„Spanyolország” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Link a wikidatához |
másik forrás |
||
267. sor:
1939-re a Franco által vezetett nacionalisták megnyerték a polgárháborút, amely több mint 350 000 spanyol halálát követelte. Franco 35 éves uralma első felében politikailag és gazdaságilag Spanyolország elszigetelődött, a gazdasági recesszió sújtotta az országot. Ez az állapot egészen az [[1950-es évek]]ig tartott, amikor a turizmus fellendülése és az Amerikával kötött nemzetközi szerződés megteremtette a forrásokat az ország gazdaságának felépüléséhez. Az [[1970-es évek]]ben Spanyolországnak volt a leggyorsabban fejlődő gazdasága egész Európában.
A diktatúra uralomra jutását követően – katolikus egyházi szervezetek segítségével – a fasiszta rendszer megszilárdítása érdekében kezdődött a gyermekrablási folyamat{{wd|Q2825985}}. Ez azt jelenti, hogy a politikailag megbízhatatlan polgárok újszülöttjeit elvették a szüleiktől, és örökbe adták olyanoknak, akiket politikailag megbízhatónak tartottak. Becslések szerint háromszázezer gyermeket vettek el így a szüleiktől. Tekintettel arra, hogy az egy napos gyermekeket nem kellett anyakönyvezni, őket már aznap elvették a szüleiktől, akiknek azt mondták: ''sajnos, meghalt a baba''. Mára ez közismertté vált, és sok ezer spanyol DNS vizsgálatok segítségével kísérli megtalálni valódi családját. A gyermekek megtalálását segítő szervezet az SOS Bebes Robados<ref name="Gyermekrablás">{{Cite web|url=https://444.hu/2018/06/26/ujszulottek-ezreit-raboltak-el-spanyolorszagban-a-szuleiknek-azt-mondtak-meghaltak|title=Gyermekrablási per Spanyolországban |accessdate=2019-09-16|publisher=444.hu}}</ref><ref name="Sokezer ember">{{Cite web|url=https://www.origo.hu/nagyvilag/20120509-gyerekrablasok-kisertik-spanyolorszagot.html|title=FEldúlják Spanyolországot a több százezer elrabolt csecsemőért |accessdate=2019-09-16|publisher=Origo|author=Vándor Éva}}</ref> A katolikus Spanyolországban a negyvenes években a kórházi ápolás feladatát szinte kizárólag katolikus apácák végezték. A rendszer és az egyház közötti jó együttműködés következménye volt a Vatikánnal 1953-ban megkötött konkordátum{{wd|Q2992093}}.
Francót, aki sosem szüntette meg a királyságot, 1975-ben bekövetkezett halála után végrendelete szerint [[I. János Károly spanyol király|I. János Károly]] (Juan Carlos I) király követte, XIII. Alfonz Bourbon-házi uralkodó unokája. Spanyolországban János Károly reformjainak köszönhetően hamarosan létrejött a [[parlamenti demokrácia]].
| |||