„Cs. Sebestyén Károly” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|születési dátum=[[1876]]. [[május 13.]]
|születési hely=[[Karánsebes]]
|halál dátuma= [[1956]]. [[december 2221.]] {{életkor-holt|1876|05|13|1956|12|2221}}
|halál helye=[[Budapest]]
|szakma=néprajzkutató, művészettörténész, egyetemi tanár, muzeológus, régész
}}
'''Cs. Sebestyén Károly''' ([[Karánsebes]], [[1876]]. [[május 13.]] – [[Budapest]], [[1956]]. [[december 2221.]])<ref>Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 758/1956. folyószáma alatt.</ref> magyar etnográfus, a [[szegedi múzeum]]ban [[Móra Ferenc]]nek 20 éven keresztül bizalmas munkatársa, [[1934]]-[[1936]] között a [[Somogyi Könyvtár]] és Városi Múzeum megbízott igazgatója, a Műemlékek Országos Bizottságának levelező tagja, a [[szegedi egyetem]] tanára. Saját tudományterületén kívül a régészet módszereiben is jártas volt.
 
== Élete ==
 
Sebestyén Károly és Deák Hyaczintha fia. Korán kitűnt rajztehetsége, melyet Budapesten a Mintarajztanodában fejlesztett tovább, majd [[Schulek Frigyes]] építőművésznél vállalt rajzolói állást. [[1898]] nyarán rajztanári oklevelet szerzett, ezután [[Pancsova|Pancsovára]], majd [[Szeged]]re került. Néprajzi kutatásokra rokona, [[Horger Antal]] is ösztönözte. [[1907]]-ben [[Ausztria|Ausztriában]] és [[Németország]]ban is járt állami ösztöndíjjal. [[1920]]-ban helyezték át a [[szeged]]i Városi Múzeumba.
 
Amikor a múzeumhoz került, [[Móra Ferenc]] ásatásai nyomán az ország legtöbb feltárását végző intézménye volt. Az egyre gyarapodó régészeti gyűjtemény rendezése rá hárult, melyet pontos nyilvántartás vezetésével és fényképkatalógussal tett használhatóvá és könnyebben feldolgozhatóvá. Az így általa is megismert anyag vált kiinduló pontjává a régészet és a néprajz határán lévő problémák vizsgálatához. Ilyen témák voltak az avar és a honfoglalás kori íjak és tegezek rekonstrukciója, melyeket néprajzi párhuzamok alapján végzett. Móra több ásatásán részt vett, melyek közül a kundombi temető feldolgozását is elvégezte. Móra nyomában folytatta a kiemelkedő [[nagyszéksósi lelet|hun kori nagyszéksósi aranylelet]] feltárását.
[[1926]]-ban a [[Szegedi Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi Kara doktorrá avatta. [[1931]]. [[december 12.|december 12-én]] [[Solymossy Sándor (néprajzkutató)|Solymossy Sándor]] a magyar tárgyi néprajz témakörből egyetemi magántanárrá habilitálta. Solymossy nyugdíjba vonulásával a néprajzi tanszék intézményi kereteit fenntartva a szakot [[Sík Sándor]] adminisztratív vezetésével Cs. Sebestyén Károly és [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] egyetemi magántanárok vitték tovább. Móra halála után ([[1934]]) két évig a Somogyi könyvtár és a Városi Múzeum megbízott igazgatója lett.
 
[[1938]]-ban nyugdíjba vonult, [[1939]]-ben pedig feleségével [[Budapest]]re költözött. [[1947]] [[január]]jától a [[Néprajzi Múzeum]] Etnológiai Adattárában a rajz- és a festménygyűjtemény gondozásával foglalatoskodott. Sajnos halálávalHalálával több kéziratban lévő munkája befejezetlen és kiadatlan maradt.
 
Néprajzi témakörökben a lakáskultúrával a népi bútorokkal, valamint szülőföldje és a [[Székelyföld]] népviseletével foglalkozott a legtöbbet. Ezen kívül [[Szeged]] építészettörténeti kutatásában is kiemelkedő szerepet játszott. Elsősorban neki köszönhető hogy a [[Szent Demeter-templom (Szeged)|Szent Demeter-templom]] bontása nem maradt tudományos figyelem nélkül. Kutatásai nyomán 5 építési fázist tudott elkülöníteni. Ezen kívül a [[szegedi vár]] vizsgálatának is szentelt néhány tanulmányt. Munkásságában tudatosan több tudomány módszereit és eredményeit használta fel.
 
Halálát szívmegbetegedés okozta. Felesége Pauck Etelka volt, akivel 1902-ben kötött házasságot [[Lugos]]on.
 
== Jelentősége ==