„Iszlám” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a (Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel + kapcsolódó javítások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
}}
{{Iszlám}}
Az '''iszlám''' ([[arab nyelv|arabul]] الإسلام ''al-islām'', ''al-iszlám'' {{kiejtés|ar-al_islam.ogg}}) egy, az ősi [[Arabok|arab]], [[zsidó vallás|zsidó]] és [[kereszténység|keresztény]] hittel közös tőről fakadó [[egyistenhit|monoteista]] [[vallás]], amelyben [[Mohamed próféta|Mohamed prófétáé]] a vallási és politikai vezető szerep. Hívőit ''muszlimoknak'', magyarosan ''muzulmánoknak'' nevezzük. A muzulmánok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, (szellemileg) a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.
A Föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, [[Allah|Isten]] ([[Arab nyelv|arabul]] ''Allah'') szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket a Mohamed prófétaként ismert Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib adott át a [[7. század]] első harmadának végén [[Hidzsáz]]ban követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a [[Korán]]ban<ref group="J">Al-Kurán, szó szerint „Olvasmány”,„Recitálandó”</ref> gyűjtöttek össze követői.
102. sor:
A muszlimok hite szerint Mohamed a legjobb ember, népe a legjobb nép. Az előtte való próféták mind csak egy néphez küldettek. Mohamed küldetése az egész világnak, úgy az embereknek, mint a démonoknak szól. Mohamed sok csodát tett: megrepesztette a Holdat, vizet fakasztott; állatok, fák és kövek üdvözölték prófétaként. Az az utazása, amelyet egy éjszaka tett Jeruzsálembe és a mennyországba ([[mirádzs]]) nem mese, hanem tény. A Próféta legnagyobb csodája a Korán.<ref name=birgivi/>
A hitnek ez a tétele tehát csak a prófétákban és szentekben való hit megvallására szorítkozik, nem tesz kitételt arra, hogy ezeket imádni, vagy tisztelni kell. A különböző irányzatok, sőt irányzatokon belül is a vallásjogi iskolák eltérő gyakorlattal és toleranciával viseltetnek ebben a kérdésben. Az iszlám
[[Fájl:Folio from a Qur'an (8th-9th century) Sura 39.jpg|thumb|250px|Egy lap a [[Korán]]ból. 38. szúra, 87–88. verse (ája), „Intés ez csupán a teremtményeknek. És bizony, egy idő után megtudjátok, hogy miről is szól!” és a 39 szúra 1. verse „Az írást Allah, a Büszke és a Bölcs küldte le”. 8–9. század, [[Közel-Kelet]] vagy [[Észak-Afrika]]. ]]
113. sor:
Az iszlám tanítása szerint el kell ismerni, hogy Istennek angyalok állnak rendelkezésére, akik végrehajtják akaratát és mindenben engedelmeskednek neki. Az angyaloknak különböző osztályaik vannak, Gábriel külön erőkkel van felruházva. Az iszlám rendszerében az [[angyal]]ok szabad akarattal nem rendelkeznek kizárólag Istent szolgáló lények. Az iszlám teológia fontos szereplője Dzsibríl ([[Gábriel arkangyal|Gábriel]]), akin keresztül Isten közölte a prófétákkal a kinyilatkoztatást. Következően a szabad akarat hiányából, az iszlám nem ismeri a „bukott angyal” fogalmát. A Koránban az Ádámot megkísértő gonosz [[Iblísz]] nem angyal, hanem [[dzsinn]]. A dzsinnek az iszlám rendszerében tűzből teremtett lények, de ellentétben az angyalokkal, rendelkeznek szabad akarattal, így van közöttük jó és rossz is. Tevékenységükkel segíthetik az embereket jó avagy rossz útra lépni. Az iszlámban szerepel a ''sajtán'' ([[sátán]]) – ''kísértő'' kifejezés is, ami elsősorban Iblíszt és leszármazottait jelenti, de emellett jelenthet bármilyen embert vagy dzsinnt, aki „gonosz dolgokat sugalmaz” másoknak. Iblísznek sok utóda van, akik belopóznak az emberbe. Iblísz csak a feltámadásig él.<ref>{{Opcit|n =Glasenapp |c =Az öt világvallás |k = |f = |sz = |o =396}}</ref>
* '''Végső Nap''' („''
Az iszlámban központi helyet foglal el a [[Végítélet|Végső Nap]], amelyen Allah minden ember felett Ítéletet mond. A halott hitét halála után ''Munkar'' és ''Nakír'' angyalok megvizsgálják. A döntés értelmében a jók a Kertekbe ''(Dzsanna),'' a rosszak pedig a Tűzbe ''(Nár)'' jutnak. E fogalmak megfeleltethetők a keresztény és zsidó vallás [[Mennyország|Paradicsom]]- és [[Pokol]]-fogalmainak.<ref>{{Opcit|n =Simon Róbert |c =Iszlám kulturális lexikon |k = |f =1 |sz = |o =330-331}}</ref> Az ítélet alapja a [[Korán]] szerint kizárólag az egyes ember hite és a cselekedetei, illetve Allah könyörületessége, ebből következően az iszlám elutasítja a [[megváltás]] fogalmát is. Létezik a túlvilág. Az utolsó ítélet előjele a [[daddzsál]] (''[[Antikrisztus]]'') és a [[Mahdí (iszlám)|mahdí]] fellépése, valamint [[Jézus]] visszatérése. Minden élőlény meghal, a hegyek elmozdulnak a helyükről, minden ember feltámad, hogy elvegye jutalmát a mennyországban vagy büntetését a pokolban. Akinek csak egy parányi hite volt, az nem kárhozik el örökre. Az utolsó ítélet fontos eszközei a mérleg, a híd és a Próféta tava.<ref>{{Opcit|n =Glasenapp |c =Az öt világvallás |k = |f = |sz = |o =397}}</ref>
155. sor:
[[Fájl:DomeOfTheRock.jpg|right|thumb|240px|A ''„Haram as-Sarif”'', [[Jeruzsálem]] szent kerületében található [[Sziklamecset]] (Sziklatemplom, Sziklaszentély). [[Abd al-Malik omajjád kalifa|Abd al-Malik]] [[omajjádok|omajjád]] uralkodó építtette 687–691 között, a muszlimoknak, [[Zsidó vallás|zsidóknak]] és a [[kereszténység|keresztényeknek]] egyaránt szent szikla felett. A [[Biblia]] szerint ezen sziklán áldozta volna fel [[Ábrahám (Biblia)|Ábrahám]] [[Izsák (Biblia)|Izsákot]], illetve innen indult el [[Mohamed próféta]] mennyei útjára. A mecset fenntartása 1516-tól, [[I. Szelim]] hódításának következtében, a muzulmánok kötelessége.]]
