Wikipédia

„Meronímia és holonímia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{hasonló}}
A [[nyelvészet]]ben a '''hangváltozás''' vagy '''[[hangtan]]i változás''' terminusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. Tágabb értelemben [[beszédhang]] vagy hangok csoportjának akármilyen módosulását jelenti, valamint [[szó]] vagy két egymást követő szó akármilyen olyan módosulását, amelyet hang vagy hangcsoport módosulása, kiesése vagy megjelenése okoz.
A '''szinkópa''' (< [[Latin nyelv|latin]] ''syncopa'') vagy '''szinkopé''' (< [[Ógörög nyelv|ógörög]] συγκοπή ''szünkopé'' ’felaprítás’) eredetileg a [[Szónoklattan|retorikában]] hansznált terminus, de a [[nyelvészet]] is átvette. Olyan [[hangváltozás]]t nevez meg, amely folytán szegmens esik ki [[szó]] belsejéből. Szó lehet [[beszédhang]]ról vagy beszédhangok csoportjáról<ref>ÉrtSz 1959–1962, [http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?kereses=szink%C3%B3pa&csakcimben=on '''szinkópa'''] szócikk.</ref><ref>Tótfalusi 2008, '''szinkópa''' szócikk.</ref><ref name="szathmari">Szathmári 2008, '''Szinkopé''' szócikk.</ref><ref name="dubois_464">Dubois 2002, 464. o.</ref><ref name="bussmann_1162">Bussmann 1998, 1162. o.</ref><ref name=crystal_469">Crystal 2008, 469. o.</ref><ref name="bidu_453">Bidu-Vrănceanu 1997, 453. o.</ref><ref name="dobridor">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/sincop%C4%83 '''sincopă'''] szócikk.</ref><ref name="latran">Latran 2005, [http://enciklopedija.lzmk.hr/clanak.aspx?id=36446 '''sinkopa'''] szócikk.</ref>
 
== A nyeltörténetben ==
Szűkebb értelemben hangváltozásról csak mint nyelvtörténeti jelenségről szoktak beszélni, a [[hangeltolódás]] terminust is használva. Hangváltozás történhetett a nyelvtörténet egy bizonyos időszakában, azután pedig már nem, de egyes hangváltozások [[morfofonológia]]i szinten következtek be és a jelenlegi nyelvben is megnyilvánulnak [[tőhangváltás]]ok alkalmával.<ref name="kalman_108">Kálmán – Trón 2007, 108–111. o.</ref><ref name="bussmann_1095">Bussmann 1998, p.1095–1096. o.</ref><ref name="dubois_82">Dubois 2002, 82–83. o.</ref><ref name="eifring">Eifring – Theil 2005, 3–5. o.</ref><ref name="crystal_442">Crystal 2008, 442–443. o.</ref><ref name="dobridor_m">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/modificare '''modificare'''] ’változás’ szócikk.</ref>
 
A szinkópa egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Származhat az adott [[nyelv]] alapnyelvéből vagy lehet [[jövevényszó]], amely az átvevő nyelvben fejlődött tovább.
Rendszeresen előforduló hangváltozások esetében hagyományosan hangtörvényekről szoktak beszélni, de ezt a terminust egyes mai nyelvészek elkerülik, megállapítva, hogy ezeknek a hangváltozásoknak elég kivételeik vannak ahhoz, hogy indokolt legyen a törvény elnevezés mellőzése az általa sugallt teljeskörűség fogalma miatt.<ref name="kalman_108"/><ref>Bussmann 1998, 1097. o.</ref><ref>Dubois 2002, 289. o.</ref><ref name="crystal_442"/><ref name="bidu_270">Bidu-Vrănceanu 1997, 270–271. o.</ref><ref name="dobridor_l">Constantinescu-Dobridor 1998, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/lege '''lege'''] ’törvény’ szócikk.</ref>
 
A [[magyar nyelv]]ben példája az ilyen jellegű szinkópának az, amely az ún. kétnyíltszótagos tendencia révén történt az ősmagyar korban. Ha egy szóban két vagy több nyílt [[szótag]] követte egymást, akkor a második vagy a harmadik ilyen szótagból kieshetett a [[magánhangzó]], pl. *''várojon''<ref>A [[Csillag (írásjel)|csillag]] (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szóalakot jelez.</ref> > ''várjon''.<ref>Horvát 2006, 227. o.</ref> Ez a tendencia nyilvánult meg a régi [[Szláv nyelvek|szláv]] eredetű jövevényszavak beillesztése során is, pl. ''mal'''i'''na'' > ''málna'', ''pal'''i'''ca'' > ''pálca''.<ref name="jaszo_51">A. Jászó 2007, 51. o.</ref>
Mivel a nyelv állandóan fejlődik, hangváltozások is folyamatosan történnek. Úgy a [[nyelv]] történetében, mint a jelenlegi állapotában a hangváltozások eleinte egyéniek. Legalábbis egyeseket idővel elfogadja a nyelvközösség, szentesíti a közhasználat és végül magába foglalja a [[sztenderd nyelvváltozat]], ha a nyelvnek már van ilyen változata.<ref>Bidu-Vrănceanu 1997, 293. o.</ref> A nyelvben együtt élhetnek szóváltozatok, az egyik bizonyos hangváltozással, a másik anélkül. Ilyen változatok meglehetnek ugyanabban a [[nyelvváltozat]]ban vagy különbözőkben, például az egyik a sztenderdben, a másik egy területi változatban, vagy az egyik valamelyik sztenderd vagy nem sztenderd [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regiszterben]], a másik egy másik regiszterben. Vannak szigorúan egyéni hangváltozások is, például azok, amelyeket gyerekek produkálnak miközben beszélni tanulnak.<ref>Constantinescu-Dobridor, [https://dexonline.ro/definitie-dtl/metatez%C4%83 '''metateză'''] ’metatézis’ szócikk.</ref>
 
