Az elektronikus [[digitális]] számítógép '''műveleti memóriája (memóriaegysége)''' ''[[adattár]]akból (tárolókból)'' áll és minden adattár címezhető ''memóriaelemekből'' (rekeszekből), ezekben raktározódik el a program, a számok, a műveletek részeredményei. A személyi számítógépek ([[Személyi számítógép|PC]]) elterjedésével a szó szervezésű számítógépek helyét a [[byte]] szervezésű számítógépek vették át. Egy-egy memóriaelem 1-8 byte hosszúságú is lehet. A memóriahely jelölésére szolgáló ''sorszámot'' nevezzük címnek. Megkülönböztetünk operatív tárat (memória) és külső [[adattár]]akat.
Az ''operatív tár'' ''(a munkarekeszek)'' közvetlen kapcsolatban van az aritmetikai egységgel és a vezérlőegységgel ([[CPU]]). Az operatív tárat az [[1960-as évek]]ben [[Ferritgyűrűs memória|ferritgyűrűkből]] készítették és mátrixszerűen kötötték egymással össze. A számítástechnika őskorában, a ferritgyűrűs memória magas ára miatt kevés munkarekesszel rendelkező számítógépeknél, kiegészítő operatív tárolóknak ''[[mágnesdob]]okat'' is alkalmaztak. Tartós tárolásra, nagy adatmennyiség esetén ''[[mágneslemez]]t'' vagy ''[[mágnesszalag]]ot'' használtak, amelyek kiegészítő tárolóként többnyire kívülről csatlakoztak a számítógéphez. Napjainkban az operatív tár [[félvezető]] elemekből épül fel.
