„Gergely-naptár” változatai közötti eltérés

A julián naptárt [[Caius Iulius Caesar|Julius Caesar]] Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezettette be. Ebben egy év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be, és ehhez az [[ókori egyiptomi naptár]]at vette alapul. Az így átlagosan kialakuló 365,25 napból álló év azonban hosszabb, mint a 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodpercből álló szoláris év, ami 365,242199 napnak felel meg. Az eltérés ezer év alatt nagyjából nyolc nap, ami a középkorban egyre nagyobb nehézségeket okozott a mezőgazdasági munkák ütemezése során, és a húsvét időpontjának kiszámításában, ezért a naptárreformot a XIII-XV. században egyre többen sürgették. A XIV. századtól kezdve több tervezet is született, amit azonban a bírálók sorra el is vetettek. Végül a [[XIII. Gergely pápa]] által 1576-ban felállított nemzetközi bizottság eljárása lett eredményes. Az új rendszert 1577-ben [[Aloysius Lilius]] olasz orvos, csillagász dolgozta ki, a bizottság felülvizsgálta, jóváhagyta, majd a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés végett. A beérkezett javaslatok alapján [[Christophorus Clavius]] német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába. Végrehajtását a pápa 1582. február 24-én az [[Pápai bullák listája|''Inter gravissimas'']] bullával rendelte el.<ref>http://www.jezsuita.hu/2012-03-01/400-esztendeje-hunyt-el-p-christophorus-clavius-sj</ref>