A '''Fiumei Úti Sírkert''', a közbeszédben ''Kerepesi úti temető'' vagy ''Kerepesi temető'', gyakran ''Fiumei úti temető'', korábban ''Mező Imre úti temető'' [[Budapest]] és egyben [[Magyarország]] egyik legfontosabb [[temető]]je. (A temetőt gyakran nevezik [[Nemzeti sírkert|Nemzeti Sírkert]]nek, azonban az egy virtuális temetőt takar, amelynek sírjait a [[Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság]] határozza meg, és az ország területén bármely sírhely a része lehet.) Az 1849-ben megnyitott temetőben nyugszik a 19. század második felefelének és a 20. század első felefelének számos nevezetes magyar közéleti személyisége (politikusok, tudósok, művészek, egyházi személyek), illetve itt kaptak helyet a korabeli gazdag (gyakran német nemzetiségű) budapesti családok elhunytai is. A temetőt már az 1870-es években dísztemetővé nyilvánították, és nagyrészt ebben a funkciójában működött körülbelül 80 éven át. Az 1952-ben években a kommunista politika az akkor már 100 éves temető felszámolásáról döntött, azonban ebből végül csak egyes falsírboltok elbontása valósult meg, mert 1956-ban zárt és védett temetővé nyilvánították a létesítményt. Az 1990-es évektől ismét zajlottakzajlanak temetkezések benne. 2013-ban az Országgyűlés védett hellyé nyilvánította, kezelését 2016-tól a [[Budapesti Temetkezési Intézet]] helyett a Nemzeti Örökség Intézete látja el. A temető értékét a benne nyugvó nagyságok mellett a 19. század második felének és a századfordulónak művészeti szempontból is különösen igényes – habár napjainkban nemriktánnem riktán erősen pusztulásnak indult – síremlékeisírkövei, szobrai, és több nagy méretű családi mauzóleuma, mauzóleumszerű síremléke növeli. A Fiumei Úti Sírkert közvetlen szomszédságában helyezkedik el – és csak a Salgótarjáni út felül látogatható – a kissé később megnyitott, de ugyancsak híres halottak nyugvóhelyeként monumentális építészeti emlékekben gazdag [[Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető]].
