|
}}
<br />
A '''zengőlégyfélék''' vagy '''zengőlegyek''' ''(Syrphidae)'' a [[légyalkatúak]] alrendjének ''(Brachycera)'' ''[[Muscomorpha]]'' alrendágában a [[zengőlegyek]] öregcsaládjának ''(Syrphoidea)'' egyik családja. A légyalkatúak korábbi rendszerében a [[parafiletikus]] taxonnak bizonyult kerek bábrésű legyek ''(Cyclorrapha)'' alrendágban, a [[homlokrés nélküli legyek]] öregcsaládjában ''(Aschiza)'' szerepeltek – ez a taxon most a [[Muscomorpha]] alrendág egyik csoportja.
== Elterjedésük, előfordulásuk ==
A család mintegy 4500 faja az egész Földet benépesíti. [[Közép-Európa|Közép-Európában]] – így hazánkban is – elég gyakoriak. Kora tavasztól késő őszig találkozhatunk velük, főként
* az [[ernyősvirágzatúak]],
* a [[fészkesvirágzatúak]],
* a [[keresztesvirágúak]],
* a [[szegfűfélék]] és
* a [[rózsafélék]] virágain.
== Életmódjuk ==
A [[méhek]]hez hasonlóan virágról virágra járnak, és nyaló–szívó szájszervükkel [[virágpor]]t és [[nektár]]t vesznek magukhoz. Éppen ezért igen nagy a szerepük a virágok beporzásában. A zengőlegyek, amiket a méhek után a legfontosabb beporzó rovarcsoportnak tekinthetünk, főleg az árnyékos és nedves helyeken növő virágokat, a mocsári és vízi növényeket, valamint a kora tavaszi virágokat porozzák be.
A legtökéletesebb repülő rovarok közé tartoznak. Percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, miközben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat. Testük ilyenkor vízszintesen áll, fejük mindig a szél irányával szembe fordul – ez az ösztönös magatartás az [[anemotropizmus]].
== Testfelépítésük ==
A zengőlegyek színezete igen sajátos: potrohukat általában a [[darazsak]]éhoz hasonló sárga-fekete csíkok tarkítják, de vannak fémesen csillogó fajok is, vagyis ők a hazai légy[[Fauna (biológia)|fauna]] legdíszesebb fajai. A sajátos sárga-fekete színezet szerepe máig vitatott – a legelterjedtebb nézet szerint a ragadozók megtévesztését célzó [[mimikri]].
Nemcsak színezetük szép és változatos, de nemegyszer fejük, csápjuk, lábuk és potrohuk is különleges. A hosszú szívókájú [[Rhingia]] fajok (így például a [[csőrös zengőlegy]] ''(Rhingia rostrata)'', 12 mm-es szívókával) arról nevezetesek, hogy elülső szájszegélyük csőrszerűen megnyúlik: hosszabb, mint a tulajdonképpeni fejük. Más fajok arcából dudor emelkedik ki – valószínűleg azért, hogy megkönnyítse a szívókának a virág belsejébe hatolását.
A [[csáp]]ok alakja is igen változatos. Alapvetően három ízből állnak; a csápsörte a harmadik ízen ül. A két tőíz rendszerint rövid, a harmadik viszont ovális, háromszögű, fejsze alakú vagy gömbölyded. A [[Láb (testrész)|lábak]] egyes ízei is feltűnően megduzzadhatnak, rajtuk fogacskák vagy serték ülhetnek.
A zengőlegyek alakját alapvetően a [[potroh]] alakja szabja meg. Ez rendszerint hosszúkás, ovális vagy tojásdad, szélei legtöbbször párhuzamosan futnak. Egyes nemek (pl. [[Baccha]], [[Sphegina]]) potroha bunkószerűen duzzadt. A fajok elkülönítésében a potroh alakján túl fontos lehet a [[szárny]] erezete is. Általánosan jellemző a családra, hogy a szárny közepén úgynevezett álér ''(vena spuria)'' fut. Ez tulajdonképpen csak egy barázda a szárny felületén; az érrendszer egyéb részeivel semmilyen kapcsolatban nem áll, a harmadik és negyedik hosszanti ér közé beékelődve az elülső haránteret keresztezi.
== Egyedfejlődésük ==
A zengőlegyek lárváinak megjelenése és életmódja is különlegesen változatos. Három nagy csoportba sorolhatjuk őket:
* '''szaprofágok:''' bomló növényi anyagokkal, szerves törmelékkel táplálkoznak;
* '''fitofágok:''' növényevők, pollent és nektárt fogyasztanak;
* '''afidofágok:''' levéltetveket fogyasztanak.
== Források ==
| 