„Zarándoklat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások |
|||
31. sor:
A középkorban a keresztény zarándoklat a hit bizonyítását szolgálta, hiszen a zarándokhelyek gyakran messze voltak, az oda vezető út fárasztó és olykor veszélyes is volt, mert például az átkelőknél, hegyszorosoknál gyakran rablók leselkedtek. Ezért nagy jelentősége volt annak a fogadalomnak, hogy egy bizonyos határidőn belül valaki zarándokútra kerekedik ''(votum peregrinationis)''. A hatásosság érdekében barátok jelenlétében, hangosan szólva, térdre ereszkedve és az égbe emelt karokkal került sor erre a fogadalomtételre.<ref>Krötzl, Christian (1997). "Den nordiska pilgrimskulturen under medeltiden." In: Helgonet i Nidaros. Olavskult och kristnande i norden, 153. o.</ref>
Ezután részletes előkészületekre került sor a hosszadalmas út megszervezése és finanszírozása érdekében. Ennek során általában [[végrendelet]] is készült arra az esetre, ha a zarándok nem térne haza, és idővel kialakult az úgynevezett zarándokjog (''ordi peregrinorum'' vagy ''lex peregrinorum'').<ref name="Katus, László 2000">Katus, László (2000). A középkor története. Egyetemi tankönyv, 333. o.</ref>
A zarándokutakat az uralkodók is szabályozták és óvták. A [[12. század]]ból ismertek ilyen védelmi intézkedések, amelyeket [[V. Magnus norvég király]] készített a [[Nidarosi katedrális]]hoz tartó zarándokok számára. Ezt a privilégiumlevelet [[III. Celesztin pápa]] is megerősítette.
| |||