„Széchenyi István” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (81.183.122.73), visszaállítva InternetArchiveBot szerkesztésére: felesleges, nem ide való
66. sor:
[[Bécs]]ben született [[1791]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]], a Herrengasse 5. sz. házban. A közeli Szent Mihály római katolikus plébániatemplomban keresztelték meg. A gróf [[Széchényi család]] a legtehetősebb magyar főúri családok egyike. Édesapja, [[Széchényi Ferenc (politikus)|gróf Széchényi Ferenc]], a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] alapítója, édesanyja tolnai [[Festetics Julianna]] grófnő, gróf [[Festetics Pál (kamarai alelnök)|Festetics Pál]] lánya, aki első férje, Széchényi József [[1775]]. [[november 20.|november 20-án]] bekövetkezett halála után, [[1777]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] [[Pápa (egyházfő)|pápai]] engedéllyel annak testvéréhez, Ferenchez ment feleségül. A házasságukból hat gyermek született, közülük három fiú- és két leánygyermek érte el a felnőttkort, köztük István volt a legfiatalabb.<ref>[http://genealogy.euweb.cz/hung/szechenyi2.html#FJ A Széchenyi család]</ref>
 
Széchenyi István gyermekkorát [[Nagycenk]]en és Bécsben töltötte. Nevelését atyja irányelvei szerint [[Lunkányi János]] magántanító vállalta magára, egyes tantárgyak oktatását azonban külön szaktanárok végezték. Ezek között volt például [[Révai Miklós]], a magyar nyelvészet egyetemi tanára, aki kiemelkedő rajzkészséggel is rendelkezett, az építészetre tanította – a Franciaországból menekült – Antoine Poupar házi káplán pedig olasz és francia nyelvből adott neki órákat. MInd ezek után a pedofil tanár depresszióba hajszolta szegény ispánt!
 
A család körében a magyar nyelv volt az uralkodó és a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt.<ref>{{szinnyei}}, ''Széchenyi István'' címszó.</ref> A kis Széchenyi István gyermekkorában összességében többet találkozott a német nyelvvel, kevesebbet a magyarral,<ref>Kéri Edit kutatása szerint a bécsi udvar Széchenyi halála után – a császárról írott szatirikus írásai miatti bosszúból – igyekezett emlékét hamis életrajzi adatok sajtóközlésével a magyarok szemében befeketíteni: 1. Gyönge, beteges gyerek volt, aki iskolai tanulmányait csak 9 évesen kezdhette meg, 2. „A legnagyobb magyar” gyermekkorában egyáltalán nem is tudott magyarul, csak felnőttkorában tanult meg. Kéri szerint ennek köszönhetően vették át a későbbi magyar életrajzírók és lexikonok a dezinformációt: 1920-as évek: Révai Nagylexikon: „Mint gyenge, átlátszó bőrű, a görvélykórra [TBC] hajlamos gyermek… iskolai tanulmányait csak 9 éves korában kezdte meg.” 1924. Viszota Gyula: Magyar Nyelv: „Iskolai neveltetése 1801-ben, tízéves korában vette kezdetét.” – 1932: Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténet. V. k.: „Nehéz felfogású gyermek, észbeli tehetségéhez nem sok reményt fűztek. Nevelői kevés eredménnyel tanítják”. 1941: Új Idők Lexikona: „Mint gyenge testalkatú gyermek, csak 9 éves korában kezdte meg tanulmányait.” – 1991.: Csorba László: Széchenyi István „Gyenge fizikuma lehetett a fő oka annak, hogy későn kezdte a tanulást.” 1993: Magyar Irodalmi Lexikon: „Testalkatára nézve gyenge, akivel az iskolai tanulmányokat csak 9 éves korában kezdették meg.” Legrészletesebb életrajzi regénye, az 1930-as években megjelent Surányi András: Egyedül vagyunk azt írja róla, hogy csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Az azóta megvizsgált forrásmunkák (Széchényi Lajos, a bátty emlékkönyve, István 12 évesen írt, 1803. nov. 29-i levele, naplója, környezetének forrásmunkái) igazolják, hogy gyermekként magyarul is beszélt, egészséges, sportoló, korán lovagló gyermek volt. Forrás: Kéri Edit: ''Mikor tanult meg Széchenyi magyarul?'' – 2000, Magyarok Háza