„Stephen Mallory” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
60. sor:
Mallory fontos szerepet játszott a Tengerészeti Bizottság tagjaként.<ref>Ezen kívül részt vett az Committee of Engrossed Bills munkájában. ''Congressional Globe'', 32nd Congress, 1st session, p. 32.</ref> A bizottság fontosságát az adta, hogy [[Millard Fillmore]] elnök a Kongresszushoz intézett beszédében 1851. december 13-án megoldást sürgetett két problémára. Az egyik a tengerésztisztek hozzá nem értő részének problematikája volt. Ebben az időben az előléptetést kizárólag az életkor határozta meg és semmilyen eljárás nem létezett a szolgálatot ellátni nem tudó, vagy nem akaró tisztek eltávolítására. A második matrózok fegyelmezésének kérdése volt. A korbácsolás gyakorlatát az előző Kongresszusi ciklusban betiltották és az öregebb kapitányok közül sokan úgy gondolták, hogy a hajóikon a fegyelem lazul, így vissza akarták állítani a régi metódust, vagy legalább azzal egyenértékű fenyítéssel helyettesíteni, hogy tekintélyük ne inogjon meg.<ref>''Congressional Globe'', 32nd Congress, 1st session, p. 19.</ref>
Mallory Kongresszus előtt tartott első tárgybeli beszédében a korbácsolás engedélyezése mellett foglalt állást, érvelése szerint azért, mert az szükséges ahhoz, hogy a kapitányok irányítani tudják a tengerészeket a csatában. Álláspontja népszerűtlen volt az országos közvélemény előtt és a Kongresszus fenntartotta a tiltást.<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', pp. 52–55.</ref><ref>Mallory teljes beszéde olvasható: ''Congressional Globe'', 32nd Congress, 1st session, Appendix, pp. 108–119.</ref> Ezirányú nézeteit hamar elfelejtették, mikor Fillmore elnök második pontjára, a tengerészeti tisztikar megreformálására összpontosította erőfeszítéseit. Ekkor már a Szenátusi Tengerészeti Bizottság elnökeként fungált,<ref>After 1853. Underwood, ''Mallory'', p. 29.</ref> és a Kongresszus által megszavazott törvényt az ő tollából származónak tekintették. A törvény értelmében a rangidős tengerésztisztek résztévelével létrejött a Nyugalmazási Tanács, mely a tisztikar hozzáértését volt hivatva áttekinteni. Az egészségileg, vagy felkészültségileg alkalmatlannak talált tiszteket szolgálaton kívül helyezték. Az az Egyesült Államok tengerészetének első kötelező nyugalmazási eljárása volt. A legtöbb vélemény szerint a tanács lelkiismeretesen végezte munkáját, de a hátrányosan érintett tisztek közül nem mindenki értett egyet. Az korán nyugállományba helyezettek közül [[Matthew Fontaine Maury]] fizikailag képtelen volt hajó szolgálatot ellátni, de a tenger természettudományos vizsgálatával az újonnan születő oceanográfia tudományának alapkövét rakta le. Maury és más nyugalmazottak meggyőztek pár szenátort az igazukról és a vita újrakezdődött. Mallory politikai kvalitását csillogtatva azonban újra elfogadtatta álláspontját és diadalmaskodott. Maury és
Mallory bizottsági munkája idején a haditengerészetnél nagy technológiai innovációk zajlottak le, melyeket figyelemmel kísért és az Egyesült Államok tengerészetének új hajóinál megvalósított. Az [[Egyesült Királyság]] és [[Franciaország]], a világ két vezető tengeri hatalma elkezdte hajóit vitorlásokról gőzmeghajtásúra cserélni és az utóbbiak közt a lapátkerekes meghajtásról a csavarosra átállni. 1853-ban a bizottság javasolta, hogy rendeljék meg hat új, csavaros fregatt építését, melyek elkészültekor a világ legjobbjai közé számítottak. 1857-ben a bizottság javaslatára a Szenátus elfogadta tizenkét szlup építését; a hajók 1858-ban álltak szolgálatba. A fregattok első osztálya, a [[USS Merrimack (1855)|USS Merrimack]] tükrözte leginkább a Mallory által elképzelt jövőt a tengerészet számára.<ref>Tucker, ''Naval Warfare'', pp. 51–57, 62.</ref>
A másik nagy újítás a hajópáncélzat volt. Míg az elméletet fontolgatták, Mallory a kort megelőzve lelkesen támogatta a hajók vaspáncélzattal való ellátását, noha az ország fémfeldolgozó ipara nem tudta ellátni a flottát az igényelt mennyiséggel. Szenátusi időszaka alatt nem állítottak hadrendbe páncélozott hajót, de ennek elmaradása nem rajta múlott.
<!---
===Secession crisis===
Representing as he did a state in the Deep South, Mallory could hardly have avoided taking a public stance on the issues that were tearing the nation apart. The occasion arose when the Senate considered the admission of Kansas to the Union. Its [[Lecompton Constitution]] would allow slavery in Kansas, and citizens who were against extending the practice into new territories seized upon the widespread irregularities in the adoption procedure to oppose it. Senator Preston King of New York mounted a two-hour attack on the constitution and Southern policy in general, following which Mallory replied in what his biographers describe as "probably his most effective speech in the Senate."<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. Similarly Underwood, ''Mallory'', p. 38. His speech cannot be termed an oration. Although the language was sometimes floral in the manner of the time, his voice was so low that at one point he had to be interrupted by a request that he speak louder.</ref> One segment of his talk presented the rationale of the slave-holders in their unwillingness to accept majority rule. Addressing the question whether the constitution had been ratified by "the people," he said: "States have conferred, and may at any time confer, their whole political power on a minority. They may make disqualifications dependent upon the tenure of freehold estate, upon the payment of tax, upon militia duty, or upon the color of skin; but whoever the State chooses to confer her political authority upon, are the people." He foresaw the decline in relative power of the slave-holding states, although at this time he did not believe it would necessarily lead to secession. He concluded his remarks by a pledge to follow the South whatever happened: "It is not for me to indicate the path she [the South] may, in her wisdom, pursue; but, sir, ... my whole heart is with her, and she will find me treading it with undivided affections."<ref>''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, p. 1136–1140 (March 16, 1858). Mallory's revised remarks also can be found in ''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, Appendix, pp. 214–218.</ref>
| |||