„Marosvásárhely” változatai közötti eltérés

Ezen a vidéken már az [[őskor]]ban is volt emberi [[település]], ami a [[Maros]] közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas [[csertölgy|cserfa]]- és [[bükk (növénynemzetség)|bükkerdőknek]] köszönhető.<ref>Kincses Képeskönyv -– Marosvásárhely, Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2008 (Őskor, ókor -– Élet a Maros partján, 4. oldal)</ref> Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a [[11. századbanszázad]]ban alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése ''Novum Forum Siculorum''nak nevezi a várost. A [[15. század]] első felében Marosvásárhely még [[mezőváros]] volt és [[Marosszék (történelmi)|Marosszéknek]] volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első bírói kiváltságot [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] ajándékozta a városnak, 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. [[Báthory István erdélyi fejedelem|Báthory István]] fejedelemtől [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella királynéig]] még számos kiváltságot kapott, míg végül elnyerte a ''szabad mezővárosi rang''ot. 1601-ben a [[tizenöt éves háború]] nyomán a császári zsoldosok [[Giorgio Basta|Basta György]] vezetésével felégették. Ezek után megnőtt az igény egy falakkal körülvett [[vár]]ra, megépítésénekmegépítéséhez neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a ''[[szabad királyi város]]'' rangot. A városi élet csak a [[18. század]] során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a [[19. század]] végén, illetve a [[20. század]] elején [[Bernády György]] polgármesteri mandátuma alatt vett.

1332|1323-ban ''Novum Forum Siculorum'' (= Székelyújvásárhely), 1349-ben ''Sekulvasarhel'' néven említik. A ''Sekulvasarhel'', avagy ''Székelyvásárhely'' nevet ha a magyar megnevezésből kiindulva vizsgáljuk és nem a latinból, akkor a név „Székely” részének az eredete kétséges. Először is [[székelyek|székely népet]] vagy Székely családot jelenthet. Sok etnográfus a második lehetőséget elveti, és helyette azt állítják, hogy a „Székely” szó a település közelében lévő Székelyfalváról (a települést először 1467-ben említették, majd a [[17. század]] folyamán eltűnt) ered. Ezt a Torja és Torjavásárhely (később [[Kézdivásárhely]]) esete is alátámaszthatja.

A rendelkezésre álló adatok alapján az egyetlen székelyföldi „libera regia et murata civis”, azaz „[[szabad királyi város|szabad királyi]], kerített város” Vásárhely kialakulásának idejére csak következtetni tudunk. Székelyvásárhely a [[12. század]] végén vagy a [[13. század]] elején jött létre. A település latin neve ''Novum Forum Siculorum,'' új keletű vásároshelyre utal, mely vásároshely kialakulása összefüggött a marosi székelyek e részeken való letelepedésével. E feltételezés csak akkor helytálló, ha a „székely” nevet „székelység”, „székelyek” értelemben használjuk és a latin elnevezést „székelyek vásáros helye”-ként fordítjuk. Az eredeti megnevezést a vidéken élő magyar lakosság adta: ''Székelyvásárhely,'' és ezt fordították latinra.