Egyes szavakban a [[vulgáris latin]]ban a [[klasszikus latin]]nal szemben történt egyik szinkópa átment az [[újlatin nyelvek]]be, pl. klasszikus latin ''calidus'' > vulgáris latin ''caldus'' > [[Olasz nyelv|olasz]] ''caldo'', [[Román nyelv|román]] ''cald'', [[Francia nyelv|francia]] ''chaud''.<ref name="dubois_464"/><ref name="bidu_453"/>
Egyes hangváltozások elnevezését a nyelvészet a [[Retorika|retorikából]] vette át, amelyben a retorikai és [[stilisztika]]i [[Alakzat (retorika)|alakzatok]] között a [[hangalakzat]]ok kategóriájához tartoznak. Ezeket írók és költők hansználják [[stilisztika]]i célból, vagy a verselés szabályai teszik őket szükségesekké.<ref>Szathmári 2008, '''Hangalakzat''' szócikk.</ref><ref name="bidu_200">Bidu-Vrănceanu 1997, 200. o.</ref>
 
== A hangváltozásokmai osztályozásanyelvben ==
 
Nyelvtől függően idézhetnek elő szinkópát különböző tényezők. Egyes nyelvek [[Sztenderd nyelvváltozat|sztenderd változatában]] [[morfofonológia]]i jellegű szinkópák, például [[szótő]]ben beszédhang jelenléte és kiesése közötti váltakozások létezhetnek a beszélt nyelvben, amelyeket az írott nyelv is jelez.
A hangváltozásokat több szempontból lehet osztályozni.
 
Ilyen a magyarban az olyan, amely a kétnyíltszótagos tendenciát követően történik. Például a ''bokor'' + ''-ot'' [[rag]] előbb a ''bok'''o'''rot'' alakot eredményezte, amelyből utólag ''bokrot'' lett.<ref name="jaszo_51"/> Ez a sztenderdben előírt szinkópa. Olyan is van, amelyet a sztenderd elfogad szinkópa nélküli változata mellett. (pl. ''lány ~ l'''e'''ány''), és olyan is, amely csak a fesztelen [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regiszterhez]] tartozik (pl. ''montam'' < ''mon'''d'''tam'', ''becsszó'' < ''becs'''ület'''szó'').<ref name="szathmari"/> Nem sztenderd szinkópa lehet regionális jellegű is, pl. az [l] szinkópája olyan szóban, mint ''tanúta ~ tanu'''l'''ta'' .<ref>Király 2007, 654. o.</ref>
=== Nem kombintorikus és kombinatorikus hangváltozások ===
 
A [[közép-délszláv diarendszer]] nyelveiben ([[Bosnyák nyelv|bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]], [[Szerb nyelv|szerb]]) sztenderd jelenség az [a] magánhangzó jelenlétének váltakozása kiesésével. Ez különbözteti meg például olyan [[Nem (nyelvészet)|hímnevű]] [[Főnév|főnevek]] egyes [[Szám (nyelvészet)|szám]] [[birtokos eset]]ét a többes szám birtokos esetétől, amelyeknek egyes szám [[alanyeset]]ű alakjában is megvan az [a], pl. {{sr}} ''bor'''a'''c'' ’harcos’ ~ ''borca'' ’a harcos vkije/vmije’ ~ ''bor'''a'''ca'' ’a harcosok vkije/vmije’.<ref name="klajn_38">Klajn 2005, 38. o.</ref> Fesztelen regiszteri szinkópa példája ezekben a nyelvekben ''''drž’te'' < ''držite'' „tartsatok, tartsátok”.<ref name="latran"/>
A nem kombinatorikus hangváltozás spontán, csak a beszédhang jellegétől függ, [[fonetika]]i [[Kontextus (nyelvészet)|kontextusától]] független. Ilyen például a /h/ [[fonéma]] eltűnése az összes [[újlatin nyelvek]] által örökölt [[Latin nyelv|latin]] szóban, akkor is, ha egyesekben szó elején megvan írásban, a [[helyesírás]]ukban érvényesülő [[etimológia]]i elv révén, pl. latin ''pre'''h'''endere'', '''''h'''omo'' > [[Francia nyelv|francia]] ''prendre''<ref>TLFi, [https://www.cnrtl.fr/definition/prendre '''prendre'''] szócikk.</ref>, ''homme'' [ɔm]<ref>TLFi, [https://www.cnrtl.fr/definition/homme '''homme'''] szócikk.</ref>; [[Román nyelv|román]] ''prinde'', ''om''.<ref name="dobridor_m"/> Egy másik példa a latin nyílt '''''e''''' [[Elöl képzett, alsó nyelvállású, ajakréses magánhangzó|[ɛ]]] [[kettőshangzó]]vá [je] válása a román nyelv által örökölt szavakban: ''f'''e'''rrum'' > ''f'''ie'''r'' ’vas’, ''p'''e'''ctus'' > ''p'''ie'''pt'' ’mell’.<ref name="dobridor_m"/>
 