*
*
*
*
A törvényeken kívül vannak „utánzásra méltó dolgok”. Ilyen például a fogpiszkáló használata, lakodalom rendezése és a körülmetélkedés. Tehát a körülmetélkedés nem követelmény. Bort inni, sertéshúst enni muszlimnak tilos. Köszönteni és enni csak jobb kézzel szabad, a bal tisztátalan dolgokra használatos. Szentek nevei után dicsőítő formulákat mondanak, távollétében senkit kritizálniuk nem szabad, és még számtalan, a mindennapi élet apró eseményeit érintő követendő példa van.<ref name=birgivi/>
174. sor:
=== Istentisztelet ===
{{bővebben|Mecset|Muszlim imák}}
Istentisztelet helyisége a [[mecset]] ''(maszdzsid)'',<ref group="J" >A mecset tulajdonképpen a maszdzsid (a leborulás helye) kifejezésből ered, és bárhol kialakítható, akár kövekből is a sivatagban. Tágabb jelentésében az imádkozás helye. A [[dzsámi]] („összegyűjtő”) a nagymecsetek megnevezése, ahol a pénteki imákon sok hívő összegyűlhet és szentbeszédet ([[hutba]]) tartanak. Építéséhez külön engedélyre volt szükség.</ref> mindkét imahely kelet felé néző falába ([[kibla]]fal) épített fülkéjében ([[mihráb]]) a Próféta utódának, a [[kalifa|kalifának]] a trónja állt. Később a trónból
== Vallásjog a teológia helyett
{{bővebben|Saría|Hadísz}}
A hitrendszer egyszerű, de szigorú elvei miatt a teológiai vizsgálódások középpontjába igen korán a vallási eszmék gyakorlati megvalósítása került. A Korán rendelkezései nem terjedtek ki az élet minden területére, hiszen alapvetően az arábiai viszonyok között kialakuló [[Umma (közösség)|umma]] (a muszlim közösség) szabályozására születtek. A hatalmasra növő birodalomban számos civilizációs újdonsággal, idegen néppel, nyelvvel és vallással ismerkedtek meg a nomád életmóddal felhagyó, városokba települő muszlimok, amelyeket nem szabályozott semmi. Ebben a helyzetben kezdett kialakulni a [[saría]], a vallásjog, illetve ennek tudománya, a [[fikh]].<ref>{{Opcit|n =Goldziher |c =Előadások az iszlámról |k = |f = |sz = |o =60-61}}o.</ref> A saría tágabb területet ölel át, mint a hagyományos nyugati jogrendszerek: nem csak az egyén jogait és kötelességeit szabályozza az állam és társadalom szintjén, hanem a valláshoz, istenhez és a saját lelkiismeretéhez fűződő kapcsolatrendszert is előírja.<ref>{{Opcit|n =Eliade |c =Vallási hiedelmek... |k = |f = |sz = |o =643}}</ref>
A Mohamed halála után rohamosan terjeszkedő birodalomban rendkívüli fontosságú volt a kinyilatkoztatás lejegyzése, hogy elejét vegyék hamis vagy hibás isteni közlések megszületésének és elterjedésének. A Mohamed által mondottakat – különösen az első időkben – elvétve jegyezték fel, akkor is könnyen pusztuló anyagokra, ezért már a második kalifa, [[I. Omár kalifa]] megpróbált minél többet összegyűjtetni. A végleges redakció ennek a gyűjtésnek a felhasználásával készült el a harmadik kalifa, [[Oszmán kalifa|Oszmán]] idején (tehát [[644]]–[[656]] között) úgy, hogy a Próféta megbízható társainak kellett igazolniuk minden egyes kinyilatkoztatás hiteles voltát
A jogtudomány alapvető forrása (tbsz. [[uszúl al-fikh]]) természetesen a Korán, illetve ide tartoznak még a Próféta hiteles hagyományai is, de – különböző mértékben – az analógiás ítélkezésnek ([[kijász]]) is helye van, illetve kiemelkedő fontossága van még a mértékadó jogtudósok egyetértésének ([[idzsmá]]). Mindezt az úgynevezett [[isztihszán]], a közérdek figyelembe vételével történő módosítások egészítik ki, illetve a személyes értelmezés ([[idzstihád]]) lehetősége, amely azonban a 10. századra megszűnt, mivel a vallás- és jogtudósok ([[ulema]]) úgy ítélték meg, hogy a kialakult [[madzhab]]ok („vallásjogi iskolák” vagy „rítusok”, melyek valamelyikéhez minden szunnita muszlim tartozik) mellett nincs szükség újabbakra.<ref>{{Opcit|n =Simon Róbert |c =Iszlám kulturális lexikon |k = |f = |sz = |o =205}}o.</ref><ref group= "J">Közkeletű mondás szerint „Az idzstihád kapui bezárultak”</ref>
A vallási, jogi, erkölcsi és általában az élet minden területéhez kapcsolódó kérdéseket szabályozó [[saría]] a fent vázolt módon tehát stabilizálódott a 13. századra. A vallástudomány addigra fokozatosan a törvény aprólékos értelmezésében nyilvánult meg, és „''jogászias jelleggel'' itatta át az iszlám tanát.”<ref>{{Opcit|n =Goldziher |c =Előadások az iszlámról |k = |f = |sz = |o =80}}</ref> A belpolitikai válságok és hatalmi törekvések azonban már a korai időszakokban is különböző teológiai-filozófiai iskolák (→ [[kalám]]) kialakulását eredményezték. Ezek a vallásjogi kérdések teológiai alapjait dialektikus módon vizsgálták, és az iszlám irányzataihoz kötődtek.
