„Kiss Sándor (politikus, 1918–1982)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Jegyzetek: Saját elírás javítása |
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások |
||
24. sor:
[[Szeged]]en belépett a ''[[Bethlen Gábor]] Kör''be, tagja volt a [[Márciusi Front]] ottani csoportjának, ezért két évig rendőri felügyelet alatt állt. A csoport harcot indított [[Móra Ferenc]] szobra felállításáért a közművelődési palota előtt. A természetesen szociális gondolkodású neves író ugyanis [[1919]]-es szereplése miatt akkor rovott múltú személynek számított, mivel hozzáférhetővé tette az elzárt nemzeti kincseket a közművelődési palotában.
Részt vett a ''Táj- és Népkutató Intézet'' által [[1939]]-ben, [[Tiszaderzs]]en szervezett táborban. Először ez év nyarán a [[kiskunmajsa]]i kutatótáborban vett részt. A táborok résztvevői általában néprajzos hallgatók, vagy szociográfiával, gazdaságföldrajzzal foglalkozó egyetemisták, főiskolások voltak [[Szeged]]ről, és a [[Pázmány Péter Tudományegyetem|Pázmány egyetemről]]. Kiss Sándorra olyan mély hatást gyakorolt a táj- és népkutatás, hogy a következő években a nyári és téli kutatótáborok munkájában is részt vett, így alkalma volt olyan résztvevőkkel találkozni, mint: Boross Lajos, Fehér Gyula, Kelemen Sándor, [[Márkus István (szociográfus)|Márkus István]]. A táborok vezetői voltak rendszerint [[Mádi Zoltán]] a Táj- és Népkutató Intézet igazgatója, [[Tálasi István]], [[Malány Mihály]], Kovács Péter, [[Kádár Zoltán]].<ref>Huszár Tibor: Beszélgetések. I. m. 323. p.</ref> Tálasi István és [[Györffy István (néprajzkutató)|Györffy István]] vezetésével a kunok betelepedésének 700. évfordulójára, [[1941]]-re tervezett monográfia anyaggyűjtését végezték.
[[1940]]. évi megalakulásától fontos szerepet játszott a demokratikus szellemiségű ''Szegedi Egyetemi Ifjúság'' elnevezésű szervezet tevékenységében, rendszeresen írt lapjába, a Szegedi Hídba. Irányította a Magyarságismereti Munkaközösség munkáját. Parasztfiatalok számára kéthetes népfőiskolai tanfolyamot szervezett.
30. sor:
[[1942]] őszén behívták katonának, de egy év múlva leszerelték. [[1943]]-ban Budapestre költözött, a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa lett. Tudományos munkája mellett elvállalta a Hársfa utcai Diákok Háza kollégiumi nevelőtanári állását. Dolgozott a [[Györffy István]] alapította Táj- és Népkutató Intézet számára is. [[1943]]–[[1944]]-ben, a [[Bereczky Albert]] református lelkész kezdeményezésére alakult ún. Kaláka-szolgálat végrehajtó bizottságának tagja.
1943 őszén, Budapesten ismerkedett meg Ibrányi Évával, akit [[1946]]. [[október 27.|október 27]]-én vett el feleségül. Esküvőjükön részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök és Varga Béla házelnök is.<ref>Rudda Mihály: Iskolánk névadója. I. m. 12. p.</ref>
1944. március elején részt vett a Diákegység Mozgalom [[hódmezővásárhely]]i országos értekezletén. A német megszállás alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba a diákellenállás vonalán.
46. sor:
1945. augusztus 20-tól az FKGP Országos Intézőbizottságának, 1946. szeptember 7-től politikai bizottságának a tagja. 1945. november 4-étől a [[Szabolcs vármegye|Szabolcs]] és [[Szatmár-Bereg vármegye]]i választókerületből nemzetgyűlési képviselő, bekerült a parlament politikai bizottságába. 1945–1946-ban az FKgP-t képviselte az Országos Szabadművelődési Tanácsban, valamint a Magyar Népművelési Intézet elnöki tanácsában. A parasztszövetség érdekkörébe tartozó Magyar Parasztok Értékesítő, Beszerzési és Fogyasztási Szövetkezete egyik megalapítója és igazgatósági tagja volt.
Az 1946. szeptember 7–9-i politikai erődemonstrációnak szánt Országos Parasztnapok egyik főszervezője. 1947. január 16-án a Magyar Közösség ún. köztársaság-ellenes összeesküvése kapcsán koholt vádak alapján letartóztatták. Az FKGP Politikai Bizottsága 1947. február 4-én kizárta a pártból. [[1947]]. [[augusztus 29.|augusztus 29]]-én a [[Mistéth-per]]ben két és fél év fegyházra ítélték. Első gyermeke – Borbála – pont ezen a napon, az ítélethirdetés napján született.<ref>Kiss Sándor: Beszéd az Mt. Vernon metodista templomban és Meeting House presbiteriánus templomban. I. m. 4.p; Vö. Kiss Sándor: Önéletrajz. „Egy keresztyén a szenvedéssel tele világban”. Kézirat. 1-11. p. 1979. Ráday Levéltár C/243. Kiss Sándor /1918-1982/ iratai</ref> Az ítéletet a [[Népbíróságok Országos Tanácsa]] [[1948]]. [[március 3.|március 3]]-án három évre emelt fel, melyből 33 hónapot letöltött. A sors iróniája, hogy egy cellába kerül azzal a csendőr-főhadnaggyal, aki 1944 végén, miközben különböző kínzásokat végeztetett rajta, a 90. zsoltárt énekeltette vele.
Börtönévei alatt felesége és kislánya [[Hajdúnánás]]on, felesége szüleinél élt. [[1949]]. [[október 15.|október 15]]-i szabadulásakor haza ment szülőfalujába, ahol nemcsak a családja várta, hanem egész tömeg vonult elé, hogy lássák és szót válthassanak vele.<ref>Juhász Gáborné Kiss Eszter közlése Pótor Imrének. Vásárosnamény, 2000. június 2.</ref> Látva tömegmegmozgató hatását, minden lépését ÁVO-sok figyelték és rendőri felügyelet alá helyezték. Előbb téglagyári munkás, majd [[1952]]-ig kubikos a [[Betonútépítő Vállalat]]nál. 1952-től segédmunkás, majd villanyszerelő szakmunkás az Épületvilágítás-szerelő Vállalatnál, 1955-től pedig a Talajjavító Vállalatnál. A családja biztonságát szem előtt tartva 1956-ig nem vett részt a politikai életben.
| |||