|
=== A szecessziós válság ===
Mallory a Mély-Dél egy államának képviselőjeként nem tudta elkerülni, hogy állást foglaljon a nemzetet megosztó kérdésekben. Az első alkalom a Kansas állammá alakulásáról való szenátusi vitán jött el. A [[Lecompton-alkotmány]] alapján Kansas engedélyezte volna a rabszolgaságot, és az intézmény terjedését ellenző állampolgárok tiltakoztak az elfogadását kísérő széleskörű szabálytalanságok miatt. Preston King New York-i szenátor kétórás verbális támadást intézett az alkotmány és a déli politika ellen általánosságban, és ezt követően Mallory olyan választ fogalmazott meg, melyet életrajzírói úgy jellemeztek, mint „valószínűleg leghatásosabb szenátusi beszéde”.<!---<ref>Durkin, ''Confederate Navy Chief'', p. 101. Similarlyés Underwood, ''Mallory'', p. 38. Hisszerint speechbeszéde cannotnem bevolt termednagy an orationszónoklat. AlthoughNoha thea languagenyelvezete waskorának sometimesmegfelelően floralszínes in thevolt, mannerde ofolyan thehalkan timebeszélt, hishogy voiceegyszer wasfélbe sokellett lowszakítani, thathogy at one point he had to be interrupted by a request that hemegkérjék, speaklegyen louderhangosabb.</ref> OneBeszédének segmentegyik ofrésze hismegindokolta, talkhogy presenteda therabszolgatartók rationalemiért ofvonakodnak theelfogadni slave-holdersa intöbbségi theiruralmat.<!--- unwillingnessAz to accept majority rule.alkotmányt Addressing the question whether the constitution had been ratified by "the people," he said: "States have conferred, and may at any time confer, their whole political power on a minority. They may make disqualifications dependent upon the tenure of freehold estate, upon the payment of tax, upon militia duty, or upon the color of skin; but whoever the State chooses to confer her political authority upon, are the people." He foresaw the decline in relative power of the slave-holding states, although at this time he did not believe it would necessarily lead to secession. He concluded his remarks by a pledge to follow the South whatever happened: "It is not for me to indicate the path she [the South] may, in her wisdom, pursue; but, sir, ... my whole heart is with her, and she will find me treading it with undivided affections."<ref>''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, p. 1136–1140 (March 16, 1858). Mallory's revised remarks also can be found in ''Congressional Globe'', 35th Congress, 1st session, Appendix, pp. 214–218.</ref>
Despite his willing adherence to the Southern position on the issues that were dividing the country, Mallory was not prominent in the secession movement. He advocated reconciliation almost up to the moment that Florida passed its ordnance of secession. That occurred on January 10, 1861, making Florida the third state (behind South Carolina and Mississippi) to leave the Union. On January 21, Mallory delivered his farewell speech in the United States Senate.<ref>Underwood, ''Mallory'', pp. 70–71. See ''Congressional Globe'', 36th Congress, 2nd session, pp. 485–486.</ref>
|
