„Rákosi Mátyás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Művei: jav. |
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel |
||
68. sor:
{{kommunizmus Magyarországon}}
[[Kép:Brodskiy II Rakoshi.jpg|bélyegkép|Rákosi Mátyás 1920-ban]]
A bukás utáni frakcióharcban [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Bélát]] támogatta, de egy beszéde miatt kitiltották és kitoloncolták [[Ausztria|Ausztriából]]. [[1920]] és [[1924]] között a [[Kommunista Internacionálé|Komintern]] megbízásából részt vett több [[Közép-Európa|közép-kelet-európa]]i [[kommunizmus|kommunista]] mozgalomban. [[1924]]-ben illegálisan visszatért Magyarországra, ahol 1925-ben letartóztatták, és az [[Rákosi-perek|első Rákosi-perben]] lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. Máig tisztázatlan okokból a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatti tevékenysége miatt nem folytatták le a bírósági eljárást, holott a népbiztosok perében vádolva volt, de szökésben volt, s ezért elfogatóparancsot bocsátottak ki ellene.{{jegyzet|Érdekesség, hogy egy ideig a szegedi [[Szegedi Fegyház és Börtön|Csillag börtön]] „vendégeként” ugyanabban a cellában kapott helyet, mint korábban [[Szálasi Ferenc]]}} A per<ref>[http://mek.niif.hu/04600/04627/html/ A Rákosi-per Összeállította: Győrffy Sándor, a Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa]</ref> nemzetközileg is híres lett Rákosi az utolsó szó jogán elmondott beszéde után, s elítélését [[Henri Barbusse]] francia költő-író is elemezte írásában, sok más közép-európai kommunista sorsával együtt. [[1930]]-ban a szegedi [[Szegedi Fegyház és Börtön|Csillagbörtön]]be szállították. 1934 elején telt volna le a büntetése, de szabadulás helyett májusban – jogászi és politikai körök meglepetésére – „elővették” a kommün alatti tevékenysége miatt indított, le nem zárt eljárást, melyet 1925-ben kellett volna lefolytatni. Ebben az újabb perben a budapesti büntető törvényszék B.XIV.5736/1919/1035. sz. ítéletével [[Magyarországi Tanácsköztársaság|kommün]] alatti tevékenységéért – felségsértés, lázadás, tettestársként 27 rendbeli gyilkosság, felbujtóként 17 rendbeli gyilkosság, pénzhamisítás bűntettekért – életfogytiglant kapott.
A szegedi Csillag börtönben kivételesen jó elbánásban részesült, zárkája egész nap nyitva volt, szabadon járkált az írnoki helye és a cella között. Időnként a politikai foglyokkal párttaggyűlést tartott, és frakciózás címén kizárta a pártból azt, aki kifogásolni merte, hogy a többiektől eltérően a csomagját nem osztotta meg a rabtársak között.<ref>Normai Ernő: ''Beatrice egyik apródja.'' Tények és tanuk sorozat. Magvető kiadó 1987.</ref> Feltűnően sok pénze volt,<ref>Pünkösdi Árpád: Rákosi a hatalomért 9. oldal</ref> s különösen Domokos József ügyvédje útján állandó kapcsolatban volt Moszkvában lévő rokonaival, különösen Zoltán (1945 után Biró Zoltán) testvérével, aki figyelmeztette, hogy olyan idők járnak Moszkvában, hogy jobb helyen van a Csillagban mint a Szovjetunióban, s az ügyvédek útján küldött nagyobb összegeket.<ref>Pünkösti Árpád: ''Rákosi a hatalomért.'' Európa Könyvkiadó, Bp., 1992</ref>
91. sor:
A nevével fémjelzett korszakban az [[Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata|emberi jogok]] súlyos sérelmet szenvedtek. Sokakat ért megtorlás: a [[koncepciós per]]ekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva<!-- (csengőfrász, fekete Pobeda)-->, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek, kitiltottak [[Budapest]]ről. [[1950]]–[[1953|53]] között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett. A Rákosi-rendszerben hozzávetőleg 300 ezer embert telepítettek ki és internáltak korábbi lakhelyéről. Főként korábbi földbirtokosok, módosabb gazdák, katonatisztek, állami alkalmazottak, gyártulajdonosok jutottak erre a sorsra. Lakásukat rendszerint a politikai rendőrség tagjai és kiemelt káderek foglalták el, és az ott lévő berendezési tárgyakat (sokszor nagy értékű műtárgyakat) sajátjukként vettek birtokba, minden törvényi felhatalmazás nélkül.
Szinte tragikomikus, hogy Rákosi 1948-ban, tehát az úgynevezett fordulat évében meghirdette: az 1949-ben életbe lévő alkotmány folytán a jogszabályok alkalmazása terén beáll a diszkontinuitás, tehát az 1945. év előtti jogszabályok hatályukat vesztik.<ref>csupán jellemzésként a jogrendszer Janus arcára: a minden jogásznak alkalmazni kellett a 'Hatályos jogszabályok gyűjteménye' c. jogforrást, melyből például hiányzott a részvénytársaságokra vonatkozó törvény, közben létezett például a MAHART amely nemzetközi szerződések alanya volt.</ref> Mindezt az elvet mellőzve a kitelepítéseket a Horthy-korszakban hozott jogszabályokra hivatkozással hajtották végre.<ref>8130/1939. min-elnöki, ill. 760/1939. sz. belügymin. rendelet.</ref> Összevetésként: Rajk Lászlót a Népbíróság ítélete szerint a hűtlenségről és kémkedésről szóló 1930. évi III. tc.-re hivatkozva akasztották fel.<ref>Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez. 2. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1993. 385. lap.</ref> A legtöbb kitelepítettet mezőgazdasági munkára fogták (pl. Hortobágy) és embertelen körülmények között tartották.
=== 60. születésnapja ===
| |||