== Az iszlám irányzatai ==
192. sor:
Az iszlám történeti fejlődése során három markánsan elkülöníthető áramlatra tagolódik, amelyek bár elismerik egymás létezését, tagjainak muszlim mivoltát, ám örökös ideológiai harcban állnak egymással:
* [[Szunnita iszlám|Szunnita]] (
* [[Síita iszlám|Síita]] (10-13%)<ref name="Pew"/>,
* [[Háridzsiták|Háridzsita]] és egyéb irányzatok (1-3%).
A ''szunniták'' onnan kapták a nevüket, hogy szerintük a [[Szunna|szunnát]] ők követik a leghívebben. A síiták (síat Ali, azaz „Ali pártja”) is követik a hagyományokat, azonban azokat újabbakkal egészítették ki (például [[Ali kalifa|Ali]] példabeszédeivel és leveleivel), illetve ők a szunniták egyes hagyományait nem tartják hitelesnek.
227. sor:
* A fekete-afrikai, illetve dél- és kelet-ázsiai muszlim területeken domináns „''sáfiita''” irány – alapítója [[Abu Abdalláh as-Sáfii]] – középutas megoldást képvisel a ''málikiták'' és a ''hanafiták'' között, azaz mind az analógia, mind a megegyezés jogforrás. Kelet-Afrikában és Délkelet-Ázsiában a legelterjedtebb.
* Az [[Ahmad ibn Hanbal]]tól eredő, ma az [[Arab-félsziget]]en elterjedt „''hanbalita''” vallásjogi iskola a legszigorúbb, amely a leginkább a kinyilatkoztatásra és a hagyományra támaszkodik. Számára csak a Korán és a szunna jogforrás, az Arab-félszigeten a legelterjedtebb.
* ''A vahhabita mozgalom'' az iszlám szigorú [[hanbalita]] jogi irányzatából ([[madzhab]])<ref>A vallásjog legfőbb iskolái a hanafita, hanbalita, shafíita vagy málikita voltak.(→[[Iszlám#A iszlám formatív periódusa|madzhab]])</ref> nőtt ki a 18. században. Fő gondolata az iszlám eszméinek megtisztítása a vallásra rárakódott idegen elemektől, és ezzel a [[Korán]] eredeti tanainak feltétlen és következetes érvényesítése. Maga a törekvés nem új, végigkísérte és kíséri az iszlám vallás történetét a kezdetektől napjainkig. Mozgalommá a 18. század közepén szélesedett, amikor legfőbb harcosa [[Mohamed ibn Abd al-Vahháb]] ([[1703]]–[[1792]]),<ref>''Rencsényi Tibor: Élő vallások, Útmutató'' szerint 1696–1787</ref> küldetéstudattól vezérelve gyújtó hatású prédikációkat tartott a [[beduin]]ok erkölcsi romlottsága, a szentek imádata és a [[szúfizmus|szúfi]] újítások ellen.
