„Ábrahám Pál” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Életpályája: Mohács és vidéke 1902. 02. 16. 7. szám vízszabályozási munkálatok
Visszavontam 185.161.204.44 (vita) szerkesztését (oldid: 21716660)
Címke: Visszavonás
22. sor:
 
== Életpályája ==
Ábrahám Pál zeneszerző Ábrahám Jakab (kb. 1859-1909. ápr. 4.) apatini kereskedő, később kis magánbank vezetője, és mohácsi Blau Flóra (1872-1943. ápr. 18. ) elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Zsidó vallású szülei 1892. január 26-án házasodtak össze. Édesanyja gyermekként színészkedett, anyai nagyapja Blau Rezső előkelő mohácsi útépítési vállalkozó, bányatulajdonos volt (többek között a város vízszabályozási munkálatait is az ő cége végezte), aki Baranya vármegye virilistái (legnagyobb adófizetői 1916. 38. hely) közé tartozott. A vajdasági - akkoriban többségében német lakosságú - Apatinban élt születésétől kezdve (ma Szerbia), négyéves korában kezdett el zongorázni, a helyi kántor és zongoratanárnő édesanyja oktatta, később hegedülni is tanult. 1898. szeptemberében kezdte meg az apatini általános iskolát magyar anyanyelvű izraelita Pali kitűnő erdeménnyel. Fiatalként több tragédia is érte, édesapját és egyetlen testvérét Lászlót (1895-1917) is korán elveszítette, utóbbi az I világháborús katonáskodás alatt szerzett betegségben hunyt el. Érettségi után tanulmányait 17 évesen a budapesti [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]] folytatta, 1910 és 1916 között megszakítással végezte zeneszerzés-[[cselló]] szakon, tanárai kezdetben [[Reiner Frigyes]] és [[Schiffer Adolf]] gordonkaművészek voltak, majd családi nyomásra abbahagyta és kereskedelmi iskolába iratkozott. 1913-tól folytatta a Zeneakadémiát, zeneszerzés szakon [[Herzfeld Viktor]] tanítványa lett, a hangszerelést és a partitúraolvasást [[Siklós Albert]]től, a zeneesztétikát, a zenetörténetet és a zeneelméletet [[Molnár Gézá]]tól tanulta, a karnagyképzőt is elvégezte. Az ötéves anyagot három év alatt kitűnő eredménnyel abszolválta (egyedül zongorából volt jelese) a feltűnő tehetségű művészjelölt. A Zeneakadémia évkönyve szerint az 1914–15-ös tanévben állami jutalommal tüntetik ki. 1916 decemberében a növendékek kamarazenekari sorozatában az Ipolyi–Ináig–Bauser–Són vonósnégyes adja elő ''Magyar szerenád'' című négytételes kvartettjét a Zeneakadémia nagytermében, és a budapesti filharmonikusok játsszák csellókoncertjét. 1916-ban a Zeneakadémián bemutatott gordonkaversenyéről az Alkotmány c. lap az alábbiakat írja: Alkotmány ezt írja: "Minden tekintetben gazdag vénával megáldott művésznek és poétának bizonyult. Romantikus levegőjű csellókoncertje csupa meleg impresszumok kibontakozása mesteri formában. Ez bőven ömlő kantilénikus témáknak ad finoman stilizált keretet és bőséges alkalmat nyújt a virtuozitás szolid csillogtatására. Tomboló sikere őszinte és megérdemelt volt. A nagyjövőjű fiatal magyar komponista méltó büszkesége zeneakadémiánknak." A Világ c. lap "eredeti, érdekes, meleg, költői szépségű alkotásnak mondja, melynek nemes szólamvezetése és ritmikája dicséretesen egyéni".
 
1917-ben a [[Magyarországi bábszínházak listája|Budapest Bábszínház]] megnyitásakor mutatják be ''Etelka szíve'' című egyfelvonásos marionett-báboperáját, amelynek librettóját [[Mohácsi Jenő]] írta. Az abszolutórium letéte után kezdetben komolyzenei műveket írt, ezekből azonban nem tudott megélni, ezért kénytelen volt a bankszakmában elhelyezkedni, majd pedig tőzsdei vállalkozást nyitott egy barátjával közösen öt alkalmazottal, ami kezdetben sikeres, később viszont tönkrement a gazdasági válság és tartozásai miatt, utóbbiak okán a [[Markó utca]]i fogházba került, ahonnan úgy engedik ki, hogy adósságait fizetnie kell folyamatosan. Ezután cél nélkül lézengett Pesten és egy zenemű-kereskedésben töltötte idejét, öt dzsesszdalt írt, de nem talált kiadóra se Budapesten, se [[Bécs]]ben, bár megdicsérték. [[Kabaré (színházi produkció)|Kabarék]] részére írt zenét névtelenül, alkalmi zenekarokkal kávéházakban játszott, énekórákat adott fiatal énekeseknek, színészeknek. Az [[1920-as évek]] közepén banktisztviselő foglalkozása mellett esténként Budapesten némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben, jazz-zenekart vezetett, melynek dalai egy részét maga komponálta. 1927-ben zenét írt a ''Napkelet Asszonya'' című némafilmhez, amely óriási sikert aratott, ezzel megalapozta hírnevét a zenészek között. Még abban az évben a [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi Operettszínház]] [[karmester]]e és házi szerzője lett, ahol felkérték fel egy új típusú jazzoperett megírására, ''Zenebona'' címmel. A darab 1928 márciusában került bemutatásra nagy sikerrel, és az első olyan operett volt, melyben a nagyzenekar helyett egy dzsesszzenekar foglalt helyet a zenekari árokban.