„Színház- és Filmművészeti Egyetem” változatai közötti eltérés

Igazgatóságának idején tört ki az első világháború, amely megnehezítette a színészoktatást is. 1919-ben kikiáltották a [[Tanácsköztársaság]]ot. A proletárdiktatúra 133 napos fennállása alatt az Oktatásügyi Népbiztosság – amelyben az akkori szellemi élet olyan jelentős képviselői dolgoztak, mint például a filmesztéta-író [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]], a filozófus [[Lukács György (filozófus)|Lukács György]], a rendező [[Hevesi Sándor]] és a magyar avantgárd kiemelkedő alkotója, [[Kassák Lajos]] – a színházak államosításának tervével együtt az Akadémia főiskolává alakításáét is kidolgozta. Az akadémiai tervek nem valósultak meg, de alapját képezték az 1945-ben bekövetkező intézményi reformnak.

A húszas-harmincas években az Akadémia arculatát a korszak legnagyobb hatású rendezője, [[Hevesi Sándor]] szabta meg, aki pedagógiai nézeteit és gyakorlatát az 1905-81908 között működő Thália Társaságnál végzett munkája során dolgozta ki, s tapasztalatait Az előadás művészete, illetve A színjátszás művészete című művében összegezte. Hevesi egy vizsgaelőadáson 1910-ben rekonstruált Shakespeare-színpadon játszatta A vihart, s bár a következő egy évtizedben is kötődött az Akadémiához, 1922-től, amikor a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, különösen szoros kapcsolatot alakított ki a két intézmény között. 1927–32 között tanára is volt az Akadémiának, s az ő kezdeményezésére ült össze az a bizottság, amelynek feladata az akkorra már elodázhatatlanná vált oktatási reform alapelveinek kidolgozása volt.