„Ábrahám Pál” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Életpályája: https://www.paul-abraham-bio.de/archiv%201.htm alul gyászjelentés)
 
== Életpályája ==
Ábrahám Pál zeneszerző Ábrahám Jakab (kb. 1859-1909. ápr. 4.) apatini kereskedő, később kis magánbank vezetője, és mohácsi Blau Flóra (1872-1943. ápr. 18. ) elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Zsidó vallású szülei 1892. január 26-án házasodtak össze. Édesanyja gyermekként színészkedett, anyai nagyapja Blau Rezső előkelő mohácsi útépítési vállalkozó, bányatulajdonos volt, aki Baranya vármegye virilistái (legnagyobb adófizetői 1916. 38. hely) közé tartozott. A vajdasági - akkoriban többségében német lakosságú - Apatinban élt születésétől kezdve (ma Szerbia), négyéves korában kezdett el zongorázni, a helyi kántor és zongoratanárnő édesanyja oktatta, később hegedülni is tanult. 1898. szeptemberében kezdte meg az apatini általános iskolát magyar anyanyelvű izraelita Pali kitűnő erdeménnyel. Fiatalként több tragédia is érte, édesapját hosszú szenvedés után 50 évesen és egyetlen testvérét Lászlót (1895-1917) is korán elveszítette, utóbbi az I világháborús katonáskodás alatt szerzett betegségben hunyt el. Érettségi után tanulmányait 17 évesen a budapesti [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]] folytatta, 1910 és 1916 között megszakítással végezte zeneszerzés-[[cselló]] szakon, tanárai kezdetben [[Reiner Frigyes]] és [[Schiffer Adolf]] gordonkaművészek voltak, majd családi nyomásra abbahagyta és kereskedelmi iskolába iratkozott. 1913-tól folytatta a Zeneakadémiát, zeneszerzés szakon [[Herzfeld Viktor]] tanítványa lett, a hangszerelést és a partitúraolvasást [[Siklós Albert]]től, a zeneesztétikát, a zenetörténetet és a zeneelméletet [[Molnár Gézá]]tól tanulta, a karnagyképzőt is elvégezte. Az ötéves anyagot három év alatt kitűnő eredménnyel abszolválta (egyedül zongorából volt jelese) a feltűnő tehetségű művészjelölt. A Zeneakadémia évkönyve szerint az 1914–15-ös tanévben állami jutalommal tüntetik ki. 1916 decemberében a növendékek kamarazenekari sorozatában az Ipolyi–Ináig–Bauser–Són vonósnégyes adja elő ''Magyar szerenád'' című négytételes kvartettjét a Zeneakadémia nagytermében, és a budapesti filharmonikusok játsszák csellókoncertjét. 1916-ban a Zeneakadémián bemutatott gordonkaversenyéről az Alkotmány c. lap az alábbiakat írja: Alkotmány ezt írja: "Minden tekintetben gazdag vénával megáldott művésznek és poétának bizonyult. Romantikus levegőjű csellókoncertje csupa meleg impresszumok kibontakozása mesteri formában. Ez bőven ömlő kantilénikus témáknak ad finoman stilizált keretet és bőséges alkalmat nyújt a virtuozitás szolid csillogtatására. Tomboló sikere őszinte és megérdemelt volt. A nagyjövőjű fiatal magyar komponista méltó büszkesége zeneakadémiánknak." A Világ c. lap "eredeti, érdekes, meleg, költői szépségű alkotásnak mondja, melynek nemes szólamvezetése és ritmikája dicséretesen egyéni".
 