Olyan nyelvekben, amelyek [[helyesírás]]ában az [[etimológia]]i elv a mérvadó, vannak szinkópák a beszélt nyelvben ellentétben az írottal.
Kombinatorikus hangváltozást szomszédos hangok okoznak. Például a románban a hangsúlyos [e] az [[Középen képzett, alsó-középső nyelvállású magánhangzó|[ə]]] magánhangzót tartalmazó [[szótag]] előtt kettőshangzóvá válik, és a két szegmens [[Nem (nyelvészet)|nem]], [[Szám (nyelvészet)|szám]] és [[Eset (nyelvészet)|eset]] szerint váltakozik, pl. ''n'''e'''gru'' (hímnem) – ''n'''ea'''gră'' (nőnem) ’fekete’.<ref name="dobridor_m"/>
 
A franciában, például, az [[Középen képzett, alsó-középső nyelvállású magánhangzó|[ə]]] gyakran kiesik szinkópa vagy [[apokopé]] révén (az utóbbi szó végén történik), de csak a beszélt nyelvben. A sztenderd franciában ez a szinkópa olykor kötelező, például szó második szótagjában, ha ez nyílt, mint az ''ach'''e'''ter'' [aʃˈte] ’vásárolni’ szóban, de [[Dél]]-[[Franciaország]]ban kiejtik: ''Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures'' [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a pallérozott nyelvi regisztertől, annál gyakoribb ez a szinkópa, ami [[Észak]]-Franciaországra érvényes, pl. ''Il est d'''e'''bout d'''e'''vant la p'''e'''tite f'''e'''nêtre'' [iledbudvɑ̃laptitfnɛtʁ] ’(A férfi) a kisablak előtt áll’.<ref name="kalmbach">Kalmbach 2013, § 6.8.–6.10.</ref>
=== Fonetikai változások és fonológiai változások ===
 
Az [[angol nyelv]]ben is van ehhez hasonló szinkópa. Például a [[Nagy-Britannia|brit]] angolban vannak olyan sztenderd szavak, amelyeket szinkópa különböztet meg az [[Amerikai angol nyelv|amerikai]] ugyancsak sztenderd változatuktól: ''secret'''a'''ry'' [ˈsekrɪtri] (brit) ~ [ˈsekrɪteri] (amerikai) ’titkár(nő)’.<ref name=crystal_469"/> Olyan szavak is vannak a két [[nyelvváltozat]]ban, amelyeket a szinkópa helye különböztet meg a [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúly]] helyével együtt: ''laborat'''o'''ry'' – [labˈorətrɪ] (brit) ~ ''lab'''o'''ratory'' [ˈlabrətorɪ] (amerikai) ’laboratórium’.<ref name="bussmann_1162"/>
Bár hagyományosan csak fonetikai változásokról szoktak beszélni, mégis kétféle változás van aszerint, hogy megváltoztatják-e vagy sem a nyelv fonémáinak rendszerét.<ref>Dubois 2002, 82–83. o. nyomán szerkesztett szakasz.</ref> Egyes változások csak fonémák kiejtését érintik, de nem hatnak a [[fonológia]]i rendszerre. Ilyen pédául az [[óangol nyelv]] hosszú magánhangzóinak kettőshangzóvá válása a modern [[Angol nyelv|angolban]], mint a ''stan'' [sta'''ː'''n] > ''stone'' [stown] ’kő’ szóban.
 
