„Járókelő-effektus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Felismerés: fölösleges névelő
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
2. sor:
 
== Kutatások ==
A járókelő-effektust [[Kitty Genovese meggyilkolása|Kitty Genovese 1964-es meggyilkolása]] után kezdték el vizsgálni.<ref>{{cite journal |last=Darley |first=J. M. |lastauthoramp=yes |last2=Latané |first2=B. |year=1968 |title=Bystander intervention in emergencies: Diffusion of responsibility |journal=[[Journal of Personality and Social Psychology]] |volume=8 |issue= |pages=377–383 |doi= 10.1037/h0025589 |url=http://www.wadsworth.com/psychology_d/templates/student_resources/0155060678_rathus/ps/ps19.html |accessdate=2014-12-01 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130507023426/http://www.wadsworth.com/psychology_d/templates/student_resources/0155060678_rathus/ps/ps19.html |archivedate=2013-05-07 }}</ref> A New York Times "37-en látták a gyilkosságot, de senki sem hívta a rendőrséget" (37 Who Saw Murder Didn’t Call The Police,) című cikke szerint, amikor Kitty Genovese azon a márciusi kora reggelen munkájából hazafelé tartott, lakásának kapuja előtt megtámadták. Támadója többször megszúrta, de Genovesének sikerült eltámolyognia az utcasarokra, ahol segítségért kiáltott. Miközben a környező lakásokban fények gyulladtak, támadója visszatért és újra szúrt. Végül a támadás kezdete után több mint fél órával Kitty Genovese meghalt. A nyomozás kiderítette, hogy legalább harmincnyolc ember hallotta segélykiáltásait vagy látta a támadás részleteit, de senki sem értesítette a hatóságokat. 2004-ben Jim Rasenberger megcáfolta, hogy ennyire megkésve reagált volna a közösség a támadásra, melyet pár évvel később többen is megerősítettek.<ref>{{Cite web |title=Kitty Genovese |url=https://www.history.com/topics/crime/kitty-genovese |work=HISTORY |accessdate=2019-07-09 |language=en |first=History com |last=Editors}}</ref>
 
Ennek hatására [[John Darley]] és [[Bibb Latané]] (1968) számos kísérletet végzett annak megértésére, miért nem segítenek az emberek a rászorulóknak.<ref>{{Cite journal|last=Fischer|first=Peter|last2=Krueger|first2=Joachim I.|last3=Greitemeyer|first3=Tobias|last4=Vogrincic|first4=Claudia|last5=Kastenmüller|first5=Andreas|last6=Frey|first6=Dieter|last7=Heene|first7=Moritz|last8=Wicher|first8=Magdalena|last9=Kainbacher|first9=Martina|title=The bystander-effect: A meta-analytic review on bystander intervention in dangerous and non-dangerous emergencies.|url=https://dx.doi.org/10.1037/a0023304|journal=Psychological Bulletin|volume=137|issue=4|pages=517–537|doi=10.1037/a0023304|pmid=21534650}}</ref> Azt gyanították, hogy a szomszédok passzivitása a többi szemtanú jelenlétére vezethető vissza, ami befolyásolta döntésüket abban, hogy a segítségnyújtás az ő felelősségük-e vagy sem. Darley és Latané megkezdték laboratóriumban vizsgálni a segítségnyújtás ezen aspektusát.