„Karl Gutzkow” változatai közötti eltérés

a
(Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások
23. sor:
Nemsokára vezére és előharcosa lett az [[Ifjú Németország]] nevű mozgalomnak, mely a liberális politikától vezetve, az irodalomban is új utat tört. Ily irányban dolgozott a fiatal író, amikor [[Heidelberg]]ben és [[München]]ben jogot tanult. Ezután felváltva élt [[Berlin]]ben, [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]], [[Hamburg]]ban, midőn a ''Morgenblatt'' és ''Allgemeine Zeitung'' munkatársa volt. Az itt írott dolgozatai: ''Novellen'' (Hamburg, 1834), ''Soiréen'' (Frankfurt, 1835), ''Oeffentliche Charaktere'' (Hamburg, 1835) címen összegyűjtve jelentek meg. Menzellel meghasonlott és [[Frankfurt am Main|Majna–Frankfurtba]] ment, ahol Duller ''Phönix'' című lapjának szerkesztésében segédkezett. Ez időben jelent meg ''Wally die Zweiflerin'' című betegesen túlzott novellája, mely teológus körökben izgalmat okozott (Mannheim, 1835, 2. kiad. Frankfurt, 1852), ezt követte ''Vertraute Briefe über F. Schlegels Lucinde'' című feltűnést keltő munkája (Hamburg, 1835). Menzel följelentésére az előbbi munkát elkobozták, Gutzkowot három havi börtönre ítélték, az Ifjú Németország irodalmi működését pedig betiltották. Fogságában kidolgozta ''Zur Philosophie der Geschichte'' (Hamburg, 1836) című [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]]-ellenes munkáját.
 
Kiszabadulván fogságából, megnősült és Majna-Frankfurtban telepedett le, ahol több évig élt, irodalmi működésében a cenzurától korlátozva. Itt írta Bulwer néven ''Beiträge zur Geschichte der neuesten Litteartur'' (Stuttgart, 1836), ''Götter, helden, Don Quixotte'' (Hamburg, 1838), ''Goethe im Wendepunkte zweier Jahrhunderte'' (Berlin, 1836) és ''Die Zeitgenossen'' (Stuttgart, 1837) című korrajzait, melyeket összegyűjtött műveiben ''Säkularbilder'' néven vett föl. ''Die Deutsche Revue'' és ''Frankfurter Börsezeitung'' lapjainak kiadását betiltották és csupán a Hamburgban kiadott ''Telegraph für Deutschland'' volt hosszabb életű. E lapokban megjelent dolgozatait következő könyvekben adta ki: ''Vermischte Schriften'' (4 kötet, Lipcse, 1842-50) és ''Aus der Zeit und dem Leben'' (u.ouo. 1844). Ez időben kiadott egyéb művei: ''Skizzenbuch'' (Kassel, 1839); ''Die rote Mütze und die Kapuze'' (Hamburg, 1838); ''Börnes Leben'' (u.ouo. 1840); ''König Saul'' (u.ouo. 1839); és ''Richard Savage'' (Lipcse, 1842, 6. kiad. Jena, 1882; magyarra fordította Lukács Lajos) drámák: ''Seraphine'' (Hamburg, 1839) és ''Basedow und seine Söhne'' (Stuttgart, 1839) regények. Ezután írt számos színműve közül legnagyobb népszerűségre ''Uriel Acosta'' (1847; 12. kiad. Jena, 1889) tett szert; egyéb drámái: ''Zopf und Schwert'' (1844, 10. kiad. u. o. 1882; magyarra fordította Szilágyi Sándor, Kolozsvár, 1845); ''Das urbild des Tartüffe'' (1847; 5. kiad. u. o. 1882); ''Königslieutenant'' (1852; 9. kiad. u. o. 1889); ''Patkul'' (1841); ''Pugatscheff'' (1846); ''Wullenweber'' (1848); ''Phillip und Perez'' (1853); ''Werner oder herz und Welt'' (1840); ''Der 13. November'' (1842); ''Ein weisses Blatt'' (1844); ''Ottfried'' (1854); ''Ella Rose'' (1856); ''Liesli, Die Schule der Reichen'' (1841); ''Lenz und Söhne'' (1855); s végül ''Lorbeer und Myrte'' (1855) c. történeti jellemrajza, melyek összegyűjtve ''Dramatische Werke'' (9. köt., Lipcse 1842-57; újabb kiad. Jena, 1880) cím alatt jelentek meg.
 
Többszöri utazás után, melyek egyikének eredménye a ''Briefe aus Paris'' (2 kötet, Lipcse 1842) volt. Majna-Frankfurtba tért, ahol szétszórtan megjelent iratait átdolgozta és összegyűjtve ''Gesammelte Werke'' (12 köt., Frankfurt 1845-46) címmel adta ki.
190 249

szerkesztés