„Steinbrück Ottó” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Az Osztrák-Magyar Hadsereg tisztjeként 1917-ben orosz hadifogságba esett.<ref name="Зданович">[http://www.litmir.net/br/?b=122414&p=48 Читать «Свои и чужие — интриги разведки» — Зданович Александр — Страница 48 — Litmir.net]</ref> 1918-tól volt a KMP tagja. A Tanácsköztársaság [[Vörös Hadsereg (magyar)|hadseregé]]nek egyik szervezője, hadtestparancsnok-helyettes, Kun Béla adjutánsa volt, emellett az I. budapesti vörösezred parancsnoka. 1919 áprilisában beválasztották a budapesti IX. kerületi munkás– és katonatanácsba,<ref>A budapesti Munkás- és Katonatanács megválasztott tagjai. Világ, 10. (1919: 84.) 12.</ref> 1919 májusában pedig részt vett [[Szolnok]] visszafoglalásában.
{{idézet2|''Elvtársak! Fiúk! Megindulunk, támadni fogunk. Szükségünk van területeinkre, levegőre, mert csak így tudjuk felépíteni a szocialista Magyarországot. Most megindulunk fiúk, és ha megindulunk még az úristen is vörös lesz.''|Steinbrück Ottó, az I. budapesti vörösezred parancsnoka, Cegléd, 1919. május 3.}}
A bukás után letartóztatták, 1919–20-ban politikai fogoly, majd 1920–21-ben illegális munkán volt Németországban, ahol letartóztatták és Oroszországba toloncolták. Az 1921–22-ben aaz antant országaival foglalkozó Cseka Különleges Osztály 15. részlegének<ref group=m>Azmeghatalmazottja antant országaival foglalkozott.</ref> meghatalmazottjavolt. 1922-23 években az [[Állami Politikai Igazgatóság|OGPU]] Külföldi Osztályának határon túli részlegének megbízottja. 1923 és 1925 között Németország Kommunista Pártjának katonai szervezetében működött, majd a Cseka Külföld osztályának rezidense volt [[Svédország]]ban. 1925-ben [[Artur Artuzov]] az OGPU Kémelhárítási Osztályának vezetője visszarendelte és kinevezte a Kémelhárítási Osztály német részlegének vezetőjévé.<ref name="Зданович"/>
 
1925-től négy éven át az OGPU Kémelhárítási Osztály 8. (német) részlegét vezette. Az 1920–30-as években az OGPU Nyugati területek külképviseleteinek kémelhárítási osztályának vezetője volt, 1931 és 1935 között az OGPU Külföld osztályát irányította, majd Artur Artuzovval együtt a Vörös Hadsereg Felderítési igazgatóságához került, így azok között a két-három legnagyobb formátumú ember között volt, akik abban az időben átmentek az OGPU-tól a Felderítési Igazgatósághoz.<ref>[http://www.pseudology.org/people/INO_NKVD.htm Фатех Вергасов. Иностранный отдел НКВД<!-- Заголовок добавлен ботом -->]</ref><ref>[http://voinanet.ucoz.ru/index/smena_kapitanov/0-2858 Военное дело — смена капитанов<!-- Заголовок добавлен ботом -->]</ref> 1935 és 1937 között az első számú felderítési igazgatóságot vezette, amely ügynöki felderítést végzett a Nyugaton.
 
1937. április 21-én megint letartóztatták. Az [[NKVD]] és a Szovjetunió Ügyészsége augusztus 21-én halálra ítélte, majd még aznap agyonlőtték. Ugyanazon a napon lőtték agyon Artur Artuzovot és Fjodor Karint is. 1957. szeptember 10-én rehabilitálták. A Donszkoje-temetőben van eltemetve.
 
<!--== Kitüntetései ==
 
<!--== Kitüntetései ==
* 1912-1913. Emlékkereszt.
* Katonai Érdemérem piros szalagon (bronz).<ref name=mondjuk/>-->
 
== Megjegyzések ==