„Andrea Dandolo” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rita (vitalap | szerkesztései) a kékítés, kisebb javítgatások |
Rita (vitalap | szerkesztései) a →Külpolitika: kékítés, javítgatások |
||
58. sor:
==Külpolitika==
A külpolitikai helyzet [[1345]] után súlyossá vált. [[Zára]] [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] magyar király és az [[aquileia]]i pátriárka támogatásával ismét fellázadt. A felkelést a tragikus sorsú Marino Falier verte le egy alig hatszáz fős hadsereggel, miután ostrom alá vette, és elfoglalta a várost. A harcokban Zára lakosai közül hétezren haltak meg. Közben Genovával is kiéleződtek az ellentétek, ezért Velence igyekezett szövetségeseket találni ellene. [[IV. Péter aragóniai király|Aragónia Péterrel]] aki vitatta a genovaiak Szardíniához való jogát [[1350]]-ben kötöttek szövetséget. Másik támogatójuk [[VI.
[[1353]]-ban miután a genovaiak velencei hajókat foglaltak el kitört a nyílt háború amelynek első eseménye, egy tengeri ütközet a [[Boszporusz]] tengerszorosban a genovaiak győzelmével végződött. A következő csatában még ugyanebben az éven [[Alghero|Algherónál]], [[Szardínia (sziget)|Szardínia]] partjainál a velencei flotta győzött. A genovaiak olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy egyedül nem bírták a háborút folytatni, ezért [[Milánó]] urához, [[Giovanni Visconti]]hoz fordultak segítségért. A velenceiek válaszul decemberben szövetséget hoztak létre a [[Verona (Olaszország)|Verona]] és [[Ferrara]] uraival, a Scaligerekkel és az Estékkel, így [[Itália]] északi része majdnem teljes egészében háborús területté változott. [[1353]]-ban Petrarca a Viscontiak követeként Velencébe érkezett, ahol a dózse ünnepélyes keretek között fogadta a [[Nagytanács (Velence)|Nagytanács]] jelenlétében. Megbeszélésükről nem maradtak fenn dokumentumok, de annyi biztosra vehető, hogy a költő sikertelenül próbált meg közvetíteni a felek között. A dózse részrehajlással vádolhatta meg a költőt, (erre egy későbbi levélváltásukból lehet következtetni) aki erre lemondott követi tisztségéről. A tárgyalások megszakítása katasztrofális következményekkel járt Velence számára. A genovaiak Visconti segítségével újjászervezték haderejüket, majd [[Paganino Doria]] parancsnoksága alatt felhajóztak az [[Adriai-tenger]]re, ahol 1354 szeptemberében kifosztották [[ {{Dózsék|előző=[[Bartolomeo Gradenigo]]|
|