Először 1107-ben említik a várost ''Novum Forum Siculorum'' néven. Vártemploma helyén a [[tatárjárás]]ig a [[domonkosok]] temploma állott. Az elpusztult templom helyén 1260-ban a [[ferencesek]] építettek új [[gótika|gótikus]] templomot, amelyet 1446-ban fejeztek be. 1439 óta 36 alkalommal volt a város országgyűlés színhelye. 1492-ben [[Báthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)|Báthory István erdélyi vajda]] védművekkel erősíttette meg, ami ötszög alakú külső tornyos vár volt. 1506-ban a város mellett verték meg a felkelt székelyek [[Tomori Pál]] seregét. A vár 1600–1601-ben [[Giorgio Basta|Basta]] ostromai következtében rommá vált. 1602-ben Németh Gergely a város megmaradt házait is felgyújtatta. 1602-ben kezdték el a vár újjáépítését, de csak 1614 és 1653 között lett kész. [[Székely Mózes]] az egyetlen székely fejedelem is megfordult a városban, amikor 1603-ban Erdélyt felszabadította az idegen uralom alól. 1616-ban [[szabad királyi város]] lett. 1658-ban török és oláh hordák rohanták meg és égették fel. 1661. Szeptemberszeptember 14-én Ali pasa nyomására itt választották fejedelemmé [[I. Apafi Mihály]]t. 1662-ben a város az itt uralgó [[törökök]] vigyázatlanságából szinte teljesen leégett. 1687-ben császári csapatok pusztították. 1704-ben [[Kaszás Pál]] serege foglalta el a várat, amit 1706-ban [[Pekry Lőrinc]] foglalt vissza a [[labancok]]tól. 1707. április 5-én itt emelték [[II. Rákóczi Ferenc]]et a fejedelmi székbe. 1707-ben, 1709-ben, 1719-ben és 1738-ban [[pestis]] pusztította.

1848. november 4-én falai alatt verték meg a császáriak a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13-án Tolnay őrnagy honvédserege foglalta vissza. 1849. júliusJúlius 30-án innen indult [[Petőfi Sándor|Petőfi]] és [[Józef Bem|Bem]] a [[segesvári csata|segesvári csatába]]. 1854-ben itt, a Postaréten[[Postarét]]en végezték ki a 3 székely [[vértanúszékely vértanúk]]tat, 1874 óta [[a székely vértanúk emlékműve|emlékmű]] jelöli a helyet. 1861-ben Marosszék székhelye lett. 1876-ban újra tűzvész pusztítottpusztította, ugyanebben az évben Maros-Torda vármegye székhelye lett. 1880-ban Bem, 1893-ban [[Kossuth Lajos|Kossuth]] szobrát, 1907-ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. 1923-ban a [[románok]] mindhármat ledöntötték.

Noha Marosvásárhely, a „székelyek legnagyobb városa”, az egyetlen olyan [[székelyföld]]i település volt, mely szabad királyi város címmel büszkélkedhetett, sokáig mezővárosi jellegű maradt, és csak a [[20. század]] elején indult látványosan fejlődésnek. A város akkori polgármesterének, [[Bernády György]]nek köszönhetően alakult ki a város központját ma is meghatározó [[szecesszió]]s városkép. Az ő irányításával újratérképeztékújra feltérképezték, felparcellázták a várost, rendezték a vár környékét, közparkokat hoztak létre, csatornáztak, aszfaltozták az utcákat. A város meglévő és leendő utcáit virágokkal, fákkal ültették be, ettől az időtől emlegetik a „virágok városa”-ként Marosvásárhelyt.

1940. augusztus 30-án a [[második bécsi döntés]] visszacsatolta [[Magyarország]]hoz a várost, ahová először a [[Székelyföld]]re előreküldött ''Gyorshadtest'' vonult be [[Miklós Béla]] tábornok vezetésével, szeptember 10-én. Az alakulat csak áthaladt a városon, így a honvédséget ünnepélyesen szeptember 15-én fogadták, amikor a IV. hadtest [[szekszárd]]i 12. gyalogdandárja vonult be [[Nagy Vilmos (katonatiszt)|Nagy Vilmos]] tábornokkal az élén. Egy nappal később Marosvásárhelyre látogatott [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] is. A kormányzó tiszteletére adott díszmenetben a [[szekszárd]]iszekszárdi 12. gyalogdandár díszszázada, a 18. és a 48. gyalogezred egy-egy zászlóalja, valamint a 2. huszárezred és a IV. gépvontatású közepes tüzérosztály vett részt.<ref>Marosvásárhely Történetéből 2. -– Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007 -– {{ISBN|978-973-599-262-0}}: A tartalékos tisztképzés Marosvásárhelyen és a város magasabb katonai vezetése 1940–44-ben, 138. oldal</ref>

Marosvásárhely az 1947. február 10-i párizsi döntéstől kezdve újból Romániához került, a magyarok számára 1950–1968 közötti Magyar Autonóm Terület, majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt.