1917-ben a [[Magyarországi bábszínházak listája|Budapest Bábszínház]] megnyitásakor mutatják be ''Etelka szíve'' című egyfelvonásos marionett-báboperáját, amelynek librettóját [[Mohácsi Jenő]] írta. Az abszolutórium letéte után kezdetben komolyzenei műveket írt, ezekből azonban nem tudott megélni, ezért kénytelen volt a bankszakmában elhelyezkedni, majd pedig tőzsdei vállalkozást nyitott egy barátjával közösen öt alkalmazottal, ami kezdetben sikeres, később viszont tönkrement a gazdasági válság és tartozásai miatt, utóbbiak okán a [[Markó utca]]i fogházba került, ahonnan úgy engedik ki, hogy adósságait fizetnie kell folyamatosan. Ezután cél nélkül lézengett Pesten és egy zenemű-kereskedésben töltötte idejét, öt dzsesszdalt írt, de nem talált kiadóra se Budapesten, se [[Bécs]]ben, bár megdicsérték. [[Kabaré (színházi produkció)|Kabarék]] részére írt zenét névtelenül, alkalmi zenekarokkal kávéházakban játszott, énekórákat adott fiatal énekeseknek, színészeknek. Az [[1920-as évek]] közepén banktisztviselő foglalkozása mellett esténként Budapesten némafilmek aláfestéseként fehér frakkban és kesztyűben, jazz-zenekart vezetett, melynek dalai egy részét maga komponálta. 1927-ben zenét írt a ''Napkelet Asszonya'' című némafilmhez, amely óriási sikert aratott, ezzel megalapozta hírnevét a zenészek között. Még abban az évben a [[Budapesti Operettszínház|Fővárosi Operettszínház]] [[karmester]]e és házi szerzője lett, ahol felkérték fel egy új típusú jazzoperett megírására, ''Zenebona'' címmel. A darab 1928 márciusában került bemutatásra nagy sikerrel, és az első olyan operett volt, melyben a nagyzenekar helyett egy dzsesszzenekar foglalt helyet a zenekari árokban.
* ''Az utolsó Verebély lány'' (1928) (operett 3 felvonásban, szövegkönyv: [[Drégely Gábor]] ''Kisasszony férje'' c. vígjátékából , dalszövegek: [[Harmath Imre (író)|Harmath Imre]]) (1928. október 13., Budapesti Operettszínház)
* ''Szeretem a feleségem'' ( szövegkönyv: Birabeau André, Dolley Georges francia írók "Fille et la Garcon" vígjátéka alapján [[Stella Adorján]] szövegkönyvével) ([[1929|1929. június 15. Magyar Színház]]);
* [[Viktória (operett)|Viktória]] ([[1930]]); (operett 3 felvonásban és előjátékkal, szövegköny: [[Földes Imre (színműíró)|Földes Imre]], dalszövegek: Harmath Imre) (Budapest, 1930. február 21. Király Színház)
* [[Hawaii rózsája]] ([[1931]]); (operett 3 felvonásban, szövegkönyv: Földes Imre, [[Alfred Grünwald]]{{wd|Q112251}}, dalszövegek: [[Fritz Löhner-Beda]]{{wd|Q114336}}) (Lipcse, 1931. július 24. Neues Theater, ''Die Blume von Hawaii'' címmel) (magyar dalszövegek: Harmath Imre) (magyar bemutató: 1932. január 28. Király Színház)
* ''[[Bál a Savoyban]]'' ([[1932]]); (operett 3 felvonásban, szövegkönyv: Alfred Grünwald, dalszövegek: Fritz Löhner-Beda) (Berlin, 1932. december 23. Grosses Schauspielhaus, Ball im Savoy címmel), (magyarra fordította: Heltai Jenő, dalszövegek: Romhányi József, Zöldi Gergely) (magyar bemutató: 1933. december 23. Budapest, [[Magyar Színház]])
* ''Boldog hívek'' ([[1932]]);
 
* ''Történnek még csodák'' (zenés komédia 3 felvonásban, szövegkönyv: Békeffi István és Halász Imre) (1935. április 20., Budapest, Magyar Színház)
* ''Dzsaniah, a lányok táncháza'' (operett 3 felvonásban, szövegkönyv: Alfred Grünwald, dalszövegek: Fritz Löhner-Beda) (1935. december 21., Bécs, ''Theater an der Wien'', Dschainah - Das Mädchen aus dem Tanzhaus címmel)
* ''[[3:1 a szerelem javára (operett)]]'' (operett 2 felvonásban 14 képben, szövegkönyv: [[Szilágyi László]], [[Kellér Dezső]], dalszövegek: [[Harmath Imre (író)|Harmath Imre]]) (1936. december 18. Budapest, Royal Színház), német verziója: ''Roxy und ihr Wunderteam'' (dalszövegek: Hans Weigel, szövegkönyv Alfred Grünwald) (1937. március 25., Bécs, ''Theater an der Wien'')
* ''Júlia'' (operett 3 felvonásban, szövegkönyv: Földes Imre, dalszövegek: Harmath Imre) (1937. december 23., Budapest, Városi Színház)
* ''[https://web.archive.org/web/20080103055805/http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/abraham.htm Ábrahám Pál]''. Színészkönyvtár. szineszkonyvtar.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 20.)
* [[Kemény Egon]] wikipedia
* Gál György Sándor - Somogyi Vilmos: Operettek könyve, Zeneműkiadó, Budapest 1976
 
== Fordítás ==
* Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
* Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998.
* Magyar filmesek a világban - Hungarians in film. Szerk. Gelencsér Gábor. Bp., Magyar Filmunió, 1996.
* Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
* Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
* Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
* A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
* Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006.
* Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
* Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.