„Jacques Chirac” változatai közötti eltérés

[[Charles de Gaulle]] hatására belépett a politikai életbe, de az [[1950-es évek|50-es években]] folytatta egyéb feladatait is. [[1957]]-ben bejutott [[Franciaország]] legelitebb felső szintű közigazgatási karára, az 1945-ben alapított strasbourg-i ''École nationale d'administrationd’administration''-ra ''(ENA).''

Miután [[1959]]-ben fokozatot szerzett ezen a karon, közigazgatási alkalmazott lett, és gyorsan ment előreemelkedett a ranglétrán. OlyanA gyorsanfrancia Számvevőszék ''(Cour des Comptes)'' auditora lett, hogyés megkapta az egyetemi tanárnak megfelelő ''maître de conférences.'' 1962 áprilisában kineveztékde Gaulle [[Georges Pompidou]]t személyzeténeknevezte vezetőjévéki lett miniszterelnökké, majdaki későbbjúniusban miniszterelnökrábízta lettaz deépítés, Gaulleállami beruházások és szállítás reszortját saját miniszerelnöki hivatalán (Secrétariat général du irányításaGouvernement) alattbelül. EzPompidou bizalmas munkatársa és védence lett, aki őt később ''buldózer''nek nevezte, mert minden akadályt elhárított a lehetőségminiszterelnök beindítottaelől. Egy évvel később Chirac visszatért a Számvevőszékre, de Pompidou támogatása már beindította politikai karrierjét. A ''buldózer'' becenév rövidesen bekerült a francia politikai körök szótárába.

Chirac annyira felemelkedett, hogy 1960-as évek végére gazdasági minisztérium államtitkára lett. Ezt a posztot 1968 és 1971 között töltötte be. Ilyen állásban közeli kapcsolatokat tudott kialakítani [[Valéry Giscard d’Estaing]]-nel, aki ekkor a tárca vezetője volt. Az 1968-as párizsi diáklázadáskor nagy szerepe volt, a fegyvernyugvás elérésében. Ekkor nem csaknemcsak diákok, hanem munkások is tüntettek. A fiatal technokrata ekkor szerzett nagy hírnevet. Chiracot az [[Asterix]] képregényben a briliáns ENA-tanulók előfutáraként jellemezték.

Chirac első magas rangú beosztása a földművelési minisztérium vezetése volt. Chirac gyorsan a francia farmerek érdeklődésének középpontjába került. Első, nemzetközi visszhangot kiváltott megnyilatkozása az volt, hogy [[Nyugat-Németország]], az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és az [[Európai Tanács]] mezőgazdasági politikája ellentétben áll [[Franciaország]] érdekeivel.

[[1974]]-ben [[Belügyminisztérium, Franciaország|belügyminiszterré]] nevezték ki. Márciusban Pompidou rábízta az [[1976]]-os elnökválasztás előkészítésének feladatát. Azonban az elnök korai, [[1974]]. [[április 2.|április 2-án]] bekövetkezett halála miatt előrehozott választásokat kellett tartani. Itt [[Jacques Chaban-Delmas]] volt az egyik jelölt, a másik pedig az előző pénzügyi és gazdasági miniszter, Giscard d'Estaingd’Estaing. Chirac az utóbbit támogatta, aki végül az ország egyik legszorosabb választási versenyén megszerezte a köztársasági elnöki címet.