„Dnyeszter Menti Köztársaság” változatai közötti eltérés

a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 80.99.52.240 (vita) szerkesztéséről InternetArchiveBot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
=== A Moldáv SZSZK ===
[[Fájl:Transnistria State Flag.svg|thumb|Moldáv SZSZK zászlaja]]
A korábbi Moldáv ASZSZK a győztes háború után földrajzilag már a teljes mai [[Moldova]] területére kiterjedt, így a korábbi szovjet politika is immár egész [[Besszarábia]] területén érvénybe lépett. A háború után az eloroszosítás nagyobb méreteket öltött, mint a cári időkben. [[1956]]-tól kezdve a 14. orosz gárdahadsereg állomásozott Moldova területén. A [[Dnyeszter]]en túli területen erős csoportosítása és fegyveraktárai voltak. A Dnyeszter-mellék lett Moldávia legiparosodottabb területe. A nehézipari fejlesztések és a katonai jelenlét erősítése azt a célt szolgálta, hogy Moldovát mindvégig ellenőrzés alatt tartsa, így meggátolni a román-moldáv egyesülési kísérleteket.
 
A [[peresztrojka]] légkörében a [[latin ábécé|latin betűs]] írás vált hivatalossá Moldáviában. A szovjet katonai erő gyengült, s a megerősödő moldáv–román nacionalizmus félelmet keltett Moldova orosz, ukrán és [[gagauzok|gagauz]] lakóiban. Szaporodtak a különböző nemzetiségek közti incidensek. Moldávia szélsőséges román nacionalistái már a kisebbségek elűzésének szükségességéről beszéltek.
 
1990. szeptember 2-án kikiáltották a Dnyeszter Menti Köztársaságot a Szovjetunión belüli autonóm köztársaságként, mivel egyértelművé vált az erős román orientáció Moldovában, amelynek az orosz és ukrán kisebbség nem akart a része lenni. [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Mihail Gorbacsov]] szovjet elnök december 22-én elnöki rendeletben semmisítette meg ezt a lépést, mert szerinte nem volt jogalapja. Ennek ellenére megszilárdultak a különálló Dnyeszteren túli hatóságok. 1992. áprilisában a volt Szovjetunió fegyverzetének szétosztása során Moldávia fegyverekhez jutott és felállították az önálló moldáviai hadsereget. AzonnalAzonban megtámadtákhatalmas mennyiségű fegyverkészlet maradt a dnyesztermenti területen, amiket a helyi oroszok és ukránok vettek igénybe és felkészültek a moldávok elleni háborúra. Moldova azonnal megtámadta a Dnyeszter mellékét, dea hadseregét romániai önkéntesek is erősítették. A Dnyesztermellék is erősítéseket kapott, kozákokat, ukránokat és oroszokat a határon túlról, akik között korábban már leszerelt, képzett katonák voltak. A moldovai hadsereg vereséget szenvedtek. A 14. orosz hadsereg (parancsnoka [[Alekszandr Ivanovics Lebegy|Alekszandr Lebegy]] volt, az orosz Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács későbbi titkára) harcba lépett a Dnyeszter melléki szakadárok védelmében., As moldávmivel hadsereghezez rengetega romániaihaderő önkéntescsoport istöbbszörösen csatlakozott,jobb mígvolt afegyverzetét 14.és oroszharcképzettségét hadsereget éstekintve a vele közösen harcoló dnyesztermoldáv-mentiromán orosz-ukráncsapatokkal erőketszemben. továbbiEz ukránegyúttal ésazt oroszis nemzetiségű fegyveres önkéntesekmeggátolta, sőthogy mégMoldova kozákokés isa segítették,Dnyesztermellék akikközött győzelmet arattakelhúzódjon a moldáv-románháború. hadseregA felettgyőzelem ésután rákényszerítették [[Moldova|Moldovára]] az [[1992]]. [[július 21.|július 21-ei]] békét. Ennek értelmében Moldova mindennemű beleszólási jogról lemondott az állam a [[Dnyeszter]]en túli területein, de függetlenségét nem ismeri el, továbbra is Moldova részének tekinti azt. Ma mintegy 2600 orosz békefenntartó katona állomásozik ott és a Dnyesztermellék ''„hadserege”'' a mai napig kézben tartja a szovjet hadsereg otthagyott fegyverkészletét, amivel az ország fennmaradását tudja biztosítani.
 
=== A „független állam” ===