1958. február 25-én az akkori [[Magyar Népköztársaság]] delegációja [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] vezetésével, a [[bukarest]]i útja után, Marosvásárhelyre látogatott. Az akkori lapok szerint 12&nbsp;000 ember gyűlt össze a vasútállomás előtti téren és a küldöttséget [[Csupor Lajos]], a [[Magyar Autonóm Tartomány]] főtitkára, a tartományi néptanács elnöke, [[Bugyi Pál]], [[Kovács György (író)|Kovács György]] író és [[Andrásofszky Tibor]] rektor fogadta. Ezután látogatást tettek a [[Simó Géza]]-gyárban, majd nagygyűlést szerveztek, amelyen ezer munkás vett részt. A magyar küldöttség részéről [[Kállai Gyula]] szólalt fel, beszédét a [[Marosvásárhelyi Rádió]] élőben közvetítette. Kállai kijelentette, hogy a [[Magyar Népköztársaság]] szerint [[Románia|Romániában]] megszűntek a nemzetiségi gondok, és útjukkal meg szerették volna cáfolni azokat a vádakat, hogy a [[Magyar Népköztársaság]]nakMagyarországnak területi igényei vannakvolnának. A kijelentést elégedetlenséggel fogadták az egybegyűlt munkások, hangos bekiabálások történtek, illetve többen a termet is elhagyták. A nagygyűlés után a delegáció meglátogatta az [[Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem|Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet]], ahol a tanári kar, [[Andrásofszky Tibor]] igazgató vezetésével, bemutatta az intézményt. Az előadóteremben [[Kádár János (politikus)|Kádár]] rövid beszédet tartottmondott, az értelmiségiek szerepéről az „új világ” megteremtésében. Este a [[Kultúrpalota (Marosvásárhely)|Kultúrpalotában]] a ''Székely Népi Együttes'' ünnepi műsort tartottadott a küldöttségnek.<ref>[[Vásárhelyi Hírlap]] - 2. évfolyam, 13. szám, 10. oldal, História (EAN 6423806000038)</ref>

[[1959]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] Marosvásárhelyre látogatott [[Gheorghe Gheorghiu-Dej]], a [[Román Munkáspárt]] főtitkára, meg az akkori miniszterelnök, [[Chivu Stoica]]. Ekkor döntötték el, hogy a műtrágya kombinátműtrágyakombinát hova épüljön, illetve Marosvásárhely új negyedeinek a helyét. Furcsa módon úgy döntöttek, hogy nem a [[Maros]] völgyében, hanem a környező dombokon fognak felépülni a negyedek.

Az [[1989]]-es „rendszerváltozás” után, [[Magyarország]]ról és [[Németország]]ból jelentős mennyiségű gyógyszer-segélygyógyszersegély érkezett, ezért a belvárosi [[Keresztelő Szent János-templom (Marosvásárhely)|plébániához]] tartozó [[Petőfi Sándor]] utcai ingatlanban létrehoztak pár hónapig egy ideiglenes gyógyszertárt, ahol önkéntes patikusok osztották ki a gyógyszereket.<ref>Marosvásárhely Történetéből 2. Mentor Kiadó, 2007 ({{ISBN|978-973-599-262-0}})</ref>

[[1990]] [[március]]ában volt a „fekete március”-nak nevezett marosvásárhelyi pogrom, vagyis etnikai zavargások törtek ki az akkor még többségben lévő magyarság és a kevés helyi, illetve az annál nagyobb számú, a környező román falvakról behozott románság között. A zavargások egyik kiváltó oka az volt, hogy 1990. február 10-én [[Sütő András (író)|Sütő András]] felhívására körülbelül 100&nbsp;000 magyar vonult némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni a teljes körű anyanyelvi oktatás megteremtéséért Marosvásárhely [[Belváros (Marosvásárhely)|belvárosában]]. Kezükben egy-egy gyertya és könyv volt. Mindenhol elénekelték a Miatyánkot[[Miatyánk]]ot.

