„Gemini-program” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Gemini–3: link jav. |
→Gemini–3: link jav. |
||
322. sor:
A repülésre [[Virgil Grissom|Gus Grissom]] parancsnokot és [[John Young (űrhajós)|John Young]] pilótát választotta ki az űrhajós iroda, mivel az űrhajó gyártóhelyén – a [[McDonnell Aircraft|McDonnell repülőgépgyár]] [[Saint Louis|st. louis]]-i telephelyén – ők vettek részt az űrhajó és a szimulátor fejlesztésében és tesztelésében és nekik volt a legnagyobb tapasztalatuk a repülést megelőzően. Tartalék legénységként [[Walter Schirra|Wally Schirra]] parancsnokot és [[Thomas Stafford|Tom Stafford]] pilótát jelölte ki [[Donald Slayton|Deke Slayton]], az űrhajóskiválasztásért felelős [[Űrhajós Iroda]] vezetője. Az űrhajósok utoljára élhettek a Mercury–programról átöröklött előjogukkal, hogy rádió hívójelet, egyúttal űrhajó nevet válasszanak. A parancsnok választása a ''[[Margaret Brown|Molly Brown]]'' lett, amely leplezetlen utalás volt egy élő személyre, és az életéről, ''Az Elsüllyeszthetetlen Molly Brown'' címen készült színdarabon keresztül az „elsüllyeszhetetlen” jelzőre és az előző, balul végződött repülésre a [[Mercury–Redstone–4]]-re.<ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/mercury_es_gemini/20050324_az_elfeledett_program_40_eve_startolt_a_gemini3_2resz|title=Az elfeledett program: 40 éve startolt a Gemini-3 (2. rész)|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2018-07-23}}</ref>
A Gemini–3 [[1965]]. [[március 23.|március 23]]-án, helyi idő szerint 9:24-kor (14:24 [[UTC]]) startolt [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Kennedy]] LC–19-es indítóállásából. Az első felszállás minden probléma nélkül zajlott le, a start olyan sima volt, hogy az űrhajósok csak a műszerfalon elinduló óráról és [[Gordon Cooper]] rádió bejelentéséből érzékelték, hogy elindultak. Az első keringés során kisebb hiba lépett fel: a műszerek kezdtek egymás után rossz értékeket mutatni, ám John Young rádöbbent, hogy nem a műszerek mutatta értékekkel van baj, hanem magával a műszerfallal, ezért másik áramkörre kapcsolt, ami megoldotta a problémát. Az első körben végezték el az előírt kísérleteket, amelyek közül a sejtnövesztési kísérlet teljes kudarccal végződött (Grissom eltörte a kísérleti anyag tartóját), a vérmintás kísérletet pedig csak nehézségek árán tudta elvégezni Young. A legnagyobb jelentőségű próba a második keringés során következett el. Ebben az űrhajósoknak az űrhajós saját hajtóműveivel meg kellett változtatniuk az űrhajójuk röppályáját (ezzel egy történelmi elsőséget besöpörve az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] űrkutatása számára, miszerint az első űrbeli manővert amerikai űrhajóval teljesítették). Egy 75 másodperces kormányhajtómű gyújtással az űrhajó sebességét 15 m/sec-mal növelték meg, az addigi [[ellipszis]] pályájuk pedig közel körpályává alakult. Háromnegyed órával később a repülés [[pályahajlás]]án (az egyenlítőhöz bezárt szögén) változtattak, ekkor egyötöd fokkal tértek el a startkor beállított pályától. A harmadik, egyben utolsó keringés már a leszállás előkészítésének faladataival telt. Ehhez a fékezési procedúra szerint be kellett állítani az űrhajó állásszögét, le kellett választani az űrhajó vissza nem térő műszaki szekcióját, majd be kellett indítani a fékező rakétákat, hogy az úgy változtasson az űrhajó röppályáján, hogy az belesüllyedjen a légkör alsóbb rétegeibe. A süllyedés közben elvégezték a harmadik kísérletet is, amelynek során [[víz|vizet]] juttattak a kabin köré, amely megváltoztatta a [[plazma]] áramlását és lehetővé tette a rádióadás vételét a földi irányítás számára.<ref name="OTSoT_ch10_5">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch10-5.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Maneuvers of Molly Brown|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-05-18}}</ref>
A leszállásba azonban némi probléma csúszott és azt látta az irányítás, hogy a Molly Brown nem a kíván pályán süllyed a földfelszín felé, hanem legalább 69 kilométerrel elvéti a kijelölt leszállási pontot (a kapszula végül nem úgy viselkedett, mint a szélcsatorna szimulációk során). A leszállás ettől a hibától függetlenül rendben zajlott, az [[ejtőernyő]] kinyílt és lelassította az űrhajót. A megfelelő magasságra érve az űrhajósoknak meg kellett nyomni egy gombot, hogy az ejtőernyő egyetlen felfüggesztési pontját kettőre változtassák és ezáltal az űrhajó ne a fenekével érjen vizet és az űrhajósok testhelyzete is megváltozzon a leszálláshoz. Ez azonban olyan rántással ment végbe, hogy mindkét űrhajós a műszerfalnak csapódott, Grissom üveg sisakellenzője be is törött, Youngé összekarcolódott. De ezt leszámítva problémamentesen leszálltak az [[Atlanti-óceán]]on, a [[Turks- és Caicos-szigetek]]től északkeletre, ahohy a ''U.S.S. Intrepid'' repülőgép-hordozó várta őket, hogy kiemelje az űrhajót és utasait a vízből.<ref name="OTSoT_ch10_5"/>
| |||