„Új-Franciaország” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Helyesírási javítás: a -beli melléknévképző köznevekhez és egyes tulajdonnevekhez kötőjel nélkül járul.
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0
73. sor:
 
==Királyi tartomány==
Az irokéz támadás idején egész Új-Franciaország európai lakossága kb. hétszáz főből állt és településeik alig tudtak ellenállni az indiánoknak. 1663-ban [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] királyi tartománnyá nyilvánította Új-Franciaországot és ingyenes hajóúttal és egyéb kedvezményekkel buzdította az áttelepülést. A gyarmat lakossága hamarosan meghaladta a háromezret.<ref>{{cite book|last1=Taylor|first1=Alan|title=American Colonies: The Settling of North America|date=2001|publisher=Penguin Books|location=New York|isbn=978-0-14-200210-0|pages=365–366}}</ref> 1665-ben a király egy ezrednyi katonával erősítette meg Québec védelmét. A közigazgatást átalakították, visszafogták az egyház jogosultságait és a kormányzó és az intendáns azontúl a párizsi tengerészeti miniszternek felelt. [[Jean-Baptiste Colbert|Colbert]] miniszter [[Jean Talon]]t nevezte ki első intendánssá. Az általa végrehajtott 1666-os népszámlálás szerint a gyarmaton 3215 európai élt; közülük azonban 2034 volt férfi és csak 1181 nő.<ref name = Talon>{{cite web|title= Statistics for the 1666 Census|url= http://amicus.collectionscanada.gc.ca/aaweb-bin/aamain/itemdisp?sessionKey=999999999_142&l=0&d=2&v=0&lvl=1&itm=30327415|publisher= Library and Archives Canada | year = 2006 | accessdate = 2010-06-24|archiveurl= https://web.archive.org/web/20150904053654/http://amicus.collectionscanada.gc.ca/aaweb-bin/aamain/itemdisp?sessionKey=999999999_142&l=0&d=2&v=0&lvl=1&itm=30327415|archivedate= 2015-09-04}}</ref> Talon megreformálta a földbérleti rendszert, előírta, hogy a birtokosok ténylegesen a földjükön éljenek és korlátozta a birtok nagyságát, hogy földterületeket szabadítson fel az új telepeseknek. Erőfeszítései nagyrészt eredménytelenek maradtak, csak kevés új bevándorló érkezett és az általa támogatott iparok messze elmaradtak a prémkereskedelem jövedelmezőségétől.
 
Új-Franciaországban alig létezett kiépített szállítási infrastruktúra. Csak néhány rövid utat és csatornát építettek, a szállítás döntő része a folyókon (főleg a Szent Lőrinc-folyón és mellékágain) zajlott. Télen, amikor a vizek befagytak, szánon közlekedtek. Nagyobb szabású út- és csatornaépítő program csak az 1830-as évektől indult meg.