„Nyikolaj Fjodorovics Makarov” változatai közötti eltérés

1914. május 22-én született a Rjazanyi kormányzóság Szaszovo nevű városában. Apja vasúti gépész volt. [[1929]]-ben fejezte be a hatosztályos általános iskolát, majd ezt követően [[Rjazany]]ban egy gépipari szakiskolában tanult. [[1931]]-ben visszatért szülővárosába, Szaszovóba, és az ottani fűtőházban kezdell el dolgozni esztergályosként. Munka mellett, az ún. dolgozók iskolájában szerzett középfokú végzettséget. [[1936]]-ban beiratkozott a Tulai Műszaki Főiskolára. [[1941]]-ben a dipolmamunkája előtti szakmai gyakorlatát töltötte, amikor kitört a [[II. világháború]]. Ezért a diplomamunka megvédése nélkül, gyorsított eljárással mérnöki oklevelet kapott, amely az esti tagozaton szerzett mérnöki végzettséggel volt egyenértékű. Makarovot [[Zagorszkba]] (ma: ''Szergijev Poszad'') vezényelték, az ottani fegyvergyárba, ahol [[Georgij Szemjonovics Spagin|Spagin]] [[PPS–41|PPS]] géppisztolyának sorozatgyártása folyt. Makarov Spagin mellett dolgozott, előbb a gyártás felügyeletével foglalkozott, később Spagin maga mellé vette a tervezőirodába. Makarov későbbi fegyvertervezői pályafutását a Spaginhoz fűződő ismeretsége alapozta meg. [[1944]]-ban formálisan is befejezhette főiskolai tanulmányait, és a Tulai Műszaki Főiskolán gépészmérnöki oklevelet kaphatott.

A háború után a tulai CKB–14 (ma: ''KBP'') tervezöirodában folytatta pályafutását. Az addig igen elterjedt, de a II. világháború végére már elavult, nehéz és pontatlan [[TT-pisztoly]] leváltására [[1945]]-ben írtak ki pályázatot. Makarov [[1947]]-re a páylázatra kétféle változatban készítette el saját konstrukcióját. A TKB–412 a TT-pisztolynál is használt 7,62 mm-es pisztolylőszert tüzelte, míg a TKB–429 változathoz saját, [[9 × 18 mm Makarov|9 x 18 mm]]-es lőszert tervezett. A pályázaton végül a 9 mm-es változat győzött. A külsőre a [[Németország|német]] [[Walther PP]] pisztolyra emlékeztető, de szerkezetileg attól eltérő és sokkal egyszerűbb kialakítású fegyverrel [[1949]]-től intenzív lőtéri próbák kezdődtek. A sikeres tesztelési folyamatot követően [[1951]]-ben a [[Szovjet Hadsereg]] PM (''Pisztolet Makarova / Пистолет Макарова'') típusjellel rendszeresítette a fegyvert. A Makarov-pisztolyból a közel 5 évtizedes sorozatgyártás alatt mintegy 5 millió darab készült a tulai fegyvergyárban és az Izsevszki Gépgyárhoz tartozó Izsevszki Mechanikai Gyárban (Izsmeh).

Makarov másik jelentős fegyvere az [[AM–23]] típusjelű, 23 mm-es repülőgép-fedélzeti gépágyú, amelyet Nyikolaj Mihajlovics Afanaszjevvel együtt tervezett. Az AM–23 az 1950–1960[[1950-es évek|1950]]–[[1960-as]] évek egyk legnagyobb számban gyártott repülőgép-fedélzeti fegyvere volt. Elsősorban [[bombázó]] és szállító repülőgépek önvédelmi fegyvereként alkalmazták toronyba építve (mint pl. a [[Tu–95]] bombázón, vagy az [[An–12]] szállító repülőgépen). A gépágyút [[1953]]-tól [[1972]]-ig gyártották. Makarov később a [[páncéltörő rakétarendszerekrakéta]]rendszerek tervezésével foglalkozott. Jelentős szerepe volt a [[9M111 Fagot]] és [[9M113 Konkursz]] rakétarendszerek kifejlesztésében.

[[1974]]-ben vonult nyugdíjba. 36 darab, fegyverekkel kapcsolatos szabadalom fűződik a nevéhez. Számos díjat és kitüntetést kapott munkásságáért. Kétszer kapott [[Állami-díj]]at, ugyancsak kétszer [[Lenin-rend]]et. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta.