„Gemini-program” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Gemini–4: link. jav. |
→Gemini–4: link. jav. |
||
334. sor:
A repülésre a NASA [[James McDivitt|Jim McDivitt]] parancsnokot és [[Edward White|Ed White]] pilótát jelölte ki. Mindketten már a második űrhajósgeneráció tagja voltak, akiket a Mercury űrhajósok megfogyatkozása nyomán döntött el a NASA, hogy bővíti velük az űrhajósok körét. Az új űrhajósok az [[NASA második űrhajósválogatás|Új Kilencek]] csoportja néven jelentek meg a NASA rotációjában és közülük McDivitt és White volt az első, akik tényleges repülési feladatot kaptak (megelőzve az informális rangsorban [[Walter Schirra|Wally Schirra]] és [[Gordon Cooper|Gordo Cooper]] Mercury űrhajóst). A két űrhajós egyszerre volt egy hagyomány befejezője és elkezdője. Egyrészt náluk tiltotta be a NASA a szabad névválasztást, pedig már ki is választották az „American Egle” nevet és valamiféle jelvényt is fabrikáltak. Ugyanakkor ők voltak egy hagyomány elindítói is: az űrruhájukra egy nagy amerikai zászlót helyeztek fel felvarróként, hogy megkülönböztessék magukat a szovjet űrhajósoktól, akik jól látható „CCCP” feliratot hordtak a sisakjukon. Ettől a repüléstől kezdve minde amerikai űrhajós viselte az űrruháján az amerikai zászlót, illetve megteremtődött a felvarró jelvények hagyománya is.<ref name="OTSoT_ch11_1">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch11-1.htm|title=Az elfeledett program:On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Maneuvers of Molly Brown|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-08-13}}</ref>
A Gemini IV [[1965]]. [[június 3.|június 3]]-án indult útjára a floridai Cape Kennedy 19-es indítóállásáról, helyi idő szerint 10:16-kor (15:16 [[Egyezményes koordinált világidő|UTC]]). Az indítás abból a szempontból volt történelmi, hogy először nézhették végig élőben más országok televíziónézői is az [[Intelsat 1 F–1|Early Bird]] műholdnak köszönhetően. A felszállás utáni legelső feladat az űrrandevú megkísérlése volt, elsőre a szintén Föld körüli pályára állt Titan II második fokozattal, amely a leválasztást követően hajszálnyit más pályán repült tovább. McDivitt és White számára nem állt rendelkezésre semmiféle eszköz (a randevút elősegítő [[rádiólokátor|radar]] fejlesztése még nem ért a végére és így nem építhették be az űrhajóba), így csak a szemükre hagyatkozva próbálkozhattak meg a művelettel. McDivitt a tervnek megfelelően megfordította az űrhajót, hogy az ablakon át lássák a rakétafokozatot (amely a közelükben repült és még mindig hevesen bocsátotta ki magából az üzemanyag maradékát). A parancsnok megcélozta az űrhajó orrával a rakétafokozatot, majd a kis manőverező rakétafúvókákkal „gázt adott”, ám ahelyett, hogy a rakéta felé mozdultak volna, az egyre messzebb került. Több sikertelen kísérlet után (közben az éjszakai félteke fölött nem is próbálkoztak a sötétségben) feladtálk a további próbálkozásokat, miután az irányítás is úgy döntött, hogy a tervezett űrséta nagyobb prioritást élvez, mint a randevú. McDivitték (és a mögöttük álló mérnökcsapat) leszűrhette a tanulságot, hogy a csak a szemére hagyatkozó űrhajós nem képes az egyébként is más elvek szerint működő három dimenziós környezetben megbirkózni az űrrandevú bonyolult műveleteinek végrehajtásával.<ref name="OTSoT_ch11_2">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch11-2.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Four Days and a "Walk"|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-08-16}}</ref>
A Gemini IV második kísérlete, egyben legfontosabb feladata az [[űrséta]] végrehajtása volt. Kisebb probléma jelentkezett az előkészületek során (a manőverezéshez szükséges léghajtásos pisztolyt kellett összerakni és az ajtót kinyitni), amelyek fárasztóbbnak bizonyultak a tervezettnél, ezért a parancsnok a harmadik keringésre javasolta halasztani a műveletet. A Gemini [[Ausztrália]] felett járt, amikor belekezdtek a műveletbe. Először az ajtó nem akart kinyílni, némi rángatást és ütögetést követően aztán feltárult és Ed White felállt, majd kilebegett az űrkabinból az űrbe. Aztán a manőverező pisztoly segítségével különböző mozgásokat végzett az űrhajó körül. Egy jó darabig rádiókapcsolat nélkül, lényegében függetlenül és szabadon is mozoghatott az űrsétába teljesen belefeledkező űrhajós, akit végül úgy kellett visszaparancsolni a kabinba. A visszatérés során - az ajtó becsukása okozott váratlan gondot az űrhajósoknak - ismét nagyon kimerült mindkét űrhajós, ezért hosszasan pihentek és végül ismét Ausztrália fölé érve helyezték ismét nyomás alá a kabinjukat, ezzel majdnem egy egész keringést töltöttek kihermetizálva. <ref name="OTSoT_ch11_2"/>
| |||