„Lúdanyó meséi (Ravel)” változatai közötti eltérés

Ravel – a róla kialakult szigorú kép ellenére – vonzódott a mesék világához, a gyerekmesék elvarázsolt hangulatához. Gondoljunk Ravel ''Histoires Naturelles'' (Természetrajz) című dalciklusára (1906), amely az állatok nyelvén szólal meg, vagy a későbbi ''L'EnfantL’Enfant et les SortilégesSortilèges'' (A gyermek és a varázslat) című lírai fantáziájára. Ravel baráti köre, az Apacsok, gyakran a pártfogó házaspárnál, Ida és Cipa Godebskinél gyűlt össze, hogy a kor zenei-esztétikai kérdéseit megvitassák. Ravel gyakran eltűnt a társaságból, és a család két gyermeke, Jean és Mimie szobájában mesélt a gyerekeknek. Mimie később így beszélt erről: ''„Nagyon szerettem Ravelt. … Térdére ültetett, és nyomban elkezdte: Egyszer volt, hol nem volt...volt… elmesélte Csúnyácskát, mesélt A szép leányról meg a szörnyről, főképp egy szegény egér kalandjairól – ezt számomra találta ki.”''<ref name="NFZ">Nemzeti Filharmonikus Zenekar</ref> Innen jött az ötlet, hogy írjon egy mese-zenét, amihez végül [[Charles Perrault]] [[1696]]-ban megjelent mesegyűjteménye adta a (nem kizárólagos) kiinduló alapot.<ref>Perrault gyűjteményből ismerjük például [[Hamupipőke (mese)|Hamupipőke]] és [[Csipkerózsika]] történetét.</ref> A négykezes zongoradarabot [[1908]]-ban írta, és azt tervezte, hogy a két Godebski gyerek fogja bemutatni. Ez azonban nem valósulhatott meg, mert a kislány nem vállalta (vagy nem tudta eljátszani) – Ravel és a szülők őszinte bánatára. Később, immár felnőttként, Mimie Godebski így nyilatkozott: ''„Sem a testvérem, sem én nem voltunk abban a korban, hogy értékelni tudtuk volna akár a művet, akár a bennünket ért megtiszteltetést. Borzasztóan nagy feladatnak tűnt számunkra Ravelnek az az óhaja, hogy a bemutató hangversenyen mi játsszuk el ciklusát. Ez a gondolat engem teljesen elbátortalanított.”''<ref>Tímár Ágnes: A hét zeneműve. 83. old.</ref> Ravel ötlete annyiban mégis megvalósult, hogy a bemutatón mégis két gyermek, egy hat- és egy hétéves kislány játszotta el a darabot.

A bemutató nagy sikerrel zajlott le,<ref>A hangverseny a frissen alakult ''Société Musicale Indépente'' (Független Zenei Társaság) nyitó rendezvénye volt. A Társaság egyik alapítója maga Ravel volt.</ref> aminek hatására Ravel elhatározta a darab zenekarra való meghangszerelését, sőt a Théâtre des Arts igazgatója javaslatára balettet írt belőle. Ehhez a viszonylag rövid kamaradarabot ki kellett egészítenie egyéb tánctételekkel is. Az így félórássá bővült balett változatbalettváltozat Csipkerózsika központi alakja köré szerveződött. Az [[1912]]-es bemutatón [[Vaclav Fomics Nyizsinszkij|Vaclav Nyizsinszkij]], a kor legnagyobb táncosa szerepelt, aki még később is élete egyik legkedvesebb szerepének tartotta: ''„Ravel zenéjére táncolni felemelő érzés; ritkán érzem magam olyan otthonosan, mint ebben a szerepemben.”''<ref>Tímár Ágnes: A hét zeneműve. 83–84. old.</ref>

# ''Pavane de la Belle au Bois dormant'' („Tánc Csipkerózsikáról”). A nyitótétel Csipkerózsika álmát idézi fel egy varázslatos, spanyol eredetű tánc, a [[pavane]] közvetítésével. A pavane lassú, méltóságteljes, páros ütemű tánc, ami már előfordult korábban is Ravelnél, a „Pavane egy infánsnő halálára” ''(Pavane pour une Infanteinfante défunte)'' című kompozíciójában. Ez a tétel egy rövid, halk és finom témára épül, amolyan remek zenei [[miniatúra]], gyönyörű álom-zeneálomzene.

# ''Laideronnette, Impératrice des Pagodes'' („Csúnyácska, a pagodák császárnője”). Ez az a tétel, amely nem Perrault írásán, hanem kortársa, ''d'Aulnoyd’Aulnoy'' grófnő meséjén alapul. A történet hősnője a világszép hercegkisasszony, akit azonban elcsúfított egy boszorkány. A lány szomorúságában világgá megy, és a mesebeli apró emberkék (ők a „pagodák”) országában talál menedéket. A mese végén Laideronnette visszanyeri szépségét, és egy daliás herceg is eljön érte, de ez nem része a zenének. Annak ellenére, hogy a pagodák kis emberkék, mégis keleti a történet, ezért Ravel jellegzetes távol-keleti [[Pentatónia|pentaton]] dallamot idéz fel (a zongorán ez a fekete billentyűkön szólal meg). Könnyed indulózene kíséri az emberkéket a császárné elé, majd a gőgös uralkodót a fafúvósok széles skálájú dallama mutatja be. A tétel további részében a lány és a pagodák vidáman táncolnak, a végén pedig visszatér az induló téma.

* Tímár Ágnes: ''Maurice Ravel: Lúdanyó meséi.'' A hét zeneműve 1974/4. Zeneműkiadó, Budapest, 1974.

* [[Pándi Marianne]]: ''Hangversenykalauz I. – Zenekari művek.'' Zeneműkiadó, Budapest, 1972.