„Jagelló Izabella magyar királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Erdély kormányzója: értelmetlen mondat kikommentelve
Nincs szerkesztési összefoglaló
65. sor:
Paolo Giovio szerint János király, aki ekkor 52 éves volt, és nem örvendett túl jó egészségnek, már nem nagyon akart megházasodni, de Fráter György rábeszélése hatékonynak bizonyult. [[Bethlen Farkas (kancellár)|Bethlen Farkas]] így ír ugyanerről:
''Mivel a férfikor fordulópontján volt, ugyanis már 52. évében járt, és mivel gyenge egészségi állapota is gyakran próbára tette, irtózott a házasságtól, de Pannónia előkelő tanácsurai sürgették, hogy adja föl nőtlenségét, s lépjen házasságra, hogy a nemes házasságból származó szeretetreméltó utóddal, a vér eme legértékesebb drágakövével Pannónia királyságát új ékességgel gyarapítva, és a gyermektelenség miatt már-már kihaló Szapolyai házat, mivel testvérbátyja is örökös nélkül halt meg a mohácsi vészben, annak ősi nevét felvirágoztassa. […] ezért rávették, hogy oly sok kimerítő fáradozás és a forgandó szerencsétől eltűrt különféle megpróbáltatásai után a nyugalom megszületése érdekében kérje feleségül Lengyelország királyának, I. Zsigmondnak a leányát.''<ref name="ReferenceA">Rubicon történelmi folyóirat 2008/4.</ref>
[[Fájl:Isabella Jagiellon.jpeg|thumb|left|150px|Izabella [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]] 19. századi festményén]]
[[1539]]. [[január 31.|január 31]]-én csak jelképes esküvőt rendeztek a krakkói palota tróntermében. A lengyel királyi alkancellár, Samuel Maciejowski ura nevében ünnepi beszédet mondott. A házasságkötésről készült királyi végzést szintén az alkancellár fogalmazta, melynek kis részlete rámutat a dinasztikus kapcsolat lényegére: „szentséges királyi felsége meg van győződve arról, hogy ez a barátsághoz járuló új kapocs nemcsak mindkét királyi családot, hanem a szomszédos országokat, Magyarországot és Lengyelországot sokkal erősebb szálakkal és csaknem acélkemény kötelékkel fogja összekötni.”
 
73. sor:
 
* Zsigmond király {{szám|70000}} magyar aranyforint értékű hozományt ad leányának, és ehhez János király hitbérként kétszer ennyit ad hozzá, azaz köt le birtokokban, várakban, javadalmakban.
* A várakat és uradalmakat a leendő királyné teljes jogon bírja, a kapitányok, egyéb tisztségviselők hűségesküt tesznek Izabellának. (Az uradalmak a következők voltak: [[Solymos vára (Románia)|Solymos]], [[Lippa]], [[Déva]], [[Csicsó]], [[Küküllővár|Kis-Küküllővár]] várak és uradalmak, [[Tokaj]], [[Tállya]] és [[Regéci vár|Regéc]] várak jövedelmeinek fele része, [[Debrecen]] városa és a kassai harmincad.)
* Ha János király előbb meghalna, és Izabella újból férjhez menne, akkor hozományát készpénzben visszakapja.
* Az ígért birtokok átadásához János fél éven belül megszerzi Ferdinánd király beleegyezését is. (Ha ez nem sikerülne, akkor a hitbér összegét János király köteles elküldeni Zsigmond királynak Krakkóba, vagy letétbe helyezni [[Velence (Olaszország)|Velencében]] vagy egy Fugger-bankházban, addig is, amíg Izabella hitbérét neki törvényes módon nem biztosítja.)
86. sor:
===Az özvegy királyné===
[[Kép:Suleiman receiving Isabella and her son Sigismund circa 1540.jpg|jobbra|bélyegkép|Izabella és a csecsemő János Zsigmond Szulejmán szultán előtt (török miniatúra)]]
Izabella királyné [[1540]]-ben, János király halála után fiának, a csecsemő [[II. János magyar király|János Zsigmond]]nak gyámjaként [[Fráter György|Fráter Györggyel]], [[Petrovics Péter]]rel és [[Török Bálint (hadvezér)|Török Bálinttal]] az ország kormányzója lett. Nehéz helyzetbe került, apjához és anyjához is levelek sorát írta, nem tudta, mitévő legyen egy idegen országban, friss özvegységben, ismeretlen urak politikai játszmáinak kiszolgáltatva. Érdekes adalékkal szolgál a királyné életéhez titkárának, Piotr Porembskinek Budáról írott levele Izabella anyjához Bona királynéhoz, mely szerint Izabellát fogva tartják Budán, és sok főúr (Bebek Ferenc, Perényi Péter, a Balassák) a [[Habsburg-család|Habsburgok]]hoz húz, ezért elfogatják a Lengyelországból érkező üzeneteket, a szolgákat kikérdezik. Kéri, hogy Bona tegyen valamit leánya érdekében.
 
