„Gemini-program” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Gemini–3: link jav.
→‎Gemini–3: link jav.
318. sor:
{{fő|Gemini–3}}
[[File:Gemini 3.jpg|bélyegkép|balra|250px|A Gemini–3 startja Cape Kennedyről [[1965]]. [[március 23.|március 23]]-án]]
A Gemini–program során az első, embervezette űrhajó repülése volt a '''Gemini–3''', amely az előkészítésül szolgáló ember nélküli tesztrepülések után startolt a [[NASA]] [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Canaveralen]]ben lévő 19-es indítóállványáról. A két megelőző tesztrepülés után 1965. márciusára tűzték ki a startot. Az előkészületek során sok vita övezte, hogy a fő célkitűzést (''„...demonstrálni és felmérni az űrhajóban, a hordozóeszközben és az eljárásokban rejlő képességeket a jövőbeni hosszútávú és randevú repülések érdekében''”) milyen hosszú repüléssel lehet teljesíteni. A kezdetekben lefektetett tervek három Föld körüli fordulatos repülést írtak elő, amelyet a szakemberek végül jóváhagytak és ilyen rövid repüléssel is teljesíthetőnek látták a cél elérését. A repülés előtt megszületett a terv a küldetés során végrehajtandó kísérletekről is. Ezek a [[Mercury-program]]ból átvett (a törölt [[Mercury–Atlas–10]]-re előirányzott) kísérletek voltak, amelyet a begyakorlásra rendelkezésre álló szűkös időkeret miatt azokból választottak ki, amelyek a legkevesebb beavatkozást igényelték a legénységtől. Az első kísérlet egy, a világűrbeli [[Kozmikus sugárzás|sugárzások]] [[sejt]]ekre gyakorolt hatását vizsgáló teszt volt, amelyben [[vér]]mintákban (és a földi ellenmintákban) vizsgálták, hogy milyen hatás éri a sejteket a [[világűr]] körülményei között. A második kísérlet a [[súlytalanság]] állapotában az előzőleg megtermékenyített tengeri uborka sejtek növekedésének megfigyelését célozta. A harmadik kísérletben pedig a visszatéréskor, a [[légkör]] által felhevülő, [[plazma]] állapotú levegő által meggátolt rádiókommunikáció befolyásolását vizsgálták, amelynek során [[víz|viz]]et injektálva az űrhajó köré, megváltoztatták a plazma viselkedését, lehetővé téve a rádiócsend megtörését.<ref name="OTSoT_ch10_4">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch10-4.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Plans for Gemini 3|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-06-05}}</ref>
 
A repülésre [[Virgil Grissom|Gus Grissom]] parancsnokot és [[John Young (űrhajós)|John Young]] pilótát választotta ki az űrhajós iroda, mivel az űrhajó gyártóhelyén – a [[McDonnell Aircraft|McDonnell repülőgépgyár]] [[Saint Louis|st. louis]]-i telephelyén – ők vettek részt az űrhajó és a szimulátor fejlesztésében és tesztelésében és nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk a repülést megelőzően. Tartalék legénységként [[Walter Schirra|Wally Schirra]] parancsnokot és [[Thomas Stafford|Tom Stafford]] pilótát jelölte ki [[Donald Slayton|Deke Slayton]], az űrhajóskiválasztásért felelős [[Űrhajós Iroda]] vezetője. Az űrhajósok utoljára élhettek a Mercury–programról átöröklött előjogukkal, hogy rádió hívójelet, egyúttal űrhajó nevet válasszanak. A parancsnok választása a ''[[Molly Brown]]'' lett, amely leplezetlen utalás volt egy élő személyen, és az életéről, ''Az Elsüllyeszthetetlen Molly Brown'' címen készült színdarabon keresztül az „elsüllyeszhetetlen” jelzőre és az előző, balul végződött repülésre a [[Mercury–Redstone–4]]-re.<ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/mercury_es_gemini/20050324_az_elfeledett_program_40_eve_startolt_a_gemini3_2resz|title=Az elfeledett program: 40 éve startolt a Gemini-3 (2. rész)|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2018-07-23}}</ref>