„Diescher József” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Korosmarta (vitalap | szerkesztései)
Diescher kriptájának rekonstrukciója és avatása
Korosmarta (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
48. sor:
==Modern iskola a XIX. században==
 
A Vörösmarty Gimnázium, az egykori ''Főreáltanoda'' tervezésekor (1871-74) Diescher a legmodernebb tudományos eredmények oktatási megismertetésére is gondolt. Ennek jó példája nemcsak a tágas természettudományos szertár, a vegytani laboratórium és méregszoba, a fizika előadóhoz tartozó desztilláló-helyiség, olvasztókemence és hűtő, a biológiához tervezett bonckamra, hanem a hátsó lépcsőház kialakítása is. Ezt úgy tervezte és építtette, hogy a híres [[Foucault-inga|Foucault-féle ingakísérlet]] a diákok számára bemutatható legyen. A francia ''Foucault'' 1851-ben a párizsi Pantheonban végezte el kísérletét, amellyel bebizonyította, hogy az inga lengési síkját a Föld forgása közben megtartja. Az új gimnázium terveibe már bekerült e demonstráció elvégzésének lehetősége, amit azóta is rendszeresen, minden évben bemutatnak a diákoknak, illetve nyílt napokon a látogatóknak. A gimnázium utcai szárnyának második emeleti része az épület egyik legreprezentatívabb helyiségét, a dísztermet foglalja magában. A Vörösmarty Gimnázium 2002-ben lett műemlék, az emléktáblát dédunokája, MDr. Mikisné Dévényi (Diescher) Márta leplezte le.
 
Az épület 1874-es átadását Diescher József már nem érhette meg, mert egy héttel az avatási ünnepség előtt meghalt. A ''Kerepesi temető''ben (Fiumei úti Sírkert) nyugszik, a Salgótarjáni úti oldal 416-os, fal melletti kriptájában. A kriptát – igen nagy igényességgel és esztétikummal – ő maga tervezte és építtette még életében (1859), korán elhunyt gyermekei is ide kerültek. Gránit korinthusi oszlopok között, timpanon alatt saját márvány mellszobra állt egy oszlopon. A sírfeliratok az oszlopok közti fali márványtáblára kerültek. A kriptát szépen megmunkált kovácsoltvas kerítés fogta körbe. Diescher nevéhez fűződik a temető kápolnájának megépítése is, mivel az eredetileg 1857-ben Zofahl Lőrinc által tervezett szegényes megjelenésű kápolna hamarosan szűkké vált, így gótikus stílusú, latin kereszthajós átépítését, oratóriummal, sekrestyével 1859-ben Diescher Józsefre bízták.
[[Fájl:Diescher kripta 2018dec (3).jpg|bélyegkép|Diescher József mellszobra a síremléken Zumbusch büsztje alapján készült.]]
A 2. világháború alatt szőnyegbombázás érte a városrészt, a Diescher-kripta is erősen megrongálódott. Azt követően – munkásmozgalmi temetőhellyé válva – nem engedélyezték a polgári temetéseket a család számára. A sír állapota fokozatosan romlott, évtizedeken át méltatlan volt ahhoz az emberhez, aki annyit fáradozott Pest szépítésén. A Nemzeti Örökség Intézete a kriptát 2013-ban védetté nyilvánította és felvette a felújítandó síremlékek listájára. A kripta rekonstrukciója 2019-re befejeződött és avatására Diescher halálának 145. évfordulóján került sor. Diescher újra gyártottfaragott mellszobrához a mintát a Szépművészeti Múzeumban fellelhető,    [[Caspar von Zumbusch|Zumbusch]]<ref>{{Cite journal|title=Caspar von Zumbusch|url=https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Caspar_von_Zumbusch&oldid=21375294|journal=Wikipédia|date=2019-05-29|language=hu}}</ref> által készített büszt adta.
 
Diescher közel 500 tervet nyújtott be élete során Pest városához, a legtöbbet foglalkoztatott építészként. Munkásságát gazdag monográfia is tartalmazza. Hidvégi Violetta és Marótzy Katalin szerkesztésében Budapest Főváros Levéltára 2016-ban megjelentette a tanulmánykötetet ''Diescher József - Építészet és mesterség'' címmel.
75. sor:
*Kolundzsija Gábor: A rakodópart kövei. Postcard Bt., Bp., 2019.
*Gábor Eszter: Az Andrássy út körül. Osiris. Budapest Főváros Levéltára, 2010.
* Zádor Anna - Genthon István (főszerk.:): Művészeti Lexikon I. kötet, Bp. 1965.
* Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917, Bp. 1979. Akadémiai Kiadó, 33. o.
* Korai épületeire ld. Bierbauer Virgil: Pesti építőmesterek munkássága 1809-1847. In: Tanulmányok Budapest múltjából, I. Bp.,1932. Székesfőváros kiad. 85. o.