Mivel János király még halála előtt egy évvel, [[1539]]-ben felbontotta a váradi békét, Ferdinánd [[1541]] [[május]]ában Roggendorf vezetésével {{szám|30000}} fős német, olasz és cseh zsoldosokból, valamint magyarokból álló sereget küldött Buda elfoglalására. A város ostromát Roggendorf, védelmét Fráter György irányította, s közben segítséget kért a törököktől. A Buda felmentésére siető [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] beavatkozására azonban már nem került sor, mert a támadók megfutamodtak. [[Augusztus 29]].|Augusztus 29-én]] I. Szulejmán csellel elfoglalta Budát, és évi 10 000 aranyforint fejében János Zsigmond gyámjára, Izabella királynéra bízta [[Erdély]], a [[Tiszántúl]] és a [[Bánság|Temesköz]] kormányzását. Ez időből maradt fenn a közismert történet, amikor is a szultán követe előtt, aki kétségbe vonta, hogy a csecsemő a királyné gyermeke, Izabella egy váratlan mozdulattal keblét lemeztelenítette, és ott helyben megszoptatta a gyermeket. A szultán csausa zavartan fordította el tekintetét.<ref name="ReferenceA"/> Egy másik fennmaradt történet szerint, amikor Szulejmán szultán a magyar főurakat magához kérette [[Óbuda (történelmi településvárosrész)|óbudai]] táborába, Izabella és a csecsemő János Zsigmond is meghívást kapott a szultántól, a királyné azonban visszaüzente a szultánnak: nem illő, hogy egy özvegyasszony idegen férfiak sátrába vonuljon. Remélte, hogy gyermekét is kimentheti ezáltal a veszélyből, de amint tudjuk, nem így történt: a csecsemő királyt egy dajkának kellett elvinnie a török táborba.<ref name="ReferenceA"/>
 
Miután a magyar királyi udvarnak távoznia kellett Budáról, Izabella királyné egy ideig [[Lippa|Lippán]], majd [[1542]] tavaszától [[1551]] nyaráig a [[gyulafehérvár]]i volt püspöki palotában rendezkedett be. Ez az évtized a Fráter György helytartóval folytatott szűnni nem akaró ellenségeskedések, ádáz viták időszaka volt. György barát szeszélyes, komolytalan, megbízhatatlan, uralkodásra alkalmatlan személynek tartotta az özvegy királynét. Összetűzéseik a palota és a királyné személyes „költségvetése” körül robbantak ki legtöbb ízben, Izabella ugyanis pénzt akart szerezni ahhoz, hogy Krakkóban vagy Budán megszokott udvartartását berendezhesse, a barátnak azonban nem voltak fontosak az élet ezen területei. [[1549]]-ben a [[nyírbátori szerződés]]hez vezető tárgyalásokat is a királyné nevében, de annak tudta nélkül folytatta le, majd fegyverrel fenyegetve kényszerítette arra, hogy aláírja a lemondását, és az Erdély feletti uralmat átadja Ferdinándnak.
95. sor:
Pedig a királyné már valódi felnőttként viselkedett, egyre nehezebben tűrte a barát folytonos gyámkodását, és egyre többet gondolkodott az ország és fia, János Zsigmond választott király dolgain. A [[török porta]] segítségével akarta biztosítani [[Erdély]] fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban [[1551]]-ben lemondatta Ferdinánd javára. Izabella királyné fiával együtt [[Kassa|Kassára]], majd [[Lengyelország]]ba távozott. [[1551]]. [[július 21.|július 21-én]] a [[Szent Korona|Szent Koronát]] és a koronázási jelvényeket átadta [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] császári tábornoknak, aki őt [[Gyulafehérvár]]ról [[Kolozsvár]]ra kísérte. A koronát és a jelvényeket Castaldo erős katonai fedezet mellett elküldte Ferdinánd királynak.
 
Erdély Ferdinánd hatalma alá került ugyan, de Ferdinánd 1551 végén meggyilkoltatta Fráter Györgyöt. Izabella kegyetlenül gyűlölte a barátot, nem véletlenül maradt fenn a históriában, hogy amikor lengyelországi száműzetésében elérte a hír Fráter György haláláról, dühödt kárörvendéssel fogadta azt.<ref name="ReferenceA"/> A kényszerű lengyelországi emigráció éveiben (1551–1556) fiát trónörökösként igyekezett nevelni, országából elűzött királyfiként, akinek azonban vissza kell kapnia jogos tulajdonát. Fia és fiának házassága érdekében a későbbiekben is mindent megtett, előbb, 1551-ben Ferdinánd legkisebb leányát, a négyéves [[Habsburg Johanna osztráktoszkánai főhercegnőnagyhercegné|Johanna főhercegnőt]], majd egy francia királyi hercegnőt igyekezett megszerezni neki, sikertelenül.
 
Ferdinánd Erdélybe küldött csapatai elégtelennek bizonyultak az országrész megvédésére, ezért a [[Habsburg-ház|Habsburg]] uralommal elégedetlen, és a török bosszújától tartó erdélyi rendek [[1556]]-ban visszahívták Izabella királynét, aki [[október 22.|október 22-én]] ünnepélyesen bevonult [[Kolozsvár]]ra, és a november 25-i kolozsvári [[erdélyi országgyűlés|országgyűlés]] döntése értelmében, erdélyi kormányzóként, fia nevében ismét átvette az uralmat.<ref>{{cite web|url=http://mtdaportal.extra.hu/books/endes_miklos_erdely_harom_nemzete.pdf|title=Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története|accessdate=2016-11-25|author=Endes Miklós|year=1935|publisher=Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet|pages=71-72}}</ref><ref>{{Cite web|url=http://lexikon.katolikus.hu/E/erd%C3%A9lyi%20orsz%C3%A1ggy%C5%B1l%C3%A9s.html|title=Erdélyi országgyűlés – Magyar katolikus lexikon|accessdate=2016-11-25|work=lexikon.katolikus.hu}}</ref> A török pártfogás alatt élő [[Erdély]] Magyarországtól való különválása ekkor vált véglegessé.
187. sor:
{{Jagelló-ház}}
{{Magyar királynék}}
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|Erdély|-|Történelem}}
 
{{portál|Erdély|-}}
 
{{DEFAULTSORT:Izabella Jagello}}