„Kölcsey Ferenc” változatai közötti eltérés

8 710 bájt törölve ,  7 hónappal ezelőtt
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 81.16.207.198 (vita) szerkesztéséről 12akd szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
'''Kölcsey Ferenc''' ([[Sződemeter]], [[1790]]. [[augusztus 8.]] – [[Szatmárcseke]], [[1838]]. [[augusztus 23.]])<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9DCC-T?i=150&cat=185836 Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.]</ref> magyar költő, politikus és nyelvújító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteletbeli tagja, a [[Kisfaludy Társaság]] alapító tagja, a [[Magyarország himnusza|nemzeti himnusz]] költője.
{{író infobox
|név = <!-- Wikidatából -->
|kép = Kolcsey ferenc.jpg
|képméret = 220px
|képaláírás = Kölcsey Ferenc ([[Anton Einsle]] olajfestménye)
<!--Élete-->
|születési név = <!-- Wikidatából -->
|születési dátum = <!-- Wikidatából -->
|születési hely = [[Sződemeter]], [[Magyar Királyság]]
|halál dátuma = <!-- Wikidatából -->
|halál helye = [[Szatmárcseke]], [[Magyar Királyság]]
|sírhely = [[Szatmárcseke]]
|nemzetiség = magyar
|szülei = <!-- Wikidatából -->
|házastársa = <!-- Wikidatából -->
|gyerekek = <!-- Wikidatából -->
|rokonai = <!-- Wikidatából -->
<!--Munkássága-->
|írói álnév =
|műfaj = [[elbeszélő költemény]], [[himnusz]], [[szónoki beszéd]], [[levél (üzenet)|levél]]
|irányzat = [[klasszicizmus]]
|periódus = [[1806]]–[[1838]]
|első mű =
|fő mű = ''• Felelet a Mondolatra<br>• [[Magyarország himnusza|Himnusz]]<br>• Huszt<br>• Vanitatum vanitas''
|kiadó =
|díjak =
|behatás =
|kihatás =
|weboldal = <!--http:// nélkül, Wikidatából is-->
|aláírás = <!-- Wikidatából -->
|megjegyzés =
|wikicommons = <!-- Wikidatából -->
}}
 
'''Kölcsey Ferenc''' ([[Sződemeter]], [[1790]]. [[augusztus 8.]] – [[Szatmárcseke]], [[1838]]. [[augusztus 23.]])<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-9DCC-T?i=150&cat=185836 Szatmárcsekei református anyakönyv, 1838-ik évben megholtak lajstroma.]</ref> magyar költő, politikus és nyelvújító, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] tiszteletbeli tagja, a [[Kisfaludy Társaság]] alapító tagja, a [[Magyarország himnusza|nemzeti himnusz]] költője.
 