Szinkópa különböztethet meg sztenderd szóváltozatot nem sztenderdtől, vagy fordítva, nem sztenderdet sztenderdtől. A nem sztenderd változat lehet [[nyelvjárás]]i vagy nyelvi regiszter szerinti. Ilyen a franciában az [ə] szinkópája a sztenderdben ellentétben a dél-francia változattal, valamint e magánhangzó kiejtése a sztenderdben ellentétben a nem sztenderd nyelvi regiszterekben (lásd fentebb).
Ellenben fonéma eltűnése fonológiai változás. Például az ófrancia nyelvben megvoltak a /ts/ és a /dz/ [[zár-réshang]]ok, amelyek az /s/, illetve a /z/ [[réshang]]okká váltak. Ezzel [[minimális pár]]ok tűntek el, és tagjaik [[Homonímia|homonimák]] lettek, akkor is, ha az írás megkülönbözteti őket, pl. ''cire'' ’viasz’ és ''sire'' (a királyok megszólítása), mindkettő ejtése [si'''ː'''r].
 
Hasonló jelenségek vannak a román nyelvben is. Például a ''domnule!'' ’uram!’ [[megszólító eset]]ű alakot írja elő a sztenderd, de a fesztelen regiszterben ''dom’le!''-nak hangzik. Ugyanakkor a nyelvjárási ''per'''i'''nă'' ’párna’ szó sztenderd változata elhagyja az '''''i'''''-it: ''pernă''.<ref name="dobridor"/>
=== A hangok erősségi foka tendenciájának szerinti változások ===
 
A szinkópa lehet egyéni is. A franciában az [ə] kiejtése vagy szinkópája nagyban függ a beszélők szokásaitól is.<ref name="kalmbach"/> Azonban a szinkópát okozhatja a szabályok nem ismerése vagy szándékos megszegése is, pl. amikor a magyarban egyes beszélőknél a ''motor'' szó többes száma ''motrok''.<ref>Kálmán – Trón 2007, 111. o.</ref>
Ebből a szempontból a hangváltozásokat két nagy csoportra lehet osztani.<ref>Kálmán – Trón 2007, 108–111. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásból származó információt.</ref>
 
A szinkópa a [[detrakció]] típusú [[metaplazmus]]ok csoportjába tartozó [[hangalakzat]] is, amely költőknek megengedett eltérésként a szterderdtől jelenik meg, például azzal a céllal, hogy meglegyen a verssorban a szótagok szükséges száma. Példa:
Egyes változások eredménye '''a hang gyengülése''', ami eltűnéséhez is vezethet. A gyengülés mindig a meglévő és észlelhető különbségek csökkenésének irányába megy. Olyan helyen következik be, ahol a különbségek egyébként is kevésbé észlelhetők, és így kevésbé informatívak is a jelentést illetően, például [[Hangsúly (nyelvészet)|hangsúlytalan]] szótagban. Például az angolban a legtöbb hangsúlytalan szótagban megszűntek a franciából átvett szavakban meglévő, az /ɛ/ és az /a/ közötti különbségek, mindkettőből /ə/ lett: francia ''performe'' [p'''ɛ'''ʁˈfɔʁm] ’végrehajt’ > angol ''perform'' [p'''ə'''ˈfɔ'''ː'''m], fr. ''parade'' [p'''a'''ˈʁad] ’parádé’ > ang. ''parade'' [pəˈreɪd].
''Azzal vagdalkoznak némely / Nem '''t’om''' milyen emberek, [...]'' ([[Petőfi Sándor]]: ''Okatootáia'') – fesztelen regiszteri ''t’om'' < sztenderd ''tudom''.<ref name="szathmari"/>
 
== Szinkópa érintette szegmensek ==
Beszédhang eltűnésének példája a magyar nyelvben a szóvégi rövid magánhangzóké, mivel ezek mind hangsúlytalanok voltak, pl. ''utu'' > ''út''. Hasonló eset a legtöbb fonetikai kontextusban a szóvégi latin /a/ magánhangzóé a francia által örökölt szavakban, pl. ''porta'' > ''porte'' [pɔʁt] ’ajtó’.
 
Leggyakoribb a hangsúlytalan magánhangzó szinkópája:
Gyengülési jelenség beszédhangok összeolvadása is. Egyik fajtája kettőshangzó egyetlen magánhangzóba való fejlődése, amint az a latin '''''au''''' [aw]-val történt a franciában, amelyben [o] lett, pl. ''aurum'' > ''or'' ’arany’.
* {{hu}} ''ur'''u'''szág'' (ősmagyar) > ''ország'';<ref name="jaszo_51"/>
* {{fr}} ''dang'''e'''reux'' [dɑ̃ʒʁø] ’veszélyes’;<ref name="kalmbach"/>
* {{ro}} ''a culca'' ’fektetni’, ''a se culca'' ’lefeküdni’ < latin ''coll'''o'''care'';<ref name="dobridor"/>
* {{en}} ''secret'''a'''ry'' [ˈsekrɪtri] ’titkár(nő)<ref name=crystal_469"/> ;
* {{sr}} ''bub'''a'''nj'' ’dob’ ~ ''bubnja'' ’dob vmije’, ''bubnjevi'' ’dobok’;<ref name="klajn_38"/>
 
Ritkább a [[mássalhangzó]]-szinkópa, például a magyarban, egyes rendhagyó [[Ige|igék]] esetében: ''e'''sz'''ünk'' ~ ''ehet'' (a szótővégi '''''sz''''' kiesése).<ref>Bokor 2007, 261. o.</ref>
Olykor viszonylag hosszú szószegmens olvadt össze, pl. lat. ''vitellus'' > fr. ''veau'' [vo] ’borjú’.
 