Március 1–18-án. között megtartották a ''Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének'' első kongresszusát. Itt beszédet mondott [[Smaranda Enache]] (aki jelenleg a Pro Európa Liga elnöknője) magyarul és románul, amelyben élesen kritizálta a [[Vatra Românească]] [[nacionalizmus|nacionalista]], [[sovinizmus|soviniszta]] szervezetet, és kiállt az önálló magyar felsőoktatásért. Ezzel a lépéssel az indulatok még jobban felszítódtak.

Március 19-én a román soviniszták tüntetést szerveztek a magyarok ellen. A [[Maros megye|megye]] román falvaiból 13 busszal, zömében ittas és analfabéta embereket hoztak be a városba, akiket azzal riogattak, hogy a magyarok ki akarnak válni Romániából. Az immáron egyesült tömeg letépte azokat a magyar feliratokat, amelyek útjukba kerültek. A tömegcsőcselék elindult az [[RMDSZ]] székháza felé, amit elkezdettazt megostromolni. A bent lévők hiába hívták többször is a rendőrséget, azok szándékosan késlekedtek. [[Ion Judea]] ezredes személyesen garantálta a magyarok testi épségét, ha kijönnek, viszont kint atrocitások történtek. A rendőrség tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karjakarján zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a [[budapest]]i [[Honvéd KórházbaKórház]]ba.

Március 20-án óriási magyar tömeg gyűlt össze a [[Belváros (Marosvásárhely)|belvárosban]], követelve az [[RMDSZ]]-székházi botrány felelőseinek az előállítását, illetve [[Kincses Előd]] lemondott polgármester visszahelyezését. A tömeg a „''Gyilkosok, gyilkosok!''"-at skandálta. A románok nem voltak sokan, de a déli óráktól elkezdtek gyülekezni. [[Szászrégen]] irányából nyolc autóbusz érkezett, amely román parasztokat hozott. Nemsokára a mezőgazdasági eszközökkel felszerelt románság áttörte a gyenge kordont, majd a magyarokra tört. A fegyvertelen magyarok menekülni kezdtek. Néhányan előreszaladtak és a padokat szétbontották, hogy a faléceket használják védekezésre. Ezután többórás patthelyzet alakult ki. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyartmagyar férfit, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette. A román hadsereg körbezárta a várost, erre a lépésre a környékbeli falvak lakosai lezárták az utakat. A magyarok a román buszokat feltartóztatták, felgyújtották, több románt súlyosan összevertek.

Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok[[barikád]]ok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveketőket. Azok felálltak hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bent maradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.

A döntő fordulat éjjel fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A többségükben idős, 60 év feletti embereketemberek, egy [[második világháborúsvilágháború]]s magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták megmegohamozták a tankokontankokoszlopon keresztül a románokat a székelyekrománok. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A „győzelmet” a magyar tömeg a [[Magyar himnusz|Himnusz]] eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a „rend” Marosvásárhelyen.

Az összetűzésnek 5öt halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt.

2007-ben Marosvásárhelyre látogatott [[Sólyom László (jogász)|Sólyom László]] [[Magyarország]] [[köztársasági elnök]]e, akit [[Markó Béla]], a [[Romániai Magyar Demokrata Szövetség]] elnöke fogadott.<ref>[https://youtube.com/watch?v=AUDjBagf1UM YouTube - Markó Béla Sólyom Lászlót fogadja<!-- Robot generálta cím -->]</ref>