A különbségek az egyes iskolákhoz tartozó értelmezőknél, vallástudósoknál nem feltétlenül a vallásjogi tételek, hanem az elfogadott értelmezési módszerek különbözőségében mutatkozik meg. A négy ortodox iskolán belül további aliskolák is kialakultak.<ref name="GMA"/>
234. sor:
==== Szunnita teológiai-filozófiai ''(kalám)'' iskolák ====
{{bővebben|Kalám}}
A vallásjogi iskolák mellett, az iszlámban kialakultak a metafizikai kérdésekhez dialektikus módon közelítő teológiai-filozófiai ([[kalám]]) iskolák. Ezek közül a legfontosabbak az ''asaarita'', ''mátúrídita'', ''murdzsita'', ''mutazilita'', ''dzsabrita'' és ''kadarita''. Az egyes kalám-irányzatok tételei fontos alapját képezik a vallásjogi iskolák, illetve a misztikus irányzatok (→ [[szúfizmus|szúfik]]) teológiai tételeinek (hitvallás = [[akída]]). A jogtudomány mellett a [[dialektika|dialektus]] jellegű teológia – lévén az umma úgy politikai, mint vallási közösség – jóval kisebb szerepet kapott, és főleg eleinte, alapvetően politikai természetű kérdésekkel foglalkozott, például a kései Omajjád-korszakban az [[Predesztináció|eleve elrendelés]] (kadariták) és a [[szabad akarat]] (dzsabriták) kérdésével, illetve a [[9. század]] elején a Korán teremtett (mutaziliták) vagy öröktől létező voltával kapcsolatos vitákban. Ezeket a vitákat sosem zárták le hivatalosan – erre a muszlim világ politikai széttagolódása és az [[egyház]]i jellegű szervezet hiánya miatt nem is lett volna mód –, de a közvélemény által elfogadott válasz diadalát (vagyis idzsmává, közmegegyezéssé válását) követően jellemzően nem kezdődtek újra.<ref>{{Opcit|n =Goldziher |c =Előadások az iszlámról |k = |f = |sz = |o =101}}</ref>
=== Síita irányzatok ===
242. sor:
A síita iszlám sajátos tétele az ún. ''[[imám]]-tan.'' A szunnita felfogástól eltérően, amely a muszlim közösség, az ''umma'' élén álló személy tekintetében nem fogalmaz meg [[transzcendencia|transzcendens]] elvárásokat, a síita iszlám szerint [[Isten]] a muszlim közösség vezetésére tévedhetetlen, [[Mohamed próféta]] családjából származó imámokat jelölt ki. A különböző imám-láncolatok mentén, az egyes síita irányzatok intézményesen is különváltak.<ref name="Eliade"/> Az egyes irányzatok sok esetben nem ismerik el egymást síitaként, esetenként muszlimként sem. A főbb irányzatai a következők:
* „''[[Tizenkettes sía|Tizenkettes síiták]]''”:
* „''[[Iszmáiliták|Hetes síiták]]''”: ''(iszmáiliták):''
* „''Ötös síiták''”: ''(zajditák):''
=== Háridzsita irányzatok ===
301. sor:
A Korán a nők vallási egyenlőségét hirdeti.<ref>{{opcit|n=ford.: Miháffy |c=The Holy Quran |k= |f=33:35 |o=553}}</ref> A nő a család alapja, a háborítatlan családi élet megóvása érdekében nem teszik ki őket a külvilág veszélyeinek, elzártságukat (hárem) ezzel magyarázzák. A férjes asszony férje engedélye nélkül nem mehet sehova, a házba sem engedhet be senkit, nem beszélhet idegenekkel.