Beszédhangok csoportja is kieshet:
'''Hangok erősödése''' olyan helyeken történik, ahol a különbségek amúgy is viszonylag jól észlelhetők (hangsúlyos szótagban, szótag elején stb.), és a mégjobb észlelhetőség irányába megy. Például a latinban és egyes [[újlatin nyelvek]]ben a hangsúlyos szótagokban a a rövid magánhangzók megnyúltak (pl. lat. ''amo'' > olasz ''amo'' [a'''ː'''mo] ’szeretek’) vagy kettőshangzóvá váltak: lat. ''schola'' ’iskola’ > olasz ''scuola'', spanyol ''escuela''; lat. ''mola'' > román ''moară''.<ref name="bidu_270"/>
* {{hu}} ''nem t'''ud'''om'' ~ ''nem t’om'' (két szótaghoz tartozó hangok);<ref name="szathmari"/>
 
* {{fr}} ''parole'' ’szó, beszéd’ < latin ''par'''ab'''ola'' (két szótaghoz tartozó hangok)<ref>Dubois 2002, 84. o.</ref>;
=== Hangváltozások motivációjuk szerint ===
* {{ro}} ''dom'''nu'''le!'' ~ ''dom’le!'' ’uram!’ (szótag)<ref name="dobridor"/>.
 
==== Fonetikai motiváció ====
 
A beszélő általában arra törekszik, hogy minél kisebb erőkifejtéssel ejtse ki a hangokat.
 
Ennek egyik módja a szegmensek leegyszerűsítése, például a [[Nazális hang|nazális magánhangzók]] orálissá alakítása azzal, hogy az [[Artikulációs fonetika|artikuláció]] egyik összetevője elvész. Ez az összetevő a lágy szájpadlás lefelé való mozgása, amely által a levegő az orrüregen át is távozik. Ha ez nem történik meg, a levegő csak a szájüregen át áramlik, minek következtében a magánhangzók orálissá válnak. Ez a változás rendszeresen ment végbe például több [[Szláv nyelvek|szláv nyelvben]]. Az [[ószláv nyelv]]ben még voltak nazális magánhangzók, de például a [[szlovén nyelv]]ben már nem. E változás példái *''j'''ę'''zykъ''<ref>A [[csillagjel]] (*) nem dokumentált, csak feltételezett szóalakot jelöl.</ref> > ''j'''ę'''zik'' > ''j'''e'''zik'' ’nyelv’ és *''r'''ǫ'''ka'' > ''r'''o'''ka'' kéz.<ref>Dulicsenko 2005, 204. o.</ref>
 
Egy másik útja az artikulációs erőfeszítés csökkentésének a hangok sorozatának egyszerűsítése. Ez többek között [[hasonulás]]sal jön létre, azaz egy hang átveszi szomszédos vagy közeli hang egy vagy több vonását. Például szóvégi hang és a következő szó első hangja között történik, és ezzel a könnyítéssel gördülékenyebb lesz a beszédfolyam, mint amikor például az angol ''te'''n''' mice'' szókapcsolatot egyetlen szóként [ˈte'''m'''maɪs]-nak ejtik ki.<ref>Crystal 2008, 39. o.</ref> A sorozatok egyszerűsítésének egy másik módja a szótagszerkezetre vonatkozik, például magánhangzó betoldásával szókezdeti mássalhangzó-csoport elé, pl. ószláv ''dvor'' > magyar '''''u'''dvar''.<ref>A. Jászó 2007, 52. o.</ref> Beszédhang gyengülése és végül lekopása is eredményezheti ezt, pl. óangol ''nama'' > középangol ''name'' [nεmə] > modern angol ''name'' [neɪm].<ref>Bussmann 1998, 1280. o.</ref>
 
==== Analógiai motiváció ====
 
Hangváltozást [[analógia]] is motiválhatja, mert megkönnyíti szavak elsajátítását. Kölcsönhatással nyilványul meg fogalmilag összetartozó szavak között. Például a románban a [[Jövevényszó|jövevény]] ''octombrie'' ’október’ szóban található nem etimologikus '''''m''''' azzal magyarázható, hogy ugyanaz a mássalhangzó van meg egyéb hónapok nevében is: ''septembrie, noiembrie, decembrie''.<ref>Bidu-Vrănceanu 1997, 50. o.</ref>
 
