„Szerkesztő:Sierrahun/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 253. sor:
1934-ben '''Douglas S. Freeman''' publikálta Robert E. Lee életrajzát (Pulitzer-díjas). Freeman bálványozta Lee-t. ''"The first mistake was in connection with Stuart's operations. To recapitulate this point, Lee intended to allow his cavalry commander latitude as to where he should enter Maryland. He is not to be blamed for giving Stuart discretion, nor is Stuart justly subject to censure for exercising it. But the Beau Sabreur of the South, by pushing on after he had encountered resistance east of the Bull Run Mountains, violated orders and deprived Lee of his services when most needed. He should have turned back then, as Lee had directed him to do should he find his advance hindered by the Federal columns. Stuart erred, likewise, in taking with him all the cavalry brigades that had been accustomed to doing the reconnaissance work of the Army of Northern Virginia. General Lee for his part, was at fault in handling the cavalry left at his disposal. He overestimated the fighting value of Jenkins' and of Imboden's brigades which had little previous experience except in raids, and he failed to keep in close touch with Robertson and Jones, who remained behind in Virginia. Once in Pennsylvania, Lee's operations were handicapped not only because he lacked sufficient cavalry, but also because he did not have Stuart at hand. He had become dependent upon that officer for information of the enemy's position and plans and, in Stuart's absence, he had no satisfactory form of military intelligence. It is not enough to say with General Early, in exculpation of Stuart, that Lee found the enemy in spite of absence of his cavalry. Had "Jeb" Stuart been at hand, Lee would have outfooted them to Gettysburg or would have known enough about their great strength to refrain from attacking as he did. The injudicious employment of the Confederate horse during the Gettysburg campaign was responsible for most of the other mistakes on the Southern side and must always remain a warning of the danger of permitting the cavalry to lose contact with an army when the enemy's positions are unknown. In its consequence, the blunder was more serious than that which Hooker made at Chancellorsville in sending Stoneman on a raid when he should have had his mounted forces in front and on the flank of the XI Corps."'' <--- Douglas Southall Freeman, R. E. Lee: A Biography, 4 vols. (New York: Charles Scribner's Sons, 1935).<br>
1958-ban '''Clifford Dowdey'''. Szintén Lee-rajongó, mint Freeman. Brandy Station után Stuartban felülkerekedett a hiúság. Lee left to Stuart's discretion only the place to cross the river and whether to move northward by the Valley or by circling Hoooker's army if he could "without hindrance".[...] the repetitive instructions reflected Lee's anxiety over Stuart's big risk, and in the second letter he showed that he urgently wanted Stuart to follow the army quickly: "I think the sooner you cross into Maryland, after tomorrow [June 24], the better" <--- Clifford Dowdey, Death of a Nation: the Story of Lee and His Men at Gettysburg (New York: Alfred A. Knopf, 1958.) Dowdey szerint elsősorban Longstreet volt a hibás Gettysburgért, de Stuart és Ewell is súlyosan felelős volt a vereségért.<br>
1958-ban '''Glenn Tucker''' újságíró műve. White zászlóalja hat mérföldre volt Hanovertől északra, Abbotstownnál és mikor Early gyalogsága a Yellow Springs-i kereszteződésnél elhaladt hallották öt és fél mérföldről a fegyverropogást, de nem tudták mire vélni. Lee és stábja a hibás, miért nem hangsúlyozták Earlynek, hogy tartsa nyitva a szemét. Stuart ugyan Yorkban megtudta, hogy Early Gettysburg felé ment, de mégis úgy tippelt, hogy Carlisle-ban fogja megtalálni a hadsereget. Két tisztjét, Andrew W. Venable-t őrnagyot és Henry Lee századost ettől függetlenül elküldte nyugat felé megkeresni a hadsereg táborát. Stuart július 1-je estéjén Baldy Smith milíciáját találta Carlisle-ban és az június 30-a reggélétől 125 mérföldet tett meg (???) és Lee egy hírvivője taláta meg őt, nem ő Lee-t. Tucker általában a nem megfelelő stábmunkát okolta Longstreetnél, Lee-nél is.<br>
1965-ben Wilbur Sturtevant Nye, nyugalmazott tüzértiszt, Here Come the Rebels! c. művében a csata kezdetéig kísérte figyelemmel a történteket. Megvédte Stuartot, hogy átkelve a Blue Ridge hegyeken Shepardstownig egyszer és után még egyszer nem olyan jó ötlet. Longstreet katonáival tele voltak az utak, Stuart lovassága beszorult volna mögé, a gázlókon a gyalogság kelt át, meg visszafelé jövő, zsákmánnyal megrakott szekerek. Ha Stuart arra megy, akkor azonnal elveszti a kontaktust a szövetségi erőkkel és jópár napig úgy is marad. Noha ekkor még nem tudta, de soha nem érte volna el Frederick környékét, mert egymaga nem tud szétkergetni pár szövetségi hadtestet. A Fredericktől nyugatra levő hágókat Hooker mind őriztette és erre a parancsot már azelőtt kiadta, hogy elindult volna feléjük. Valószínűtlen, hogy a szövetségiek előtt elérte volna a Waynesboro-Emittsburg hágót. Sokkal valószínűbb, hogy június 30-án még mindig a Cumberland-völgyben poroszkált volna Longstreet hosszú trénje után.<br>
1968-ban megjelent '''Edward B. Coddington''' The Gettysburg Campaign: A Study in Command műve.<br>
== A Family Affair: The Pre-Kansas Saga of James Henry Lane ==
| |||