A történelemben ennek ellentmondva számtalan példát találunk arra, hogyan alakították a hárem hölgyei világbirodalmak sorsát,<ref group="J">Például [[Hürrem szultána|Roxelana]] [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] hitvese</ref> de kisebb közösségekben a család életét is aktívan befolyásolják.<ref name="DR95">{{Opcit|n =Danielle Robinson |c = |k = |f = |sz = |o =95}}</ref>
325 ⟶ 326 sor:
[[Fájl:Bagicemetri2.JPG|bélyegkép|200px|Medinai temető: „egyenlőség Isten előtt”]]
Amint a gyermek világra jön, a ''saháda'', azaz a hitvallás szavai köszöntik, melyet a fülébe suttognak. Ez az első mondat amit meghall, ezzel jelzik, hogy az újszülöttet a muszlim közösség (umma) tagjai közé fogadják. Az összegyűlt rokonság imát mond felette, melyet természetesen a hitvallással vezetnek be.<ref name="FR1">{{IszlVA|1|188–189}}</ref>
Hét nap múlva a rokonok körében nevet választanak a gyermeknek. A haját ekkor leborotválják és ugyanennyi súlyú aranyat adnak a szegényeknek.<ref group="J">Ha az újszülött kopasz, akkor is kell adományt adni.</ref> Egyes országokban, ha a fiúgyermek egészséges, ekkor kerül sor a [[körülmetélés]]re is, amely általános és bevett szokás, habár nem törvény. Ha ez a szertartás újszülött korban elmarad, a későbbiekben, akár 7-10 éves korban kerül sor rá, ekkor a fiúk gazdag jutalomban részesülnek.<ref>{{Opcit|n =Simon Róbert |c =Iszlám kulturális lexikon |k = |f =1 |sz = |o =262}}</ref>
A női körülmetélés (vagyis a [[női nemi szervek megcsonkítása]]) nem vallási előírás (ősi afrikai eredetű szokás).<ref>{{Opcit|n =Danielle Robinson |c = |k = |f = |sz = |o =90}}</ref><ref>„''A nő esetében elítélendő és tilos is egyben az a fajta »körülmetélés«, amit afrikai vagy fáraói körülmetélésnek neveznek, mert ez csonkítás és semmi köze nincs az Iszlámhoz''”</ref><ref>{{cite web |url=http://iszlam.com/hittan/tisztasag-az-iszlamban/item/1880-korulmeteles?highlight=YTo2OntpOjA7czoxNzoia8O2csO8bG1ldMOpbMOpc2UiO2k6MTtzOjE6ImEiO2k6MjtzOjM6Im7FkSI7aTozO3M6MTk6ImvDtnLDvGxtZXTDqWzDqXNlIGEiO2k6NDtzOjIzOiJrw7Zyw7xsbWV0w6lsw6lzZSBhIG7FkSI7aTo1O3M6NToiYSBuxZEiO30= |title=A női körülmetélésről, www.iszlámweb.hu |accessdate=2009-04-30 |format= |work= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160304120046/http://iszlam.com/hittan/tisztasag-az-iszlamban/item/1880-korulmeteles?highlight=YTo2OntpOjA7czoxNzoia8O2csO8bG1ldMOpbMOpc2UiO2k6MTtzOjE6ImEiO2k6MjtzOjM6Im7FkSI7aTozO3M6MTk6ImvDtnLDvGxtZXTDqWzDqXNlIGEiO2k6NDtzOjIzOiJrw7Zyw7xsbWV0w6lsw6lzZSBhIG7FkSI7aTo1O3M6NToiYSBuxZEiO30= |archivedate=2016-03-04 }}</ref> mégis az iszlám államok többségében a mai napig rendkívül elterjedt. Az 1990-es években évente kétmillióra, összesen 80-130 millióra becsülték az iszlám vallású körülmetéltetett nők számát<ref>{{cite web |url= http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/infibulacio.html|title=Infibuláció - a nők körülmetélése, genitális csonkítása, Terebess Ázsia Lexikon |accessdate=2014-08-16 |format= |work= }}</ref> Különböző tévhitek kapcsolódnak hozzá
A modernista muszlimok a népi vallásosság és babona barbárságot idéző maradványának tartják, illetve nem végzik Iránban, Irakban, Jordániában, Líbiában és Szaúd-Arábiában.