==== Nyelven kívüli motiváció ====
 
A hangváltozásokat [[Társadalom|társadalmi]] és [[lélektan]]i tényezők is motiválhatják, mint amilyen a beszélő azon törekvése, hogy minél szélesebb legyen számára a [[kommunikáció]] köre, hogy alkalmazkodjon bizonyos társadalmi csoportokhoz stb. Magáévá teszi például nagyobb presztízssel rendelkező nyelvváltozatok jellegzetességeit, mint amikor egyes [[amerikaiak]] a ''tomato'' ’paradicsom’ szót nem az amerikai sztenderd szerint ejtik [təˈmeɪtoʊ]-ként, hanem egy vélt [[Nagy-Britannia|brit]] sztenderd szerint [toˈma'''ː'''to'''ː''']-nak, miközben a helyes [[brit angol kiejtés]] [təˈmɑ'''ː'''təʊ].<ref>Bussmann 1998, 1098. o.</ref>
 
== Történeti hangváltozások ==
 
A [[19. század]] első felében a [[Dánok|dán]] [[Rasmus Rask]] és a [[Németek|német]] [[Jacob Grimm]] tudósok megállapították, hogy egyes hangváltozások rendszeresen történtek. Ezt az észrevételt később az ún. [[újgrammatikusok]] iskolájához tartozó nyelvészek, például [[Wilhelm Scherer]] és [[Hermann Paul]] fejlesztették tovább, azt igyekezve bizonyítani, hogy ezek a változások törvényszerűek, mint a [[természet]] törvényei.<ref name="dubois_82"/> Bár utóbb bebizonyosodott, hongy nincs szó teljeskörűségről, léteznek olyan hangváltozások, amelyek a következő elv alapján jöttek létre: ha egy X hang különböző, X' hanggá lesz egy szóban, akkor ugyanaz a változás megy végbe minden olyan szóban, amelyben megvan az X hang, vagy mindegyikben, amelyben az X hang egy bizonyos fonetikai kontextusban van. Eszerint egyes változások egyformán jöttek létre az összes olyan nyelvben, amely ugyanannak az alapnyelvnek a leszármazottja, például a latin /h/ fonéma egyik újlatin nyelvbe sem öröklődött át. Ez egy rendszeres fonetikai hasonlóság. Egyéb olyan változások, amelyek egy bizonyos kontextusban lévő hangot vagy hangcsoportot érintettek, nyelvtől függően különbözőképpen történtek meg, de mindegyikben minden olyan szóban, amely teljesíti az eredeti feltételeket. Például a latin /kt/ hangcsoport (az ''octo'' ’nyolc’, ''lactem'' ’tej’, ''factum'' ’tény’ szavakban) az [[Olasz nyelv|olaszban]] /tt/ lett (''otto'', ''latte'', ''fatto''), a [[Spanyol nyelv|spanyolban]] /tʃ/ (''ocho'', ''leche'', ''hecho''), a [[Portugál nyelv|portugálban]] /jt/ (''oito'', ''leite'', ''feito''), a románban /pt/ (''opt'', ''lapte'', ''fapt''). Ezek rendszeres fonetikai különbségek.
 
Általában ilyen hangváltozások a nyelvtörténet egy bizonyos időszakában keletkeznek, örökölt szavakban, és egy bizonyos időszakbeli átvételekben. Például a viszonylag régi mássalhangzó-csoporttal kezdődő szavakat a magyar [[Protézis (nyelvészet)|protézissel]], azaz eléjük beiktatott magánhangzóval vette át (pl. lat. ''schola'' > ''iskola''), de ez már nem érvényes a viszonylag új jövevényszavakra, pl. [[Német nyelv|német]] ''strand''.<ref>Sipőcz 2006, 215–216. o.</ref> Hasonló a magánhangzók közötti latin /b/ kiesésének esete a román által örökölt szavakban (pl. ''caballus'' > ''cal'' ’ló’, ''hiberna'' > ''iarnă'' ’tél’), amely már nem működött, amikor elkezdődött az ószláv hatása a románra. Bizonyítékként nem történt meg pl. a ''iubi'' ’szeretni’, ''grăbi'' ’sietni’ stb. szavakban.<ref name="bidu_270">Bidu-Vrănceanu 1997, 270–271. o.</ref>
 
Egyes rendszeres hangváltozások nem általánosak a nyelvben, hanem területi nyelvváltozat(ok)ra korlátozódnak. Ilyen a románban az [ə] hangsúlytalan [e] helyett a [[munténia]]i [[nyelvjárás]]ban: ''''d'''ă'''schid'' ~ sztenderd ''d'''e'''schid'' ’nyitok’.<ref name="dobridor_l"/>
 
Egyrészt a rendszeres különbségek, másrészt a rendszeres hasonlóságok, mint amilyen egyes hang(csoport)ok fennmaradása, valamint mások eltűnése [[Rendszeres hangmegfelelések törvénye|rendszeres hangmegfeleléseket]] képeznek. Ezek alapján a történeti fonetika hozzájárul nyelvek rokonságának megállapításához és nem dokumentált alapnyelvek rekonstruálásához.<ref name="eifring"/>.
 
