„IV. Károly visszatérési kísérletei” változatai közötti eltérés

'''IV. Károly visszatérési kísérletei'''t a korabeli sajtónyelv<ref>[http://www.huszadikszazad.hu/politika/a-kormanyzo-pertorlest-rendelt-el-a-kiralypuccs-vadlottjai-ugyeben# ''Huszadik század'' folyóirat, 1924. június.]</ref> és egyes történetírók<ref>[[Ormos Mária]]: ''„Soha, amíg élek!” – Az utolsó koronás Habsburg puccskísérletei 1921-ben'' (Pannónia Könyvek, 1990)</ref><ref>[[Ormos Mária]]: ''Padovától Trianonig'' (1983)</ref> '''királypuccs'''nak nevezték, amelynek során az 1921 márciusa és októbere között Habsburg-[[restauráció]]s kísérletek zajlottak le, amikor is [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]], az [[Magyarország uralkodóinak listája|utolsó magyar király]] két alkalommal is visszatért, hogy a magyar [[legitimizmus|legitimisták]] támogatásával visszaszerezze magyarországi uralkodói hatalmát.

Az1918-ban, az [[első világháború]] vége táján Budapesten és a nagyvárosokban 1918-ban kitört az [[őszirózsás forradalom]], Károly magyar király lemondott uralkodói jogainak gyakorlásáról, Magyarország pedig köztársasággá alakult. AzA eztháborút követő [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaság]], az idegen katonai megszállás és a [[Trianoni békeszerződés|trianoni békediktátum]] után [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] [[kormányzó]] igyekezett az [[Antant]]tól kapott hatalmát megszilárdítani. Az [[arisztokrácia]] körében sokan azonban az 1918 előtti rendszerrendszert, a [[Habsburg–Lotaringiai-ház|Habsburg–monarchiaHabsburg-monarchia]] teljes visszaállítását kívánták.

A Svájcban[[Svájc]]ban élő IV. Károly ottani hívei által felbiztatva, [[1921]]. [[március 27.]] és [[április 5.]] között visszatért [[Magyarország]]ra, hogy ismét elfoglalja a trónt. Érkezéséről nem értesítette még magyarországi híveit sem. [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok fenyegetésére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, mikor Horthy [[Lehár Antal]] ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a határon. Ezután Károly visszavonult [[Szombathely]]re, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és [[antant]] katonák kíséretében visszatért [[Svájc]]baSvájcba. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. A lezajlott eseményeket a korabeli sajtó ''„húsvéti királypuccsnak” nevezte el.<ref>http://lexikon.katolikus.hu/K/K%C3%A1roly,%20IV..html</ref>

Másodszor [[1921]]. [[október 20.|október 20-án]] tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi [[Cirák]]ra-[[Dénesfa|Dénesfára]]. Ellenkormányt alakított, és vasúton [[Budapest]] felé indult [[Ostenburg-Moravek Gyula]] [[Sopron]]ban állomásozó csendőr csapataival, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Erre a környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataik megteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveres ellenállásra. [[október 23.|Október 23-án]] [[Budaörs]]nél [[Budaörsi csata|ütköztek meg]] a [[Lehár Antal]] vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló királyhű és a nyugállományból visszatért [[Nagy Pál (honvéd tábornok)|Nagy Pál]] honvéd altábornagy által irányított kormányhű csapatok, utóbbiak derekát a fővárosban gyorsan mozgósított [[egyetemi zászlóalj]]ak adták. Rövid tűzpárbaj után a kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.

A király visszatérési ügyügyének megfelelő lezárását Edvard Beneš magyarellenes kampánya még sürgetőbbé tette. Beneš ugyanis az esetet egy újabb megszállás előkészítésére próbálta felhasználni, amelyhez Jugoszláviában partnerre talált, míg a románok igen higgadtan viselkedtek. A hisztériakampány arra sarkallta a magyar kormányt, hogy mihamarabb szabaduljanak meg Károlytól. Tartózkodási helyéül a Portugáliához tartozó [[Madeira]] szigetét jelölték ki az antanthatalmak.

A magyar királyt előbb több [[legitimizmus|legitimista]] politikussal együtt (pl. [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]]) a [[tata]]i [[Esterházy-kastély (Tata)#Történelmi események 1945-ig|Esterházy-kastélyba]], majd [[Tihany]]ba szállították. A király október 31-én hagyta el végleg az országot, amikor feleségével együtt egy brit [[monitor (hajó)|monitor]] a [[Duna|Dunán]], majd a [[HMS Cardiff (D58)|HMS Cardiff]] könnyűcirkáló a [[Földközi-tenger]]en át [[Madeira]] szigetére szállította.

Ezen álláspont szerint Horthy hatalmát az legitimálta, hogy a felkent uralkodót helyettesítette, ezért a kor közjogi helyzetének ismeretében nem tartható az események olyan beállítása, amely azt sugallja, hogy a király „[[puccs]]” útján akarta megszerezni a hatalmat, hiszen a [[puccs]] egy, a törvényekkel szembeszegülő politikai cselekedet (lásd pl. [[Nyilasok|nyilas]] puccs).