345 ⟶ 348 sor:
==== Válás ====
A válás nem jár társadalmi kirekesztéssel. Az iszlám két szabad ember egymással kötött szerződése felbontásának tekinti, amelynek alapja a közös megegyezés. Bár a válást Mohamed nem ösztönözte, lehetővé tette feleségei részére is.<ref>{{opcit|n=ford.:Miháffy |c=[http://mek.oszk.hu/06500/06534/06534.pdf The Holy Quran] |k= |f=33:28-29 |o=117}}</ref> A békés elválást jobbnak tartotta, mint a megromlott, elmérgesedett családi légkört. Amikor valamelyik fél bejelenti válási szándékát, kötelező kivárni egy bizonyos időszakot, hogy ha a feleség terhes, akkor az időben kiderüljön. Ha ez után is ragaszkodnak ahhoz, hogy elváljanak, akkor a férjnek ezt két további alkalommal még ki kell jelentenie.<ref>{{opcit|n=ford.:Miháffy |c=[http://mek.oszk.hu/06500/06534/06534.pdf The Holy Quran] |k= |f=2:230 |o=45}}</ref>
Amennyiben a feleséget házasságtöréssel vádolják, azt négy férfi tanúnak kell igazolnia. Az iszlám a hamis tanúságtételt szigorúan bünteti.
390 ⟶ 394 sor:
Már a hódítások első időszakában kutatás indult az ókori görög filozófusok művei után, [[Szókratész]], [[Platón]], [[Arisztotelész]], vagy az orvos [[Galénosz]] műveinek fordítása és feldolgozása indította el az arab nyelvű tudományok fejlődését. A muszlim gondolkodók nem pusztán átmentették az ókori műveket, hanem eredeti módon közelítettek ezekhez, kiegészítették, átdolgozták, bővítették. Ibn Rusd ([[Averroës]] 1126–1198) munkássága az iszlám filozófia csúcspontja. A világ örökkévalóságának és kezdet nélküliségének hirdetőjeként gyakran került összetűzésbe az iszlám ortodoxiával.
Az arab orvostudományt nem kötötték vallási előírások, és szabadon tanulmányozhatták az emberi test felépítését a keleti (kínai, indiai) és az egyiptomi orvoslás hagyományai alapján. [[Muhammad ibn Zakarijja r-Rázi|Rázi]] (Rhases,
A kémia területén kidolgozták a víz és az illó olajok desztillálásának módszerét. A kínaiaktól eltanulták a papírkészítés technológiáját és tökéletesítve adták tovább Európába. A tinták és festékek, az üveggyártás és kerámiák, textil- és bőrkikészítés módozatai már a 9. századtól ismertek voltak. A szél- és vízkerekek, duzzasztóművek, gátak és malmok a muszlim világ megszokott képéhez tartoztak. Az öntözési technikák és csatornázási művek a mezőgazdaság sikeréhez járultak hozzá, a szivattyúk elterjedése a bányaiparban segítette az ásványok felszínre hozatalát.<ref name="A"/>
397 ⟶ 401 sor:
== Kereszténység és az iszlám ==
Az iszlám viszonya a nagy vallásokhoz nem mentes ellentmondásoktól, amely a történelem folyamán számtalanszor generált véres összetűzést és békés együttműködést egyaránt. Teológiai és dogmatikai szempontból a muszlimok saját vallásukat, egyszerűsége miatt, a legjobbnak tartják: ''
{{lásd|A kereszténység és az iszlám}}
A keresztény-iszlám párbeszéd lehetőségeinek szempontjából a muszlim többségű Egyiptomban élő [[Henri Boulad]] hatféle iszlámot különböztet meg:<ref>ld. Henri Boulad: I. m. 121-132. oldal</ref>
*1. a korszerűsödő, nyitott, liberális iszlám
*2. a [[szufizmus]]
*3. a népies iszlám
*4. a hivatalos, ortodox iszlám
*5-6. a politikai iszlám vagy [[iszlamizmus]]
**a mérsékelt irányzat a társadalom folyamatos megváltoztatását lassú fejlődéssel kívánja elérni, beszivárogva a struktúrákba és beépülve a törvényhozásba;
436 ⟶ 440 sor:
Általában szabadon gyakorolhatták vallásukat, magas igazgatási és katonai tisztségeket is betölthettek, és bizonyos mértékű védettséget is élveztek. Csak [[II. András magyar király|II. András]] király idejében romlott helyzetük, amikor a király elrendelte a böszörmények számára egy vörös pecsét viselését a ruhájukon, valamint csak keresztény nőkkel házasodhattak össze. Habár ez a gyakorlat a király halála után megszűnt, jelentős mértékben előmozdította a magyarországi muszlim közösség asszimilációját. A 12–13. században a lakosságnak csak néhány százalékát<ref>{{cite web |url=http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=197|title=Az iszlám és a mai Európa hagyományai|accessdate=2010-01-24|author=Kronstein Gábor| publisher=Kurt Lewin Foundation|format=}}</ref> tették ki de számuk növekedett, amikor [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] a [[tatárjárás]] népességpusztulását ellensúlyozva muszlim telepeseket (hospeseket) hívott az országba. Később az önálló vallási közösségeik működési lehetősége megszűnt, beolvadtak a magyar népességbe, és áttértek a keresztény hitre.<ref group="J">1266-ban említik még az izmaelita Mikét, akinek Tömörkény nevű falu volt a birtoka, Arad megyében.{{cite web|url=http://www.magyariszlam.hu/mikregi/magyartort.htm|title=A MAGYAR ISZLÁM TÖRTÉNETE|accessdate=2010-01-24|author=|publisher=Magyar Iszlám Közösség|format=|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120113013759/http://www.magyariszlam.hu/mikregi/magyartort.htm#|archivedate=2012-01-13}}</ref>
A török hódoltság időszakában (1526/41–1718), mivel a betelepült muszlimok viszonylag zártan, városokban és végvárakban éltek és nem követte őket az anatóliai földműves népesség, mindvégig megtartották kisebbségi jellegüket. A katonák és a betelepülők nagyobb része délszláv eredetű volt, törökül alig beszéltek, az iszlám vallásnak csak a formai jegyeit gyakorolták. A közrendűek általában keresztény nőt vettek feleségül, a többnejűség nem volt szokásos. Magyarul többnyire jól beszéltek. A jelentős – emberéletben bekövetkező és gazdasági – károk mellett az iszlám hit felvétele a magyar lakosság körében nem figyelhető meg, főleg azért, mert a muszlim hitet felvevő magyarokat renegátnak tekintették és kitagadták maguk közül a kereszténynek megmaradt magyarok. Általános nézet szerint az Oszmán Birodalom muszlim vallású polgárait jobban érintette a magyar kultúra, mint fordítva. Mecseteket, medreszéket és közfürdőket építettek. 1570-ben, Vácott 374 ház közül 189 volt muszlim vallásúaké.<ref name="MME">{{cite web |url=http://terebess.hu/keletkultinfo/iszlamtortenet.html|title=A MAGYAR ISZLÁM TÖRTÉNETE|accessdate=2010-01-24|author=| publisher=Magyar Iszlám Közösség|format=}}</ref> A hitélet ápolására kezdetben a keresztény templomokat alakították át mecsetekké, és nagy szerep jutott a kegyes adományokból ''(vakf)'' létrehozott vallási iskoláknak, derviskolostoroknak ''(tekke)'', ez utóbbiak a szúfi [[Bektasi|bektási]] [[dervis]]rend fennhatósága alá tartoztak. Nagy becsben tartották és zarándokhelynek tekintették elhunyt szúfi vezetők (sejk) sírjait ''(türbe)'', ilyen volt például [[Gül Baba türbéje]] a budai [[Rózsadomb (Budapest)|Rózsadombon]], vagy [[Pécs]]ett [[Idrisz Baba türbéje]]. A [[török hódoltság]] területén 900 ezer fő lakott, ehhez viszonyítva kis létszámú volt a katonákkal és polgár lakosokkal együtt 50-80 ezer főt kitevő iszlám vallású török kori népesség.<ref>{{cite web |url=http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index5.html|title=Kereszt és félhold : A török kor Magyarországon (1526-1699)|accessdate=2010-01-24|author=| publisher=Magyar Iszlám Közösség|format=}}</ref>
|