[Bécs]] alatt súlyos vereséget szenvedtek, ezt követő években a török csapatokat kiűzik az országból. 1697-ben még [[II. Musztafa oszmán szultán|II. Musztafa]] kísérletet tesz az ország visszafoglalására, de igyekvése kudarcba fullad. A visszafoglalásban résztvevő Maros-Tiszaközi tatárok Karcag felől törtek rá a falura, és mindent felégettek, 1698-1710 között a lakosság nagy része [[Rakamaz|Rakamazra]] költözik.<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 29-38. old.</ref>
[[1944]]-ben a [[Wehrmacht|német hadsereg]] egy repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a szovjet hadsereg vett birtokba. A [[kunmadarasi repülőtér]]hez 1951-ben egy új felszállópályát építettek a Magyar Légierő igényei szerint. A repülőtéren [[1956]] és 1991 között szovjet csapatok állomásoztak; [[Vándor Károly]] [[Légierő társbérletben]] című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején [[Nukleáris fegyver|atomfegyver]]t tároltak.<ref>{{cite news | author = [[Tóth-Szenesi Attila]] | title = A Néma Szektorban tárolták az atomtölteteket | work = Index | date = 2004-05-14 | url = https://index.hu/politika/belfold/atom0513/ | accessdate = 2008-08-22}}</ref>▼
A törökök kiűzése után a Habsburg ház új szerzeménynek tekintette a szabad privilégiumokkal rendelkező Nagykunságot. A Német Lovagrend Pentz Jakabot bízza meg a lakosság és anyagi javak összeírásával, mely elég siralmas képet mutatott. Ez képezte később az eladás tárgyát., s az eladási tárgyalások három évig folytak. Madaras, [[Karcag]], és [[Kunhegyes|Hegyes]] lakossága ellenállt az eladási procedúrának, de nem sikerült érvényt szerezniük az akaratuknak, Madaras és a Nagykunság nagyrésze szétoszlott a nádasokban, onnan járt haza az életbe nmaradáshoz szükséges munkák elvégzésére, de nem volt hajlandó a Lovagrend hűbéruralmát elfogadni. <ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 36-38. old.</ref>
A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején, 1704. június 28-án és 1705 május 24-én a szerb csapatok újra felperzselték Madarast. A szabadságharc bukása után a lakosság visszatért és 1711-ben megkezdődött a falu újjáépítése, bővítése. Új templom és iskolák épültek.<ref>Kormos László: Kunmadaras története - A Damjanich Múzeum közleményei, Szolnok, 1967. 38-41. old.</ref>
1745-ben hosszas tárgyalások után [[Mária Terézia]] engedélyezte, ha a Jászkunság kifizeti az általa meghatározott váltságdíjat, visszahelyezi őket szabadságukba. Ez összesen 20.780 forintot jelentett (Madarasért 9.700, Kápolnásért 7.000 és Fábiánkáért 4.000 forint)
1786. április 18-án 104 család, 490 fős lélekszámmal elindult Bácskába, karcagi és jászkiséri lakosokkal egyetemben, hogy megalapítsa Ómorovicát (mai nevén: [[Bácskossuthfalva|Bácskossuthfalvát]]. <ref name=neplap>{{cite news| author = Palágyi Béla | title = Hét évszázadára emlékezett Kunmadaras | work = Új Néplap | date = 1991-11-02 | url = https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1991_11/?query=Kunk%C3%A1poln%C3%A1s&pg=140&layout=s&fbclid=IwAR1y5qNKgse1dVv1Vb9ruG17kspopbIwZ-1MyzLDoyiCTEP3VWz4vJCA7Aw}}</ref>
A település [[1811]]-ben [[mezőváros]] lett, amit meg is őrzött [[1872]]-ig, a megye rendszer kialakulásáig.<ref name=neplap></ref>
Az első és második világháború számos madarasit ragadott el. Az [[első világháború]] 276 kunmadarasi hősi halottat számlál (neveiket az 1923-ban felállított, községháza előtt található emlékmű örökíti meg). A [[Második világháború|második világháborúban]] elhunytak száma is százon fölül van, ha hozzátesszük az elhunyt 95 [[Zsidó holokauszt Magyarországon|deportált magyar zsidót]] az áldozatok száma meghaladja kétszázat. <ref name=neplap></ref>
▲[[1944]]-ben a [[Wehrmacht|német hadsereg]] egy repülőteret épített a falu határában, amit a háború végétől a szovjet hadsereg vett birtokba. A [[kunmadarasi repülőtér]]hez 1951-ben egy új felszállópályát építettek a Magyar Légierő igényei szerint. A repülőtéren [[1956]] és 1991 között [[A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról|szovjet csapatok]] állomásoztak; [[Vándor Károly]] [[Légierő társbérletben]] című könyve szerint egyike volt azon katonai létesítményeknek, amikben a hidegháború idején [[Nukleáris fegyver|atomfegyver]]t tároltak.<ref>{{cite news | author = [[Tóth-Szenesi Attila]] | title = A Néma Szektorban tárolták az atomtölteteket | work = Index | date = 2004-05-14 | url = https://index.hu/politika/belfold/atom0513/ | accessdate = 2008-08-22}}</ref>
=== Népesség, népcsoportok ===
| |||