== Aktuális hangváltozások ==
 
Egyes történeti hangváltozások az aktuális nyelvben tőhangváltások alkalmával nyilvánulnak meg. Például a románban a latin [o] > [o̯a] (kettőshangzó) változás történeti: latin ''porta'' > ''poartă'' ’kapu’. Ez kombinatorikus változás, a latinban a következő szótagban létező [a] okozta, amely a románban [ə] lett. A mai románban is ez a változás kombinatorikus, következésképpen, ha a következő szótagban nem [ə] van, a kettőshangzó visszavált [o]-ra: ''p'''oa'''rtă'' ~ ''p'''o'''rți'' ’kapuk’.<ref>Bidu-Vrănceanu 1997, 38–39. o.</ref> Viszonylag nem régi jövevényszavakban is megvan ez a tőhangváltás, de nem sztenderd, pl. ''pedagog'' (hímnem) ~ ''pedagoagă'' (nőnem) ’pedagógus’.<ref name="bidu_270"/>
 
Egyéni hangváltozások is történnek folyamatosan, például [[metatézis]]ek a helyes szóalak nem ismerése miatt, amint az a gyerekek esetében fordul elő a beszéd tanulásának folyamatában, pl. román ''portocală'' ’narancs’ helyett ''potrocală''.<ref name="dobridor_m"/> Az egyébként helyesen beszélő személyek nyelvbotlásai is hangváltozások, pl. az angol '''''r'''abbits and '''ch'''ickens'' ’nyulak és csirkék’ helyett '''''ch'''abbits and '''r'''ickens'' metatézis.<ref name="crystal_415">Crystal 2008, 415. o.</ref>
 
Az egyéni hangváltozások speciális kategóriáját képezik a hangalakzatok. Ezek szándékosak és azért használják őket a [[szépirodalom]]ban, hogy stílusi effektusokat érjenek el, vagy hogy eleget tegyenek verselési követelményeknek. Az utóbbiak közé tartozik a [[Szinerézis (nyelvészet)|szinerézis]] (két magánhangzó egy szótagban való kiejtése), amely arra szolgál az alábbi példában, hogy meglegyen a verssorban a szótagok szükséges száma:
:''mivel, amint mondják, érti is a mág'''iá'''t'', / netalán lányának leli orvosságját,'' ([[Babits Mihály]]: ''Második ének'')<ref>Szathmári 2008, '''Hiátus''' szócikk.</ref>
 
== Főbb hangváltozások ==
 
A hangváltozásokat több kategóriába lehet sorolni.
 
Hang vagy hangcsoport betoldása ([[adjekció]]) a [[Protézis (nyelvészet)|protézis]] (szó elejére), az [[epentézis]] (szó belsejébe) és a [[paragogé]] vagy epitézis (szó végére).
 
Ilyen szegmensek kiesését ([[détrakció]]t) képez az [[Aferézis (nyelvészet)|aferézis]] (szó elejeről), a [[Szinkópa (nyelvészet)|szinkópa]] (szó belsejéből) és az [[apokopé]] (szó végéről).
 
Szó belsejében és szavak határán létrejöhet [[Szinerézis (nyelvészet)|szinerézis]] (kettőshangzó alakulása két magánhangzóból) és ellenkezője, a [[dierézis]].
 
Egyéb fontos változások a [[transzmutáció]]k csoportjába tartozó [[metatézis]] (szegmensek felcserélése), a [[hasonulás]] (hang vonásának vagy vonásainak átruházása egy másik hangra) és ellenkezője, az [[elhasonulás]], valamint a diftongálás (magánhangzó változása kettőshangzóvá) és ellenkezője, a monoftongálás (kettőshangzó leredukálása úgy, hogy más magánhangzó jön létre, mint a kettőshangzót képző magánhangzó és [[félhangzó]]).
 
Egyes fenti hangváltozásoknak altípusaik is vannak. Ilyenek a következők:
* A hasonulás speciális esete a [[magánhangzó-harmónia]].
* Az apokopé altípusa az elízió, azaz szóvégi magánhangzó elhagyása úgy, hogy az érintett szó egyetlen fonetikai szót alkot magánhangzóval kezdődő szóval.<ref>Dubois 2002, 173. o.</ref>
* A elhasonulás speciális esete a [[haplológia]], azaz két szomszédos egyforma szegmens egyikének a kiesése.
 
A fenti változások közül a legtöbb hangalakzat is, amelyek gyűjtő elnevezése „[[metaplazmus]]”. Ezek a protézis, az epentézis, a paragogé, az aferézis, a szinkópa, az apokopé, a metatézis, a szinerézis és a dierézis.
 