==Élete==
===Gtt Kazinczyval, [[Döbrentei Gábor]]ral és kétszer utazott [[Pécel]]re Szemeréhez, ebből egy alkalommal [[1814]]-ben Kazinczyval együtt, valamint [[1815]]-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.===
===Gyermekkora===
Miután édesapja, a nemesi származású Kölcsey Péter, aki álmosdi birtokán gazdálkodott, 1796. augusztus 9-én elhunyt, édesanyja, Bölöni Ágnes a hatéves fiát [[Debrecen]]be küldte iskolába. Egyik szeme világát gyermekkorában [[fekete himlő]] következtében elveszítette (korábbi teóriák az egykori ábrázolással ellentétben a bal szem látásának elvesztését tartották valószínűnek, de mára inkább az ábrázoltaknak megfelelő jobb szem érintettségét feltételezik.)<ref>[http://epa.oszk.hu/01300/01343/00039/essze.html Albert Gábor: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján] c. esszéjében (Hitel, 18. évf. 3. sz., 2005)</ref><ref>{{CitLib |aut=Vajda Mária |tit=Álmosd |ass=szerk. Selmeczi László |edi= |loc= |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann= |ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 14 8 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Almosd/pages/010_almosd_es_a_kolcseyek.htm |cap=Álmosd és a Kölcseyek |pag= |misc=Az eredeti kiadási év nélküli. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref><ref>{{CitLib |aut=Hanusz Árpád |aut2=Németh Péter |aut3=Takács Péter, Gottfried Barna, Páll István, Szabó Sarolta |tit=Szatmárcseke |ass=szerk. Németh Péter |edi= |loc=h.n |red=Száz magyar falu könyvesháza Kht. |ann=|ser=Száz magyar falu könyvesháza |sernr= |isbn=963 9287 88 1 |url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Szatmarcseke/index.htm |capaut=Németh Péter |capaut2=Takács Péter |cap=A Himnusz költőjének emlékezete |pag=131–142 |misc=Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség, 2007 (www.sulinet.hu)(htm), Hozzáférés: 2013. október 8.}}</ref> A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.<ref>{{Cite web |url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |title=Benedek István: Kölcsey és a pozsonyi diéta |accessdate=2013-10-07 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20131029185751/http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/5.2/benedek_istvan_kolcsey_pozsonyi.pdf# |archivedate=2013-10-29 }}</ref> 11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, pedig mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, [[Gulácsy Antal]] szokolyi birtokos nemesen kívül (akit gyámnak a megyei hatóság nevezett ki) [[Péchy Imre (alnádor)|Péchy Imre]], a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.
 
===Tanulmányai===
14 éven át tanult a [[Debreceni Református Kollégium]]ban, és a [[Biblia|szentírás]] magyarázatán kívül minden tárgyat végigtanult. Különösen nagy kedvvel tanulta a [[Cornelius Nepos]]t; szórakozás gyanánt egy barátjával a debreceni homokba rajzolta az ókori [[Athén]]t, a [[görögök]] nagyjainak csontokból emlékoszlopokat állított és emlékbeszédeket tartott fölöttük. Ez időben ismerkedett meg [[Haller János (főispán)|Haller]] [[Hárnas Istória|Hármas Istoriájával]] is.
 
[[1803]]-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Virág Benedek]], [[Kisfaludy Sándor]] munkáit, [[Kazinczy Ferenc]] [[Salomon Gessner|Gessner]]-fordításait, a latin-, és görög nyelvű szerzők műveit [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]], [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] pásztori költeményeit, méghozzá eredetiben. Már ekkoriban a magányt kereste, s minden örömét elvonulva, könyveiben kereste és találta meg. 16 éves korától kezdve enciklopédiai tanulmányokat folytatott, és társaival – akik között volt a később ismertté vált [[Kállay Ferenc]] is – együtt tanult, olvasott és eszmecseréket folytatott.
 
Az idegen nyelvek közül először a [[francia nyelv|franciát]] sajátította el, kedvelte a [[17. század]]i francia mesterket. A [[német nyelv|német]] nyelv iránti érdeklődését főként [[Ewald Christian von Kleist]], [[Gessner]], [[Friedrich von Hagedorn|Hagedorn]], [[Gottfried August Bürger|Bürger]] és [[Friedrich Gottlieb Klopstock|Klopstock]] írásai keltették fel, melyeket először még csak korabeli magyar fordításból ismert; görögül olvasta ugyan [[Cebes]]t és [[Anakreón]]t, de komolyabb előmenetelt e téren nem tett, azonban Kazinczy sürgetésére egyre nagyob gondot kezdett rá fordítani, és miután [[Pindarosz]] műveihez meghozatta a [[Heine]]-féle kiadást, [[filológia]]i látóköre is tágult.
 
16 éves kora óta írogatott verseket is, de első „zsengéit” megsemmisítette. [[1805]]-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval, akinek a [[Kresznericcsel]] való vitájához fontos adatokkal szolgált. [[1808]]. [[május 19.|május 19-én]] kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően hatott rá, Kazinczy szellemi útmutatóul szolgált számára, ő pedig a nyelvújító szinte egyedüli védelmezője lett Debrecenben, és az [[Árkádia-per]]ben is mellé állt.
 
