„Csillagászati színképelemzés” változatai közötti eltérés

A következő lépés az [[Edward Charles Pickering]] vezette [[Harvard-obszervatórium]]ban főleg [[Antonia Maury]] és [[Annie Jump Cannon]] mérései alapján kidolgozott rendszer, amelynek csoportjait az ábécé nagybetűivel jelölték. 1900 táján az addigi munkát kritikusan átvizsgálták, egyes csoportokat megszüntettek, a korábbi sorrendet megváltoztatták, így alakult ki a ma használatos [[csillagászati színképosztályozás]] alapja, a '''Harvard-osztályozás''', amelyben az osztályok O–B–A–F–G–K–M sorban a fehértől a vörös felé haladva, tehát a hőmérséklet csökkenésének rendjében követik egymást (ezt a sort később egészítették ki az R, N és S különleges osztályokkal). Ezt a rendszert használva adták ki 1903-ban első fotografikus atlaszukat az északi félgömb 12 [[magnitudóMagnitúdó|magnitudónál]]nál fényesebb csillagairól.<ref>[[Dieter B. Herrmann]]: Az égbolt felfedezői. Gondolat Kiadó, Budapest, 1981., p. 136. {{ISBN|963 280 982 3}}</ref>

Színképvonalak keletkeznek az ún. [[Perturbáció (csillagászat)|perturbáció]] jelenség során is. Ilyenkor egy szabad elektron egy atom közelében repül el, gyorsulást szenved, és – mint gyorsuló töltött részecske – elektromágneses sugárzást bocsát ki. Mivel az elektron szabad állapotai nem kvantáltak, ilyenkor folytonos emisszió lép fel.