== Jegyzetek ==
101 ⟶ 55 sor:
 
* [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]]. Általános ismeretek a nyelvről és a nyelvtudományról. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 11–72. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* [[Bárczi Géza]] – [[Országh László]] (szerk.). ''A magyar nyelv értelmező szótára'' (ÉrtSz). Budapest: Akadémiai kiadó. 1959–1962; az Interneten: [http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/elolap.php ''A magyar nyelv értelmező szótára'']. [http://mek.oszk.hu/ Magyar Elektronikus Könyvtár]. [http://www.oszk.hu/ Országos Széchényi Könyvtár] (ÉrtSz) (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{ro}} Bidu-Vrănceanu, Angela ''et al.'', [https://www.academia.edu/10986209/87525919-DSL-Dictionar-de-Stiinte-Ale-Limbii ''Dicționar general de științe. Științe ale limbii''] (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. {{ISBN|973-440229-3}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* Bokor József. Szóalaktan. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 254–292. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.) [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline] (DTL) (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{en}} Crystal, David. [https://anekawarnapendidikan.files.wordpress.com/2014/04/a-dictionary-of-linguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'' ''Dictionnaire de linguistique'' (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
 
* Horvát László. 12. fejezet – Az ómagyar kor. [[Kiefer Ferenc]] (szerk.) ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. {{ISBN|963-05-8324-0}}. 80–109. o.; az interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 226–237. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
* {{ru}} Dulicsenko, A. D. Словенский язык (A szlovén nyelv). Moldovan, A. M. ''et al.'' ''Языки мира: Славянские языки'' (A világ nyelvei. A szláv nyelvek). Moszkva: Academia. 2005. 198–233. o.
 
* {{en}}[[Kálmán Eifring, HalvorLászló]] – Theil,Trón RolfViktor. [http://www.uioszepejudit.no/studier/emner/hf/ikos/EXFAC03-AAS/h05/larestoff/linguisticshu/kalman_tron_bevezetes.pdf ''LinguisticsBevezetés fora Students of Asian and African Languagesnyelvtudományba'']. (Nyelvészet2., ázsiaibővített éskiadás. afrikaiBudapest: nyelveket tanulmányozó hallgatók számára)Tinta. Oslói2007, Egyetem. 2005{{ISBN|978-963-7094-65-1}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* [[Kálmán{{fr}} László]] –Kalmbach, Trón ViktorJean-Michel. [http://wwwresearch.szepejuditjyu.hufi/kalman_tron_bevezetesphonfr/Manuel_2011.pdfhtml ''BevezetésPhonétique aet nyelvtudománybaprononciation du français pour apprenants finnophones''] (Francia hangtan és kiejtés finn ajkú hallgatóknak). 21.1.9., bővített kiadásváltozat. Budapest:Jyväskylä-i TintaEgyetem. 2007,2013. {{ISBN|978-963951-709439-654424-17}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* Király Lajos. A mai magyar nyelvjárások. A. Jászó Anna (szerk.) [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 641–686. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{sr}} Klajn, Ivan. [http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika''] (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* {{hr}} Ladan, Tomislav (szerk.) ''Hrvatski obiteljski leksikon'' (Horvád családi lexikon). Zágráb : Leksikografski zavod Miroslav Krleža és EPH. 2005. {{ISBN|953-6748-16-9}}; az interneten: [http://enciklopedija.lzmk.hr enciklopedija.lzmk.hr] (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
* Sipőcz Katalin. 10. fejezet – A magyar mint uráli nyelv. Kiefer Ferenc (szerk.) ''Magyar nyelv''. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. {{ISBN|963-05-8324-0}}; az Interneten: [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/adatok.html ''A magyar nyelv'']. [http://www.tankonyvtar.hu/hu Digitális Tankönyvtár]. Letölthető PDF. 208–225. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
* Szathmári István (főszerk.) ''Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve'']. Budapest: Tinta. 2008
 
* Tótfalusi István. ''Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára''. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: [https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tinta/TAMOP-4_2_5-09_Idegenszo-tar/Idegenszo-tar_1_1.html ''Idegenszó-tár'']. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
* {{fr}} [http://www.cnrtl.fr/definition/ Trésor de la langue française informatisé] (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (TLFi) (Hozzáférés: 2019. szeptember 30.)
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
* [[Aferézis (nyelvészet)Detrakció]]
* [[Apokopé]]
* [[Dierézis]]
* [[Elhasonulás]]
* [[Epentézis]]
* [[Hangalakzat]]
* [[HangeltolódásHangváltozás]]
* [[Haplológia]]
* [[Hasonulás]]
* [[Magánhangzó-harmónia]]
* [[Metaplazmus]]
* [[Metatézis]]
* [[Paragogé]]
* [[Protézis (nyelvészet)]]
* [[Szinerézis (nyelvészet)]]
* [[Szinkópa (nyelvészet)]]
* [[Tőhangváltás]]
* [[Transzmutáció]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Meronímia_és_holonímia”