A történelmet Magyar Mihálytól, a bölcseletet [[Ercsei Dániel (filozófiai író)|Ercsei Dániel]]től hallgatta. Tanulmányai mellett, Kazinczy buzdítására, kivonatokat írt, és némelyikből [[esszé]] is lett; többek között [[Werbőczy István|Werbőczy]] életét is feldolgozta, ezen kívül írt egy értekezést a poézisról (1808. dec.), ill. jegyzeteket az [[ión iskoláról]]. Rendszeresen látogatta a kollégium könyvtárát, azonban mivel abból az ifjaknak magyar könyveket nem adhattak ki, maga is gyűjtött magyar nyelvű munkákat<!--, ez talán kevésbé releváns, mivel már nemigen ismerjük őket: "különösen Veszprémi és Sinai könyveinek árverése alkalmával"-->.
 
===Felnőttkora===
[[Kép:Franz von Kölcsey Litho.jpg|jobbra|bélyegkép|265px|[[Franz Eybl]]: Kölcsey Ferenc (litográfia)]]
Miután [[1809]]-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, [[Pest (történelmi település)|Pest]]re költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert miután szoros barátságot kötött [[Horvát István (történész)|Horvát Istvánnal]], [[Vitkovics Mihály|Vitkovics Mihállyal]] és főleg [[Szemere Pál (költő)|Szemere Pállal]], egyedül az irodalom érdekelte, ezért lemondott a hivatalbeli és tanári pályáról, melyre Debrecenbe hívták, és [[Álmosd]]ra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányainak élt. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. [[1815]]-ben testvéreivel megosztozván [[Szatmárcseke|Csekére]] (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt. Levelezett Kazinczyval, [[Döbrentei Gábor]]ral és kétszer utazott [[Pécel]]re Szemeréhez, ebből egy alkalommal [[1814]]-ben Kazinczyval együtt, valamint [[1815]]-ben is a nyárnak egy részét ott töltötte.
 
{{Szövegdoboz |Irodalomtörténészi vitát váltott ki 2013-ban, hogy Kölcseynek Szemere Pállal kapcsolatos érzelmeit [[Nyáry Krisztián]] irodalmi bulvár könyvében közzétett hipotézise mint beteljesületlen szerelmet értékelte. A hipotézis verselemzéseken és irodalmi levelek analízisén alapul,<ref>''„Nem tudjuk, kibe volt szerelmes, csak azt, hogy nagyon. Nem tudjuk, elmondta-e bárkinek, csak azt, hogy barátai előtt titkolta.”'' (Nyáry Krisztián) lásd: {{citper | szerző = Hercsel Adél | cím = Élet + Stílus: „Kölcsey férfiaknak írt szerelmes leveleket” | periodika = hvg.hu | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print | aurl = https://web.archive.org/web/20131203043514/http://hvg.hu/kultura/20131011_nyary_krisztian_interju/print# | archd = 2013-12-03 }}, az ebben az interjúban hivatkozott esszé: {{citweb | szerző = Nyáry Krisztián | cím = (a második könyv előszava) | kiadó = Facebook | elér = 2013-12-02 | dátum = 2013-10-11 | url = https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151932090394855&set=a.165101444854.116423.614474854&type=1 | archívurl = http://archive.is/gr2f0 | archívdátum = 2013-11-27 }}</ref> a szakkutatók{{Forráskérő}} azonban nem tartják megalapozottnak, és elvetik, mert figyelmen kívül hagyja az akkori irodalmi divatnak megfelelő, mások által is használt, szentimentális, érzékeny nyelvhasználatot.<ref>{{citper | szerző = Hász-Fehér Katalin | cím = Vannak-e a holtaknak személyiségjogai? | periodika = Irodalmi Jelen.hu | elér = 2014-01-26 | dátum = 2014-01-23 | url = http://irodalmijelen.hu/2014-jan-23-1658/vannak-e-holtaknak-szemelyisegjogai}}</ref>}}
 
Névtelen felhasználó